Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-375

310 Az országgyűlés képviselőházának 375. ülése 1930 március 28-án, pénteken. zás, amiből semmiféle hátrány nem származik az intézményre, még kevésbbé a városra. El sem tudok képzelni olyan testületet, amely akár egy előnyös eladásnál, akár egy előnyös vételnél más szempontokat tartana szem előtt, mint a város érdekeit, de nem lehet ezt a lehe tőséget olyanná tenni,^ hogy ezáltal^ez a minősített többség ne váljék szükségessé. Ami azt illeti, hogy a felelősség kérdése felvethető, megvan a vagyoni felelősség, errenézve már egy megjegyzésemben azt mondtam, hogy csak elméletben van meg. Ezt állítom is, mert a vagyoni felelősség csak azokkal szemben állapítható meg, akiknek van vagyonuk, akiktől esetleg van mit behajtani. Lehetnek a fővárosnak olyan bizottsági tagjai, lehetnek olyan egyének, akik a szavazásban résztvesznek és e határozat meghozatalánál segédkeznek, akiktől semmi körülmények között, bármennyit állapítanak is meg, vagy bármilyen módon állapíttatik is meg, hogy kárt okoztak, vagy hogy vagyonilag felelősek, rajtuk behajtani nem lehet semmit. Lehetséges, f

hogy a jövőben valamiből kár származik, hiszen végeredményben a törvény nem mára készül, hanem a túloldal elgondolása szerint hosszú időre, — az enyém szerint nem, ezt ismételten hangsúlyozom és remélem, hogy az én véleményem lesz a helyes — akkor pedig nem lehet belevinni ilyen rendelkezést. Feltételezhető, hogy lesznek olyan bizottsági tagok, akik nem vagyonosak, ^akiktől nem lehet behajtani semmit. Nem kell ezeknek feltétlenül hozzánk, a munkásosztályhoz tartozniok, ahol nem igen lesznek vagyonos emberek, ahol nagyon ritkán jutnak ebbe a helyzetbe, mert társadalmi állásuknál fogva sem igen tartoznak a vagyonosak hozzánk, hanem inkább a túloldalhoz, de a túloldalon is lehetnek emberek, állami nyugdíjasok, tanítók, egyéb nyugdíjas tisztviselők vagy egyéb foglalkozási ágakhoz tartozó egyének, akiknek semmiféle számottevő vagyonuk nincs s hiába állapíttatik meg vagyoni felelősségük, rajtuk ezt a követelést érvényesíteni sohasem lehet. Ügy, hogy ez tisztán elméleti megállapítás, amely lehet, hogy egyeseket, akiknek van vagyonuk, arra kötelez, hogy óvatosabbak legyenek a határozatok meghozatalánál, de a többséget vagy másokat kevésbbé kötelez erre Nem lehet olyan rendelkezéseket felvenni, amelyek csak a 'bizottság egyes_ tagjaira nézve^ jelentenek valamelyes felelősséget, másokra nézve pedig kevésbbé jelentik ezt a felelősséget. Azt hiszem, sokkal célszerűbb s a közérdeknek, is sokkal inkább megfelel a törvénynek eddigi rendelkezése. Rendkívül csodálkozom azon, hogy a miniszter úr ezt az eddig gyakorlatilag jól bevált rendelkezést, amelyet 1872-től kezdve fenntartottak mostanáig, nem tartja fenn. Miért kell ezen változtatni és miért kell lehetőséget adni arra is, hogy valamely eladás szabadkézből történjék! Ez a legveszélyesebb, amit csak elképzelni lehet. Láttam egy ilyen vételt a Közmunkatanácsnál, amelynek tagja vagyok, ahol befejezett helyzet elé állították a Közmunkatanácsnak legalább azokat a tagjait, akik nem voltak a dologba beavatva. Lehet, hogy egyesek be voltak avatva és ezzel a tanács többsége biztosítva volt. Láttam azt a vételt a Margitszigetnél. Állítom, hogy sokkal előnyösebb feltételek mellett lehetett volna azt az üzletet megkötni, hogyha nem olyan módon kötik meg, mint ahogy megkötötték. Nem akarok vádolni senkit sem, hogy valami részrehajlás történt, de azoknak a tisztviselőknek, akik ott mint tisztviselők ezt az ügyletet végrehajtották, bizonyára utasításuk volt, hogy ilyen érteleimben hajtsák végre. Távol áll tőlem, hogy anyagi vagy más vonatkozásban meg akarnám őket gyanúsítani, de állítom, hogy sokkal előnyösebb feltételek mellett lehetett volna lebonyolítani, ha nyilvánosság előtt tárgyalják, ha árlejtés történik, vagy valami más módon lehetőség kínálkozott volna arra, hogy ez a szerződés betartassék vagy ennek 'betartására az illető köteleztessék. Előttünk van egész csomó példa. Nem akarok most ezeknek a felsorolásával foglalkozni, de rá lehet mutatni arra, hogy igenis, rendkívül fontos körülmény az, hogy az eladás vagy vétel árverés útján történjék. Főképpen az eladás történjék árverés útján, amikor lehetőség kínálkozik arra, hogy mások is árverezhessenek, és ne kelljen csak egy bizonyos féllel tárgyalni. Ha tehát ennek a lehetősége meg volt eddig, akkor ezt a jövőben se szűkítsük meg. (Wolff Károly; Most az árverések teljesen lehetetlenek!) Igen, lehetetlenek. (Wolff Károly: Elő van írva!) Elő van írva, de van egy rendelkezés, amely azt mondja, hogyha előnyösebb, akkor szabadkézből is történhetik az eladás. Mindig nehéz dolog annak az elbírálása, hogy mi előnyösebb és mi hátrányosabb, éppen azért fenntartandónak vélem azt a rendelkezést, amely eddig a ^főváros közgyűlésének kétharmad többségét'kívánta meg az ilyen ügyletek •megkötésénél. Elnök: Kíván még valaki szólni? Urbanics Kálmán jegyző: Farkas István! Farkas István: Mindenben csatlakozom előttem felszólalt Peyer Károly t. képviselőtársamhoz. Nagyon lényeges és fontos kérdés az, hogy a közvagyon úgy kezeltessék, hogy annak kezeléséhez még a gyanú árnyéka sem férhessen. Már pedig ha a fővárosnál nézzük a különböző tételeket, akkor bizony meg lehet állapítani, hogy nagy gyanúval kísérte a közvélemény a főváros bizonyos vételeit, de még nagyobb gyanúval .kíséri, ha elad valamit, úgyhogy itt a minősített többség meghatározása nemcsak azt a felelősséget jelenti, aorielyet^ a törvényjavaslat kimond, hogy kártérítés is állhat fenn, (hanem áll az is, amit Peyer Károly t. képviselőtársam nagyon helyesen mondott, hogy nem is lehet sokszor a kártérítést behajtani, mert az illető tisztviselőnek. vagy intézkedő szervnek vagyoni viszonyai ezt nem teszik lehetővé. Elleniben az a körülmény, hogy a székesfőváros vagyonának kezelése az adásvételt illetőleg úgy történik, hogy minősített többség kell hozzá, kétségkívül nagy garancia arra, hogy a közvagyon helyesen és jól van kezelve. így megnyugvás tölti el és töltheti el^ a székesfőváros lakosságát is. Ezenkívül ebben a szakaszban van egy különös rendelkezés, amelyet én különösképpen kifogásolok. Azt mondja ez a szakasz, hogy a szükségletek fedezését illetőleg a községi pótadót a törvényhatóság egész területén a kereseti- adó kulcsa szerint az illető állami adó után egységesen megállapított százalékban kell kivetni. T. Ház! Már 1848-ban beszéltek az egyenlő teherviselésről. Azóta is állandó probléma Magyarországon ez az egyenlő teherviselés, és még ma sem következett he, mert ma több, mint nyolcvan esztendő után ihozunk egy törvényt, amely szintén nem teszi lehetővé azt, hogy a főváros a maga önkormányzati intézkedéseiben az egyenlő teherviselést megvalósíthassa. Nem teszi lehetővé ez a törvény sem, mert az állam el akarja ezzel a törvénnyel a fővárost zárni attól, hogy az egyenlő teherviselés elvét