Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-375

294 Az országgyűlés képviselőházának 375. ülése 1930 március 28-án, pénteken. vissza rájuk, mint valami kívánatos állapotra, de ez mégis a békeidőkben lehetetlen volt. Akkor nem volt lehetséges olyan különbség jövedelem és jövedelem között, mint ahogyan most lehetséges és ahogyan most kezd kialakulni. Ebiben .a kérdésben, az összeférhetlenség kérdésében a legszigorúbban járnék el és kizáró rendelkezéseket hoznék, is azt mondanám, hogy semmiféle kivétel nincs, nem úgy, mint ahogy ezt ez a szakasz statuálni kívánja. Azt mondja ez a szakasz: ez alól csak kivételes, egyes rendkívüli méltánylást érdemlő esetekben, a törvényhatósági tanács, a belügyminiszter úr jóváhagyása mellett tehet kivételt, Kivétetnek azok a székesfővárosi nyugdíjasok, akiknek <a havi nyugdíjuk a 200 pengőt meg nem haladja. Ezt az előadó úr törölni javasolta. De én semmi kivétett nem^ engedélyeznék, mert semmiféle kivételezésnek helye nincs, mert ba van egy kivétel, akkor van több kivétel is, (Szilágyi Lajos: tlgy van!) és iha van kivétel, akkor 'az szabállyá válik és csak azok a szerencsétlenek esnek majd el az alkalmaztatástól, akiknek nincs kellő befolyásuk, (Szilágyi Lajos: TTgy van!) azok viszont, akiknek van megfelelő politikai befolyásuk akár a fővárosnál, akár az államnál, vagy a minisztériumokiban, azok állandóan élvezni fogják ennek a kivételnek előnyeit és ez a kivétel utóbb azután szabállyá válik. En a 200 pengős értékhatárt is -meghagynám, mert nagyon boldog volna az ország, ha minden dolgozó emberének volna havi 200 pengő jövedekne. Semmi szükség sincs arra, hogy már 200 pengőnél^ is kivételezzünk és lehetővé tegyük más állások elfoglalását. Amikor az ország gazdasági szempontból ennyire tönkre van téve, amikor megoldhatatlan problémának látszik a kenyérkereset és az elhelyezkedés, amikor <az egész új generáció teljes bizonytalansággal és reménytelenséggel néz a jövendő elé, akkor itt az ilyen lehetőségeket úgy kell kihasználni, hogy a ^nyugdíjba menők előtt teljesen elzárjuk az útját annak, hogy ú.i állásokat, más állásokat foglalhassanak el. Veszélyt látok abban, hogy itt kivételeknek van helyük. Igaz ugyan, hogy a belügyminiszter úr valószínűleg arra fog hivatkozni, hogy ő mint belügyiminiszter vigyázni fog, és csak valóban rendkívüli esetekben fog kivételt statuálni. Csakhogy ez szó, ami a gyakorlatban nem mindig érvényesül úgy, hogy a közérdeknek megfelelne és a miniszterek is változhatnak — nálunk sajnos, ez a szokás most egy kicsit kiment ;a divatból, (Peidl Gyula: Sajnos!) de remélem, hogy megint vissza fog jönni a váltógazdaság, bár a miniszter urak mind abban a tudatban ülnek a helyükön, hogy állásuk egy örökös állás, (Éri Márton: Semmi sem Örök a nap alatt!) és a törvényeket, a szabályokat és a lehetőségeket nem az élethez idomítják, hanem az ő állásukhoz és mindig abból indulnak ki, hogy én így, én úgy. (Ellenmondások jobbfelől.) Ez a rendelkezés helytelen; 'helytelen egyrészt azért, mert ezzel a lehetőség meg van adva, hogy a minisztert és a tanácsot megkörnyékezzék, másrészt pedig nem lehet tudni, hogy mikor jön egy új miniszter és ki lesz az újininiszter, aki azután ezzel a lehetőséggel egész .alaposan visszaélhet. En ismételten hangsúlyozom, hogy ez a kérdés sokkal veszélyesebb, mint amilyenek látszik. Ezt a kérdést valahol meg kel; lene fogni, le kellene rögzíteni és lehetetlenné kellene tenni, még abban az esetben is, ha valami nagyon rendkívüli esetek adódnak elő. Ha látnók azt. hogy valóban egészen rendkívüli esetekben nyúlnak csak ahhoz a lehetőséghez, hogy nyugdíjas embereket más nagy pozíciókban helyeznek ell, akkor ebbe bele lehetne nyugodni, de azt látjuk» hogy éppen^ ellenkezően, csak a politikai jutalmazások céljára aknázzák ki ezt a lehetőséget. Az utóbbi időkben egyetlenegy olyan konkrét eset sincs, amellyel ilyen helyzeteket meg lehetett volna kellőképpen okolni. Nem szakértők az illetők, nem értenek a dologhoz, csak nagybefolyású férfiak, akik nyugdíjaztatásuk után is vágynak ilyen kényelmes, nagyjövedelmezőségű állásba bejutni. A hiba nem is az alsó kategóriákban van. Az alsó kategóriákban elhelyezkedő tisztviselőknek befolyásuk sincs arra, hogy magukat át tudják vétetni más intézményekbe, noha ezt is elzárnám, ezt is lehetetlenné tenném. A hiba azonban feni van, amikor befolyásos emberekről van szó, és nem tudom, 'hogy az a kivételezés, amelyet itt felolvastam, kinek a testére szabódott. Tudom, hogy ez valakinek vagy valakiknek számára külön készült itt a törvényjavaslatban, hogy még az utolsó pillanatokban ilyen akciókat keresztül lehesen vinni, még néhány nyugdíjas fővárosi tisztviselőt el lehessen helyezni nagy állásokba. Tudom is, hogy kikről van szó, tudom is, hogy miről van szó. (Szilágyi Lajos: Kire gyanakszik? Neveket kérünk! — Zaj.) Én nem pikantériákra és nem személyekre utazom. Nekem nem célom az emibervadászat. En azt hiszem, hogy az urak éppen olyan jól tudják, mint én, hogy miről van szó. (Scitovszky Béla belügyminiszter: így többre vadászik! — Várnai Dániel: Ki lesz a gázgyár igazgatója? — Scitovszky Béla belügyminiszter: Mondom, hogy Buzáthra gondol! — Petrovácz Gyula: Én azt hiszem, Eipkára! — Szilágyi Lajos: Ripkára vagy Buzáthra gondol képviselő úr? Miért nem mondja meg! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Szilágyi Lajos: Miért nem mondja meg a képviselő úr? — Zaj.) Kérem a képviselő urakat, hagyják meg a képviselő urat törvényhozói függetlenségében, engedjék, hogy azt mondja, amit ő jónak lát, nem pedig, amit a képviselő urak akarnak. Propper Sándor: Méltóztassék megengedni, hogy a saját fejemmel én gondolkozzam. Ismételem és hangsúlyozom, hogy nekem nem célom az embervadászat. Nem akarok egyes eseteket kipécézni, de van ennek a paragrafusnak célja. (Eri Márton: De nem lehet általánosan gyanúsítani!) Ez nem gyanúsítás. Egy csomó konkrét eset áll mögöttünk és egy csomó eset áll előttünk. Kár is volna egyet kiemelni a sok közül. Kérdem a miniszter urat: miért nem teszi lehetetlenné ezt a rendszert, miért nem vágja el annak az útját, hogy lehetséges legyen az ilyesmi? Ezt akarnám elérni, ez volna a helyes megoldás, hogy a törvény kizáró rendszabályokat alkalmazzon és egyszersmindenkorra lehetetlenné tegye azt, hogy öreg nyugdíjas tisztviselők mások helyét elfoglalva nagyfizetésű pozíciókban helyezkedjenek el. Tudom, hogy a miniszter úr ezt nem meri megcselekedni, mert nagyon jól tudja, hogy ez a rendszer nemcsak a városnál van meg, hanem megvan az államnál is. A mi niszter urak is abban a gondolatban töltik be miniszteri hivatásukat... Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék a szakasznál maradni és a személyes motívumokat kihagyni. Propper Sándor: Ezek nem személyes motívumok. Nagyon jól tudjuk, hogy itt is állnak példák rendelkezésünkre, amelyek tanúsítják azt, hogy egy-egy miniszter úr, amikor minisz-