Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-375

Az országgyűlés képviselőházának 375. ülése 1930 március 28-án, pénteken. 311 érvényesíthesse. Az egyenlő teherviselés elvét természetesen a vagyoni viszonyokhoz kell szabni, mert abban jelentkezik az egyenlő teherviselés, hogy a gyáros, a bankár, szóval a gazdag ember ne ugyanazon kulcs szerint fizesse az adót, mint a szegény ember, hanem erőviszonyainak arányában; tehát progresszív adórendszer alapján. Ez a progresszív adórendszer ma mindenütt tért hódít, ami természetes valami, és állandó követelése mindazoknak, akik a demokratikus berendezkedés szempontjait figyelembe veszi, de állandó követelése azoknak is, akik az 1848-as egyenlő teherviselés elve alapján állanak. Mármost ez a rendelkezés kizárja azt, hogy a székesfőváros a maga pótadóját a progresszivitás alapján állapíthassa meg, ímert teljesen körülírja, hogy ugyanazon állami adókulcs legyen és ugyanazon állami adókulcsban megállapított százalékban köteles kivetni. Ennek kizárása és ennek statuálása igenis azt jelenti, hogy a főváros nem haladhat az igazságos teherviselés, az igazságos adóelosztás rendszere alapján, nem valósíthatja meg a pótadó kivetésénél a progresszivitás elvét, ezt nem gyakorolhatja. nem alkalmazhatja s ennélfogva a fővárost elzárják a fejlődés elől. Ez olyan meghatározás, amelyet nem volna szabad ebbe a törvényibe belevenni, mert nyilvánvaló, hogy ha az urak felfogása áll, ha ezt a törvényt hosszú időre szánják, akkor nagyon természetesen, addig az ideig az állam is rátérhet arra, hogy a progreszszív adózás terén továbbmegy, mint ahol tart. T>e különösképpen rátérhet egy város, amelynek társadalmi tagozódása igen különböző elemekből áll, mert hiszen olyan nagy ellentét van Budapest lakosságának tagozódásában, hogy egy kis rétegnek nagy vagyon van a tulajdonában, a többség pedig szegényember. Ha pedig a főváros kiveti és megállapítja a maga nótadóját és ennek alapján szabja meg bevételeinek egy részét, akkor természetes ^ dolog, hogy figyelembe veheti a város lakosságának teherbíró képességét és ehlhez mérten állapíthat meg fokozatos adórendszert, vagyis pótadóját a fokozatosság alapján állapíthatja meg és vetheti ki. Ez a rendelkezés azonban ezt kizárja és lehetetlenné teszi és ezért arra kérem a kormányt és a miniszter urat, vegye tekintetbe azt, hogy itt a fővárosról van szó, amely mégis csak haladni fog, a nyugati államok fővárosainak színvonala szerint értékeli azt, amit a külföldi nagyobb államok fővárosaiban tapasztal, így sok mindent átvesz és természetes dolog, hogy idővel, a progresszív adózást is meg akarja valósítani, eddig még nem is tudta megvalósítani az erőviszonyok folytán, hogy a pótadót progresszív arányban vesse^ ki. Vannak országok és az országokban fővárosok, amelyek a progresszív adózás alapjára áttértek, így mi sem természetesebb, hogy Budapest székesfőváros maga is, mint az ország legnagyobb, leggazdagabb és a népesség . legnagyobb tömegét magábanfoglaló városa, kívánkozik arra, hogy erre rátérhessen, ezt pedig ez a szakasz lehetetlenné teszi. Arra kérem tehát a miniszter urat, — minthogy nekem nem áll módomban a házszabályok szerint megfelelő javaslatot tenni, a miniszter úrnak pedig módjában áll — hogy ez a rendelkezés szövegezhessék meg úgy, hogy ne zárja el annak lehetőségét, hogy Budapesten a pótadó kivetése esetleg a progresszív rendszer alapján is megtörténhessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVI. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Senki sincs feljegyezve! Elnök: Senki feljegyezve nem lévén, kérdem, kíván-e még valaki szólani? (NemJ Ha senki szólani nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr óhajt nyilatkozni! Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Képviselőház! Elsősorban is azzal a kérdéssel kívánok foglalkozni, hogy indokolt volna-e a székesfőváros vagyonelidegenítésénél azt a szavazási rendszert fenntartani, amelyet eddig az 1872.évi XXXVI. te. 60. és azt hiszem, 100. §-ai állapítottak meg, amely szakaszok a szavazásnál bizonyos kvalifikált többséget kívántak meg. Ma a helyzet lényegében megváltozott. Ma, amikor nem lehet biztosan látni és tudni, hogy kislakul-e a törvényhatóságnak ' olyan többsége, amely ilyen kétharmad többségnek felel meg — hiszen mindig csak a jelenlévőkről van szó, de a jelenlétek is többnyire arányosan, a pártokhoz képest szoktak kialakulni, arra törekszünk ebben a törvényjavaslatban, hogy a pá.rtok lehetőleg el ne aprózodjanak, mert nem cél az, hogy minden kis párt érvényesüléshez jusson, hanem az a célunk, hogy magában a törvényhatósági bizottságban a nagyobb tömegek és nagyobb pártok bírjanak megfelelő aránylagos képviselettel. Ha ez is a törekvésünk és a célunk, nincs kizárva, hogy több kisebb párt is be fog jutni és nem lesz meg mindig annak a lehetősége, hogy kétharmad többséggel lehessen eldönteni a kérdéseket. Ez magában véve adminisztraclonális szempontból is hátrányos, mert a kérdéseknek megoldását elodázza. Sürgős anyagi kérdések nem tűrnek ilyen elodázásokat, sőt a legfontosabb kérdésekben, különösen a mai gazdasági helyzetben — napról-napra változván ebben a tekintetben a helyzet — igen nagy anyagi hátrányok is származhatnak a székesfővárosra. Ez a szempont vezetett tehát bennünket, amidőn az eddigi állapotot megváltoztattuk és inkább az élethez és a főváros érdekeihez símulóan kívántuk rendelkezéseinket , megállapítani. Ez a rendelkezés arra irányul, hogy elegendőnek tartjuk, hogy kötelező névszerinti szavazással döntessenek el ezek a vagyoni kérdések, de hozzáfűztük ehhez a leszavazókra vonatkozólag a kártérítési kötelezettséget is oly esetekben, amidőn könnyelműen, vagy kártokozóan adták le a maguk szavazatát, a főváros érdekével és anyagi helyzetével szemben. Ez a felelősség nem marad papíroson, hanem mindenesetre alkalmaztatni fog azokkal szemben, akik ezt gyakorolják. Éppen ezért az üléseken való megjelenés is kötelező, de anyagi kérdéseknél fontos is, hogy az érdeklődést felkeltse" a törvényhatósági 'bizottság tagjai között maga ' &

r kérdés is és a felelősség tudata olyan elbírálásban részesítse ezeket az ügyeket, amely objektív elbírálást minden egyes törvény hatósági bizottsági tagtól el lehet várni. * Gyorsítani akariuk tehát ezeknek a kérdéseknek adminisztrálását, mert huzavona előálltával ezekben az anyagi kérdésekben súlyos anyagi hátrányok származhatnak a törvényhatóságra. Felvetődött az a kérdés, hogy a pótadó kivetése történhessék-e — az eddigi gyakorlattól eltérően, — arányosan ugy, amint a jövedelemadónál is szerepelt. Errevonatkozólag törvényes rendelkezések volnának szükségesek, mert hiszen a pótadózást mindig csak abban a mértékben lehet eszközölni, amilyen mértékben azt fennálló törvényeink engedik. Más vonatko45