Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-367
Az országgyűlés képviselőházának $67. ülése 1930 március 13-án, csütörtökön. 13 városatyának, aki közelébe jut a forrásoknak, módja és lehetőség« vian ennek a törvénynek kijátszásával a maga üzleteit végigcsinálni. (Baracs Marcell: Irodatársával csináltatja.) Ezen a ponton össze kell fognia minden tisztességes embernek, itt el kell enyésznie a pártok iközöMi különbségnek. Lehet a {pártok között nézeteltérés, lehet yilágnézleti hare közöttünk, de a közéleti tisztaság dolgában minős párkiilöinlbiség, oitt mindannyiunknak össze, kell fognunk, hogy -kikergessük és kiűzzük a zsebrákofcat és üzleteseket, laikiik közéleti szeireplésüket használják fel magánérdekeik támogatására. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A Városházán sokszor tapasztaltam ilyen összefogást azokkal is» akikkel szemben állok. Most is azt mondom, hogy fogjunk össze ezen a téren is, a képviselőházban is, a társadalmi és a közélet minden terén, mert nem szabad, hogy Magyarország elbalkáinizálódjék. Vissza kell szorítani azokat a selejtes elemeket, (Farkas István; Megtörtént már, hogy mi kizártunk valakit, a kormánypárt pedig felvette tagjai közé! — Elnök csenget.) ki kell zárni minden közéleti szereplésből és minden közéleti munkából azokat, akik a maguk közéleti működését üzleteskedésre, visssaaélésekre, magánérdekeik istápolására akarják felhasználni és be kell mennie a köztudatba annak, hogy aki Magyarországon akár a parlamentben, akár a városházán szerepet vállal, az ne élvezhessen üzleti előnyt ebből, ellenkezőleg a Köztudatba kell mennie annak, hogy aki a közélet fórumán szerepel, szentélynek tekintse azt a közéleti fórumot, akár a parlamentbe lép be, akár a városházára lép be. Ott a nyilvános fórumon mondja el a maga igazát, a maga követeléseit, »a maga panaszait, nem a párnás ajtók mögött szegény tisztviselőket lehetetlen helyzetbe sodorva, hogy ne tudjanak ellenállni a sokszor illegális törekvéseknek. A közerkölcs fegyverével és eszközével le kell sújtani ezekre a kalózokra, akik itt tisztességes emberek életét megkeserítik és megnehezítik. Nagyon sokszor az a helyzet sok pártban, hogy egy pár zsebrák, egy pár haszontalan ember helyzetéből kifolyólag egy egész pártnak kell viselni az ódiumot. Igen t. Ház! Meg vagyok győződve arról, hogy amikor ezt a kérdést itt szóvá tettem, pártkülönbség nélkül megfelelő rezonanciára találok. Azt tapasztalom és azt látom, hogy a legtöbb testületben a testület^ tagjainak zöme a közéleti tisztaságtól van áthatva (Fábián Béla: Csak nem gyakorolják!) Mindig vannak azonban néhányan, vagy többen, akik nem ilyen elvektől, nem ilyen eszméktől áthatva teljesítik a maguk feladatát. Engedelmet kérek, ezzel szemben csak egy álláspont lehetséges, hogy a tisztességesek és a becsületesek fogjanak össze és hányják ki magukból azt, aki a közéleti munkára nem érdemes. Közéletet nem kell élni, senki sincs kötelezve arra, hogy a közéletben szerepeljen, a közéletben dolgozzék, de aki a közéletben szerepet vállal, aki a közéletbe belép, az legyen tiszta, az legyen tiszta szándékú és tiszta lelkű és ne érjen hozzá a közönséges megvesztegetéseknek, alacsony kijárásoknak, a nemtelen pénzszerzésnek semmiféle mozzanata és semmiféle kísértése. Ezt kívántam a szakasz tárgyalása alkalmával elmondani és örülök, hogy a Ház minden oldalán megértéssel találkoztam. Mindig és minden alkalmat felhasználok arra, amikor csak tehetem, hogy ilyen értelemben beszéljek és ilyen irányban cselekedjem, mert ennek az országnak köztisztessége valamennyiünk érdeke. Valamennyiünknek az az érdeke, hogy ha itt is állunk szegényen, nyomorultul, megesonkítottan, Magyarország köztisztessége, Magyarosaágon a közérdek védelme a pártoktól függetlenül ia pártokra való tekintet nélkül fel legyen emelve és ne legyen elhalkánizálódva, ne legyen kitéve zsebrákoknak és haszontalan emberek kísérleteinek; ez mindanynyiunk közös érdeke: hogy ennek az országnak tiszta és szennytelen becsületét fentartsuk. Mindannyiunknak közös érdéke, hogy a közéletből a zseibrákokat, a prédalesőket és a kincskeresőiket közös erővel kikergessük. (ÜQV van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Ház,! Az összeférhetlenségi kérdésében éö a közjogi munka területéről való kizárás tekintetében a mi álláspontunk tiszta és világos. Mi azt mondjuk, hogy akik a közélet terén szerepelni akarnak, azok legyenek hozzáférhetetlenek, legyenek átlátszóan kristálytiszták, hogy azokhoz még a feltételezése se férjen annak, hogy ők hivatali, közjogi megbízatásukat, egyéni vagyonszerzésre használják fel. Mi tehát szívesen látunk minden szigorú rendszabályt; nem tudunk elképzelni olyan szigorú rendszabályt, amelyet mi nem látnánk szívesen ezen a téren, hogy lehetetlenné tegyük a közjogi megbízatás felhasználását egyéni célokra. Nem szab au azonban ezek között helyet foglalniok a politikai elgondolásoknak és a politikai okoknak. Már .pedig ebben a szakaszban* midőn a kizáró okokat megkonstruálták, igen bőven gondjdoskodtak arról, hogy politikai okok is közrejátszanak, politikai okok miatt is már előre kizárjanak férfiakat közjogi funkciókból. Ez a szakasz hivatkozik a képviselőválasztási törvényre, amelynek idézett szakasza azt mondja, hogy az a közhivatalnok, tanár, tanító, lelkész vagy ügyvéd, akit hazafiatlan magatartása miatt az illetékes hatóság az országgyűlési képviselőválasztás előtt fegyelmi úton jogerős határozattal állásától elmozdításra, hivatalvesztésre, ügyvédség elvesztésére ítélt, a._fegyelmi határozat jogerőre emelkedésétől számított 5 év alatt... stb. Elsősorban is igen tág fogalom az, hogy mi a házafLatlan magatartás és igen sokszor függ attól, hogy kik állapítják ezt meg, kik bírálják el: rendszerint a (felülkerekedő politikai irányzat az, amely a lehanyatló politikai irányzat vezetői felett bíráskodik és állapítja meg magatartásukat hazafias szempontból. Higyje el a miniszter úr, a történelem úgy tanúsítja, úgy tanítja, hogy igen sok esetiben — a legtöbb esetben — egészen megbízhatatlan ez a bíráskodás, mert nem tényekre, hanem hangulatokra, politikai divatokra és irányokra alapítja a maga ítélkezését és hozzá igazságtalanul. Aki tudja, aki részes volt benne, aki tanuja volt, vagy pláne, aki szenvedő alanya volt az 1920., 1921., 1922. esztendők ilyen nemű akcióinak, az nagyon jól tudja, hogy ezekben az esetekben sohasem a tárgyi igazság volt a döntő, hanem a bizottságok öszszetétele, politikai felfogása és politikai szembenállása azokkal szemben, akik felette ítélkezésre hivatottak voltak. Egész sereg közhivatalnokot tanítót, tanárt, lelkészt, ügyvédet és munkást is a közhivatalokban és közintézményekben vontak felelősségre és bíráltak felül így s az első ellenforradalmi idők szubjektív szempontja szerint /
