Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-375

298 Az országgyűlés képviselőházának 3 selőire nézve kimondja ezt a tilalmat, addig az állmai tisztviselők behelyezkedhetnek városi állásokba. Azt hiszem, ez nem intenciója a miniszter úrnak sem, hiszen éppen azon elvek alapján vette fel ezt a rendelkezést, amint hangsúlyoztam is, hogy igenis, a székesfőváros tisztviselőinél nem akarjuk ezeket az álláshalmozásokat. De akkor méltóztassék kiigazítani ezt a törvényszakaszt ilyen értelemben, nagyon kérem erre a miniszter urat. A székesfőváros aktív tisztviselőinél tényleg nagy differencia van a fizetés és a nyugdíj között. Ennél a kérdésnél nem lehet olyan általános szempontokból kiindulni, amint azt Gáspárdy t. képviselőtársam teszi. Tessék a helyzetet megvizsgálni és ha a m. kir. kormány pénzügyi politikája lehetővé teszi azt, hogy a városnál egy kezelőtisztviselőnek 24.000 pengő évi jövedelme legyen, akkor nem lehet a főpolgármestert teljesen más státusba beleilleszteni. Ne tegyék lehetővé ezt a szörnyű jövedelmet. A m. kir. kormány pénzügyi politikáj H* cl lehetetlen jutalmazási rendszer, nem helyes ebben a vonatkozásban, mert valóságos spiclirendszert tartanak fenn és ráuszítják az adóellenőröket az adófizető polgárságra. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Jutalékokat helyeznek kilátásba. Ha a város 480.000 P jutalékot ad forgalmiadóbehajtás címén egy esztendőben, (Strausz István: Egy embernek?) — dehogy egy embernek — akkor bekövetkezik az, hogy egy adótisztyiselőnek 24.000 P jövedelme van. Hogyan kívánhatom tehát azt, hogy annak a tanácsnoknak az V. fizetési osztályban ne legyen megfelelő jövedelme? Természetes, hogy azok a felettes tisztviselők a maguk szempontjait is érvényesíteni akarják. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A jutalékrendszer szörnyű valami. Az adófizető polgárság oszlopa az államnak, de nem ellenséges hadsereg, amelyet ki kell szipolyozni. Ez lehetetlenség. A jutalékrendszer azt eredményezi, hogy mindenkivel szemben kiszabnak annyi adót, amennyit gondolnak, csakhogy nagyobb legyen a jutalék. (Friedrich István: Azt mondják, hogy megszüntették! Ez is Hága! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Friedrich István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Strausz István: Üzleti alapra helyezik az adóztatást! — Friedrich István: Az Ibusz. is érdekes dolog!) Wolff Károly: En nem politizálok ebben a kérdésben, hanem tárgyilagos alapon akarom a kérdést megfogni. Ha egyszer a kezelőtisztviselőnek 24.000 P jövedelmet biztosítanak (Feh kiáltások jobb felől: Hol?) a jutalékrendszer alapján, akkor a fogalmazási karnak feltétlenül magasabb igényei vannak^ (Gáspárdy Elemér: Hol van ez?) Méltóztassanak figyelembe venni, hogy nem lehet akkor a fogalmazási tisztviselőket törekvéseikben leminősíteni. En nem tartom ezt helyesnek, igazságosnak. Minden közület, minden város^ a maga tisztviselőinek fizetését saját maga állapítja meg a kormány jóváhagyásával. (Gáspárdy Elemér: A gazdasági szempontok figyelembevételével!) Hiszen a felügyeleti hatóság a jóváhagyást amúgy is gyakorolja, mindent tud. Igen természetes, hogy amennyiben a felügyeleti hatóság valamit jóváhagyott, én azt legális alapnak vagyok kénytelen elismerni. (Gáspárdy Elemér: En is, de igazságtalannak!) A jelen esetben igenis, tessék ezt vizsgálat tárgyává tenni, akkor nem lesznek ezek a folytonos panaszok, mert én furcsának találom, hogy mindig ezen a kérdésen nyargalnak. Teljesen helyeslem azt a szempontot, amelyet Szilágyi Lajos t. képviselő. ülése 1930 március 28-án, pénteken. társam említett ebben a tekintetben. Ne tessék ezt a kérdést ódiummal kezelni. Ma úgyis olyan pauperizmus van, olyan szörnyű felfogás látható mindenki részéről, hogy mindenki azt nézi, kinek milyen falat van a szájában. (Rassay Károly: Azért^ kell vigyázni!) Kérem, én mondottam, nem méltóztatott itt lenni képviselőtársam, akkor ne tessék engem kritizálni ilyen szempontból. Éppen erről beszélek. (Rassay Károly: Nagyon örülök!) Éppen azért, mert az álláshalmozást a jelen esetben elvileg lehetetlennek tartom, kérem ebben a tekintetben az igazságos mértéket megállapítani. Nincsen ugyan módomban javaslatot tenni, de tudom, hogy a belügyminiszter úrnak ez volt az intenciója. Az volt tudniillik az inten

: ciója, hogy lehetőleg jobb, becsületes nyugdíj legyen és ne álláshalmozás. Kivételes eseteket kíván csak statuálni, de ugyanekkor ugyebár egészen nyugodtan törölhetjük a szakaszból a «székesfővárosi»» szót, amely esetben benne maradna a törvényjavaslatban, hogy «nyugdíjas tisztviselőiket» . . . stb. (Helyeslés a baloldalon.) Ez igazságos, méltányos kérelem. Nagyon kérem a belügyminiszter urat, hogy az igazságosság jegyében méltóztassék ezt az utólagos kérelmet honorálni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Baracs Marcell szólásra jelentkezik.) Baracs Marcell képviselő urat illeti a szó. Baracs Marcell: T. Ház! Ennél a szaksznál felhívom a t. Ház figyelmét arra, hogyha helyeselhetjük is azt, hogy a harmadik bekezdésben az foglaltatik, hogy a székesfőváros nyugdíjas tisztviselőit, alkalmazottait a székesfőváros hatóságainál, hivatalainál, intézményeinél alkalmazni nem lehet, (Halljuk! Halljuk!) ez az intézkedés még azokat sem elégíti ki, akik az álláshalmozást perhorreszkálják és nem tartják megengedhetőnek azt, hogy valaki a közpénztárakból kétféle címen is húzzon jvadalmazást, ágy is mint nyugdíjas tisztviselő és úgy is mint aktív alkalmazott. Mondom, azért nem elégíti ki ez az intézkedés még az álláshalmozást ellenzőket sem, mert ez csak a székesfőváros nyugdíjazott tisztviselőire állítja fel ezt a tilalmat. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Arról van szó! — Gáspárdy Elemér: A székesfővárosi törvényről van szó!) A székesfővárosi törvényjavaslatban van, a székesfővárosi törvény javaslata állapítja meg azt, hogy kit lehet alkalmazni, tehát a székesfővárosi törvény egy generális tilalmat is alkalmazhat, amely nemcsak a székesfőváros nyugdíjasait, hanem minden közpénztárból nyugdíjat húzó egyént eltilt a fővárosnál való aktív alkalmazástól. Mert ha ez az intézkedés így benne marad a törvényben, ennek következése az, hogy tehát állami nyugdíjasokat a fővárosnál alkalmazni lehet, mint aktív tisztviselőket. Tehát a főváros mint az állami alkalmazottak nyugdínnótló intézménye fog szerepelni. Ha már nyugdíjast egyáltalában alkalmazni lehet, akkor közelebb fekszik az, hogy a főváros a saját, esetleg alacsony nyugdíjjal nyugdíjazott tisztviselőit alkalmazza olyan állásban, (Gr. Hunyady Ferenc: TTgy van!) amely megélhetésükhöz bizonyos pótlékot nyújt. Az azonban teljesen esztelen, önmagának ellenmondó, minden logikával ellentétes rendelkezés volna^ (ha a fővárosnak nyugdíjasait nak ellenmondó, minden logikával ellentétes redelkezés volna, ha a fővárosnak nyugdíjasait ettől eltiltom, ellenben kitárom a kaput az állam nyugdíjasai előtt. Nem irigylem én az ál-