Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-367

12 Az országgyűlés képviselőházának 867. ülése 1980 március 18~án } csütörtökön. elnöke, tágja, vagy vádbiztosa, vagy politikai megbízottja volt... stb.» szóval mindazok, akik a forradalom alatt valamilyen cselekményt el­követtek, vagy ezeket a tisztségeket, vagy he­lyettességeket betöltötték, kizárandók. De hi­szen tudjuk, hogy nagyon sokszor előfordult, hogy osak a véletlenen múlt egy-egy ilyen tisztség betöltése. Megtörtént az is. hogy vol­tak olyan emberek, akiket felmentettek e tiszt­ségük alól, voltak olyanok, akik letöltötték büntetésüket, voltak, akik amnesztiát kaptak és most ezt a szakaszt mégis fenntartjuk ebben a vonatkozásban, átvesszük ide ebbe a tör­vénybe és kizáró okként felsoroljuk a fővárosi törvénynél is. Ha mást nem gondolnak az urak. mint tisz­tán azt. hogy azóta eltelt 5 esztendő, mióta ezt a választójogi törvényt megalkották és ez alatt az öt esztendő alatt részben letöltötték a bün­tetésüket, részben letelt az az idő, amelyre politi­kai joguk elvesztése vonatkozott, részben közü­lök többen amnesztiát kaptak, részben a bíró­ság is felmentett annakidején olyan egyéneket, akiket ilyen minősítés miatt vontak vád alá; ha tehát vannak ilyen emberek, aminthogy vannak, akkor ez a szakasz már nem maradhat fenn. ez már nem lehet kizáró ok, mert —mint mondom — vagy megbűnhődtek, vagy már be­látta a társadalom, illetve a hatóság, hogy nem bűnösök ebben a tekintetben. De ha ez így van, akkor minek tartjuk fenn azt a rendelkezést, hogv ezeket továbbra is kizárjuk a választha­tóságból. Nem lehet elfogadni azt az elvet, hogy he­tediziglen büntessünk. (Ügy van! tlpU t van! a szélsőbaloldalon.) Nem szabad ilyen álláspontra helyezkedni. (Usetty Béla előadó: Harminc év múlva elfelejtik!) Bocsánatot kérek, a t. elő­adó úr egészen más álláspontot képviselhetne az előadói székben. (Propper Sándor: Ha meg­engedné a miniszter!) mert legyen meggyőződve arról, hogy ez nem szolgál semminemű keresz­tényi szeretetet, semminemű kormányzati célt és ebben semminemű helyes álláspont nincs. mert ez nem mais mint a bosszúállás kifejezőié ebben a javaslatban. Elnök: Kérem képviselő úr. szíveskedjék befejezni, mert beszédideje lejárt. Farkas István: Még öt percet kérek! (Fel­kiáltások: Megadjuk!) Elnök: Ügylátom, a Ház megadja a hozzá­járulást a képviselő úr beszédidejének meg­hosszabbításához. (Friedrich István: Örülnek, ha. beszél valaki!) Farkas István: Nyilvánvaló, hogy ezt a rendelkezést már nem lehet fenntartani. Én tehát javaslom ennek az első bekezdésnek tör­lését, mert nyilvánvaló, hogy ez lehetetlen ál­lapotot teremt és igazságtalanság vain abban, ha a t. Ház elfogadja azt. amit nyilvánvalóan sérelmesnek tarthat mindenki, aki osak egy kissé is logikusan gondolkodik az események felett. A logikus rendszer az lenne, hogy most már ne vegyük át ezt a szakaszt, a választó­jogi törvénynek ezeket a kizáró okait, hlanem maradjon meß; csak a többi része ennek a sza­kasznak, amely odavaló. Az üzlet, a csalás és sikkasztás legyenek kizáró okok. Arra töreked­jék a parlament, hogy olyan szakaszt szeríkesz­szen és alkosson meg. amely a kijárásokat a korrupciót, a panamázást lehetetlenné teszi. — (Általános helyeslés.) Ez a helyes álláspont és nem az, ha a politikai üldözés gondolata su­gallja azokat a rendelkezéseket, amelyek a ki­záró okokra vonatkoznak. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Tessék elhinni, hogy beszélhetnek: függet­lenségről, szabályozhatják 1 azt, de a politikai üldözés ne legyen része ennek a törvénynek és ne áradjon ki belőle az a gyűlölet, amelyet an­nak idején olyan élénken, elevenen, vadul kép­viseltek ebben a törvényhozásban is. Kérem a Házat, méltóztassék ezeket a szem­pontokat figyelembe venni és a mi javaslatain­kat elfogadni. — (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Nincs senki feljegyezve! Elnök: Kíván még valaki szólni? (Bródy Ernő szólásra jelentkezik.) Bródy Ernő képvi­selő úr kíváln szólni. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Minthogy ennél a szakasznál szóbakerült a közéleti tisz­taság és tisztesség kérdése, nem mulaszthatom el, hogy felszólaljak és kijelentsem azt, hogy a magam részéről és pártom részéről is a legszi­gorúbb álláspontot foglaljuk el a közleti tisz­tesség kérdésében. — (Helyeslés a jobboldalon.) Szeretném, ha ezzel az állásfoglalással vissz­hangra találnék minden oldalon pátrtkülönbség nélkül, mert, fájdalom, semmiféle szabály ma­gában yéye nem elegendő a közéleti tisztesség megvalósítására. Itt van az országgyűlési kép­viselőségre vonatkozó összeférhetetlenségi tör­vény. Akik a gyakorlatban élünk, tudjuk, hogy ez a szabályozás is írott malaszt marad. A közszellemnek, a közfelfogásnak kell meg­változnia, hogy ebiben a tekintetben végre egészséges állapotok legyenek és ne járhasson a közélet fórumán la.z, aki a közéleti tisztesség ellen vét. Hiába van benne eíbben a törvény­javaslatiban is az, hogy a székesfőváros 'tisztvi­selői kötelesek minden tudomásukra jutott kizáiró okot y agy összeférhetlenségi esetet a poJgáirmesteirnek bejelenteni, aki az ügyet azon­nal átteszi óz igazoló választmányhoz. Hasonló rendelkezés vaui az omszággyülési képviselőkről száló összeiférbetlenségi törvényben. (Egy hang a. jobboldalon ; Nincs !} Lehet-e kívánni egy tisztviselőtől, hogy ő kvázi miiint feljelentő sze­repeljen és járjon el azok ellen, lakik vétenek a közéleti tisztaság ellen 1 ? Ezért azt mondom, hogy leigelsősoirbiain meg kell változnia a fcözfel­folgáismiak. a közszelléminek, a közhangulatnak, amely erkölcsileg tönkreteszi és lehetetenné teszi azokat, akik visszaélnek azzal a bizalom­mal, amellyel őket felruházták. A képviselő s a városatyja tuliacidonkénpen nem más, mint a váliasztópolgárság kiküldöttje : azok nevében, megbízásaiból, meghatalmazásával, jár el; neki nenn szabad ott maigám személyiségét, magánér­dekét előtérbe helyeznie, de ha ezt mégis meg­teszi, akkor merni méltó többé anna a közbiiza­lomT'a, aimelyet a. választó polgárságtól kapott. Elsősorban tehát meg kell változni a köz­hianguliatinaik és különösen a sajtószabadsáíggal, a sajtó fegyvereivel és eszközeivel kell lehe­tetlenné tenni azt, hogy a közéleti zsebínákok, a. közéleti main dátum okkal visszaélők és az olyanok, lakik közéleti rmuinkajufoait összecse­rél ik a saját magánérdekeikkel és azok, akik a közéleti meigbiziatásukat felh/asználjáik a sa­ját érdekeik ápolására, erkölcsileg lehetetlenné legyenek téve. Fájdalomi, azt kell mondanom, hogy itt meni elég a törvényhozási intézkedés, 'nem volt elég a törvényhozási intézkedés az országgyűlési képviselőknél sem. Az egész tár­sadalmi felfogásnak kell megváltoznia, az egész közéleti és közhangulati felfogásnak kell meg­változnia, hogy lehetetlenné tegye, erkölcs ileg mozdullatikéiptelenné tegye azt, aki vét az er­kölcsi törvényiek ellen, mert hiszen egy olyan

Next

/
Thumbnails
Contents