Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-367

Az országgyűlés képviselőházának 367. ülése 1930 március 13-án, csütörtökön. 11 ben. Az is helytelen és lehetetlen állapot, hogy nyugalomba menő főtisztviselők, akik — mondjuk — a közigazgatás területén töltötték el egész életüket, egy másik üzem élére menjenek, amellyel talán soha életükben nem foglalkoztak, olyan díjazással, mint amilyen díjazással Folkusházy ment a Beszkárt élére. Nyilvánvaló azonban, hogy az a függőségi viszony, amelyet itt vitatnak, egész sor fővárosi tisztviselőre fennáll, ha azon a csapáson megyünk, amelyen mentek az előttem felszólalkók. Hiszen a törvényjavaslat külön kiveszi a függőségi viszony alól a nyugdíjasokat, a kegyúri javadalmazásban részesülőket, az üzemigazgatóság tagjait és a törvényhatósági tanács tagjait. A törvényhatósági bizottság tagjaira vonatkozólag* nem oszthatóim azt a felfogást, amelyet Szilágyi Lajos képviselő úr képvisel itt, még pedig a következő okokból nem oszthatom. Hogy a vármegyénél nem kapnak díjazást a kistanács tagjai, ez a törvényben van. Ha itt a kistanács tagjainak díjazást akarnak adni, ez nem jelent függőségi viszonyt, sőt állítom, hogy függetlenséget jelent. Mert mit akarunk mi ebben a tanácsban? Azt akarjuk, hogy a pártok küldjék ibe oda a maguk képviselőit. Függőséget jelent Szilágyi képviselőtársamra nézve az, hogy képviselői minőségében fizetést, tiszteletdíjat kap? Ép úgy nem jelenthet függőségeit a törvényhatósági tanács választott tagjaira nézve sem az az állapot, hogy díjazást kapnak, amnál kevésbbé, mert nem tudbk elképzelni olyan nagy díjazást, amely egyenértékű lenne az ő munkájukkal. (Szilágyi Lajos: És azok, akik mint bizottsági tagok nem dolgoznak?) Aki nem dolgozik, ne kapjon semmit sem, ezen az állásponton vagyok, ez világos dloíog. Nem tudom, hogyan kontemplálják ezt, nem foglalkoztam a kérdéssel, de én valami jelenléti díjat képzelek, mert mást neon tudnék elképzelni még az igazgatósági tagoknál sem. Sehol! Ellenben valami jelenléti díjat el tudok képzelni, s ez nem jelentené senkisek sem a függőségét, hanem egyenesen függetlenségét jelentené, azt a függetlenséget, hogy élhetne annak a gondolatnak, foglalkozhatnék vele, mert kivonhatná magát más foglalkozásának munkaköréből. Én a függőséget úgy képzelem, hogy a kistanáesnak, a törvényhatósági tanácsnak tagjai a várostól függjenek; ezt a függőséget tartom én fontosnak, és az a garanciája ennek a függőségnek, ha valaki a választóktól függ. Ha azzal a-kérdéssel foglalkozom, hogy mi minden kikötés van a függetlenség hiánya miatti szakaszban, akkor rá kell térnem arra, hogy a fővárosnak vannak nagy üzemei, vállalkozásai, amelyeknél kijárások lehetségesek. Vannak a szakaszban olyan rendelkezések, melyek helyesek. Tudjuk, hogy a fővárosi törvényhatósági bizottság tagjai között is vannak^ kijárok, die nem lehet vagy csak nagyon ritkán lehet őket megfogni. Bocsánatot kérek, ha valaki annyira belevájódik a dolgokba, hogy részt vesz a kistanács munkálataiban, tehát közvetlenül intézi a főváros ügyeit, akkor ez az ember nyilvánvalóan kísértés éknek lesz kitéve. Ha fizetése van, akkor függ a pártoktól, a választóktól, akkor nagyobb e tekintetben a függősége, és ez a függőség jelenti az őszámára a tisztaságot, jelenti azt, hogy kénytelen hozzájuk ragaszkodni. Most ellenben az a helyzet fővárosnál, hogy vannak emberek, akikről tudjuk, hogy kijárnak, — én tudom, hogy vannak községi képviselők, akik jó üzleteket csinálnak a fővárossal — idle nem lehet őket megfogni, mert megkerülik a rendelkezéseket, megtalálják annak a formáját, hogy üzleteket csinálhassanak. Én csak a demokrácia szempontjából, a demokratikus felfogás szempontjából beszélek, semmi más szempontból. Mi a nagj fizetéseket teljesen elítéljük, részvénytársaságokat nem akarunk. Mi azt akarjuk, hogy az önkormányzat intézze a főváros összes ügyeit, az üzemek ügyeit is, de tegyék lehetővé a kispártoknak, a szegény polgári pártoknak, hogy ne legyenek arra kényszerítve, hogy maguk közül kiválogassák a jobbmóduakat, a gazdag embereket és ezeket küldjék be oda, hanem azokat küldhesséik be, akiket akarnak, akiket megfelelőknek tartanak, és akik azután éppen azért, mert díjazást kapnak, egzisztenciális szeinpontból nem lesznek kitéve semminemű kisértésnek. Ennél a szaaksznál azonban más szempont is van. Ez a szakasz átveszi a választójogi törvény intézkedéseit, a választójogi törvénynek azokat a politikai rendelkezéseit, amelyek a választókat a választhatóságból kizárják.' A kizáró okoknál még mindig, látjuk, hogy ellenforradalmi mentalitás, amely az 1925. évi XXVI. t.-c. tárgyalásánál érvényesül, itt taxatíve felsorakoztatja azt, hogy melyek azok a dolgok, amelyek miatt valaki nem _ választható meg képviselővé; ezt ez a törvényjavaslat teljesen átveszi. (Usetty Béla előadó: Egészen jó!) Én a politikai okokat nem tartom olyanoknak, amelyek miatt valakit ki lehetne a választójogból és választhatóságból zárni. A politika elvégre is a közélet porondján zajlik le. Á politika jön magától, adódik, kitermelődik egy adott társadalmi szituációból és ez a társadalmi szituáció mindig megvolt, meglesz, ha akarjuk, ha nem. Ilyen adottság volt a háború, a háború utáni események, az összeomlás, a forradalom és az ellenforradalom. Megengedem, hogy épúgy a forradalom, mint az ellenforradalom a maga képére inarkodik átformálni! a törvényeket és iparkodik természetesen a maga céljainak megfelelően berendezkedni, ehhez formálni az egész társadalmi és állami életet. Ámde bizonyos idő múlva mindenkinek be kell látnia, hogy lehetetlen állapot az, hogy ezeket az elmúlt, lezajlott politikai eseményeket törvényes rendelkezésekben is fenntartsuk, amely törvényes rendelkezések azután a bosszúállás jellegével birnak. Bocsánatot kérek, ha megnézzük az 1925. évi XXVI. te. 10. §-ának azt a részét, amelyre itt hivatkozik ez a most tárgyalás alatt lévő szakasz, azt fogjuk látni, hogy olyan kizáró okokat tartalmaz a hivatkozott törvénynek 10. §-a, amely kizáró okok tisztán és kizárólag politikai okok és éppen mert ilyen okok, azokat most már fenntartani nem lehetne. Nyilvánvaló, hogy 1925-től 1930-ig 5 esztendő telt el és ennek az 5 esztendőnek tanulságai alapján is másképpen kellene megítélni most már az eseményeket, — mert hiszen 5 évet haladtunk — mint ahogy megítélték 5 esztendővel ezelőtt. Ezek a kizáró okok eh át, amelyek itt egy tői-hatig felsorolják azokat a pontokat, amelyek alapián valaki kizárható, olyan természetűek, amelyeket fenntartani nem kellene és- nem volna szükséges. Nem akarom most mindezeket felsorolni, mert hosszú volna, csak egynéhányat veszek ki belőlük. Azt mondja a hivatkozott törvényszakasz (olvassa): «Tanítók, tanárok, ügyvédek, a tanácsköztársaság alatt tanácsosok, népbiztosok, vagy helyetteseik, forradalmi törvényszék 3"