Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-375

298 Az országgyűlés képviselőházának 3 selőire nézve kimondja ezt a tilalmat, addig az állmai tisztviselők behelyezkedhetnek városi ál­lásokba. Azt hiszem, ez nem intenciója a minisz­ter úrnak sem, hiszen éppen azon elvek alapján vette fel ezt a rendelkezést, amint hangsúlyoz­tam is, hogy igenis, a székesfőváros tisztviselői­nél nem akarjuk ezeket az álláshalmozásokat. De akkor méltóztassék kiigazítani ezt a tör­vényszakaszt ilyen értelemben, nagyon kérem erre a miniszter urat. A székesfőváros aktív tisztviselőinél tény­leg nagy differencia van a fizetés és a nyug­díj között. Ennél a kérdésnél nem lehet olyan általános szempontokból kiindulni, amint azt Gáspárdy t. képviselőtársam teszi. Tessék a helyzetet megvizsgálni és ha a m. kir. kormány pénzügyi politikája lehetővé teszi azt, hogy a városnál egy kezelőtisztviselőnek 24.000 pengő évi jövedelme legyen, akkor nem lehet a főpol­gármestert teljesen más státusba beleilleszteni. Ne tegyék lehetővé ezt a szörnyű jövedelmet. A m. kir. kormány pénzügyi politikáj H* cl lehetetlen jutalmazási rendszer, nem helyes ebben a vonatkozásban, mert valóságos spicli­rendszert tartanak fenn és ráuszítják az adó­ellenőröket az adófizető polgárságra. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Jutalékokat helyeznek kilá­tásba. Ha a város 480.000 P jutalékot ad for­galmiadóbehajtás címén egy esztendőben, (Strausz István: Egy embernek?) — dehogy egy embernek — akkor bekövetkezik az, hogy egy adótisztyiselőnek 24.000 P jövedelme van. Hogyan kívánhatom tehát azt, hogy annak a tanácsnoknak az V. fizetési osztályban ne legyen megfelelő jövedelme? Természetes, hogy azok a felettes tisztviselők a maguk szempont­jait is érvényesíteni akarják. (Zaj a szélsőbal­oldalon.) A jutalékrendszer szörnyű valami. Az adófizető polgárság oszlopa az államnak, de nem ellenséges hadsereg, amelyet ki kell szipolyozni. Ez lehetetlenség. A jutalékrend­szer azt eredményezi, hogy mindenkivel szem­ben kiszabnak annyi adót, amennyit gondol­nak, csakhogy nagyobb legyen a jutalék. (Friedrich István: Azt mondják, hogy meg­szüntették! Ez is Hága! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Friedrich István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Strausz István: Üzleti alapra helye­zik az adóztatást! — Friedrich István: Az Ibusz. is érdekes dolog!) Wolff Károly: En nem politizálok ebben a kérdésben, hanem tárgyilagos alapon akarom a kérdést megfogni. Ha egyszer a kezelőtiszt­viselőnek 24.000 P jövedelmet biztosítanak (Feh kiáltások jobb felől: Hol?) a jutalékrendszer alap­ján, akkor a fogalmazási karnak feltétlenül ma­gasabb igényei vannak^ (Gáspárdy Elemér: Hol van ez?) Méltóztassanak figyelembe venni, hogy nem lehet akkor a fogalmazási tisztviselő­ket törekvéseikben leminősíteni. En nem tar­tom ezt helyesnek, igazságosnak. Minden kö­zület, minden város^ a maga tisztviselőinek fizetését saját maga állapítja meg a kormány jóváhagyásával. (Gáspárdy Elemér: A gazda­sági szempontok figyelembevételével!) Hiszen a felügyeleti hatóság a jóváhagyást amúgy is gyakorolja, mindent tud. Igen természetes, hogy amennyiben a felügyeleti hatóság valamit jóváhagyott, én azt legális alapnak vagyok kénytelen elismerni. (Gáspárdy Elemér: En is, de igazságtalannak!) A jelen esetben igenis, tessék ezt vizsgálat tárgyává tenni, akkor nem lesznek ezek a folytonos panaszok, mert én furcsának találom, hogy mindig ezen a kér­désen nyargalnak. Teljesen helyeslem azt a szempontot, amelyet Szilágyi Lajos t. képviselő­. ülése 1930 március 28-án, pénteken. társam említett ebben a tekintetben. Ne tessék ezt a kérdést ódiummal kezelni. Ma úgyis olyan pauperizmus van, olyan szörnyű felfogás látható mindenki részéről, hogy mindenki azt nézi, kinek milyen falat van a szájában. (Rassay Károly: Azért^ kell vigyázni!) Kérem, én mondottam, nem méltóz­tatott itt lenni képviselőtársam, akkor ne tes­sék engem kritizálni ilyen szempontból. Éppen erről beszélek. (Rassay Károly: Nagyon örü­lök!) Éppen azért, mert az álláshalmozást a jelen esetben elvileg lehetetlennek tartom, kérem eb­ben a tekintetben az igazságos mértéket meg­állapítani. Nincsen ugyan módomban javaslatot tenni, de tudom, hogy a belügyminiszter úrnak ez volt az intenciója. Az volt tudniillik az inten : ciója, hogy lehetőleg jobb, becsületes nyugdíj legyen és ne álláshalmozás. Kivételes eseteket kíván csak statuálni, de ugyanekkor ugyebár egészen nyugodtan törölhetjük a szakaszból a «székesfővárosi»» szót, amely esetben benne maradna a törvényjavaslatban, hogy «nyug­díjas tisztviselőiket» . . . stb. (Helyeslés a bal­oldalon.) Ez igazságos, méltányos kérelem. Nagyon kérem a belügyminiszter urat, hogy az igazsá­gosság jegyében méltóztassék ezt az utólagos kérelmet honorálni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Baracs Mar­cell szólásra jelentkezik.) Baracs Marcell kép­viselő urat illeti a szó. Baracs Marcell: T. Ház! Ennél a szaksznál felhívom a t. Ház figyelmét arra, hogyha he­lyeselhetjük is azt, hogy a harmadik bekezdés­ben az foglaltatik, hogy a székesfőváros nyug­díjas tisztviselőit, alkalmazottait a székesfővá­ros hatóságainál, hivatalainál, intézményeinél alkalmazni nem lehet, (Halljuk! Halljuk!) ez az intézkedés még azokat sem elégíti ki, akik az álláshalmozást perhorreszkálják és nem tartják megengedhetőnek azt, hogy valaki a közpénz­tárakból kétféle címen is húzzon jvadalmazást, ágy is mint nyugdíjas tisztviselő és úgy is mint aktív alkalmazott. Mondom, azért nem elégíti ki ez az intézkedés még az álláshalmozást ellen­zőket sem, mert ez csak a székesfőváros nyug­díjazott tisztviselőire állítja fel ezt a tilalmat. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Arról van szó! — Gáspárdy Elemér: A székesfővárosi tör­vényről van szó!) A székesfővárosi törvény­javaslatban van, a székesfővárosi törvény ja­vaslata állapítja meg azt, hogy kit lehet alkal­mazni, tehát a székesfővárosi törvény egy gene­rális tilalmat is alkalmazhat, amely nemcsak a székesfőváros nyugdíjasait, hanem minden köz­pénztárból nyugdíjat húzó egyént eltilt a fővá­rosnál való aktív alkalmazástól. Mert ha ez az intézkedés így benne marad a törvényben, en­nek következése az, hogy tehát állami nyug­díjasokat a fővárosnál alkalmazni lehet, mint aktív tisztviselőket. Tehát a főváros mint az állami alkalmazottak nyugdínnótló intézménye fog szerepelni. Ha már nyugdíjast egyáltalában alkalmazni lehet, akkor közelebb fekszik az, hogy a főváros a saját, esetleg alacsony nyug­díjjal nyugdíjazott tisztviselőit alkalmazza olyan állásban, (Gr. Hunyady Ferenc: TTgy van!) amely megélhetésükhöz bizonyos pótlékot nyújt. Az azonban teljesen esztelen, önmagának ellenmondó, minden logikával ellentétes ren­delkezés volna^ (ha a fővárosnak nyugdíjasait nak ellenmondó, minden logikával ellentétes redelkezés volna, ha a fővárosnak nyugdíjasait ettől eltiltom, ellenben kitárom a kaput az ál­lam nyugdíjasai előtt. Nem irigylem én az ál-

Next

/
Thumbnails
Contents