Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-371

Az országgyűlés képviselőházának 371. ü ö a magyar hajósok hóhérának nevezi. Űgylátszik, jól ismeri! (Malasits Géza: Igen, még abból az időből, amikor hivatalban volt.) Én ezt az urat nem ismerem, ezt az urat soha az életben nem láttam. Amikor Malasits képviselő úr, a tegnapi napon is, nem először jelentette ki, hogy ez a bizonyos Stead nevű angol ezredes úr moziengedélyeket kapott, ezzel szemben ezúttal is megállapíthatom, hogy ez az úr engedélyeket nem kapott (Malasits Géza: Hallatlan!), hanem igenis kapott az ú. n. Angol-Magyar Filmipari Részvénytársaság (Malasits Géza: Amely őhelőle állt!) hat vagy hét moziengedélyt. Ez tény, de végtelenül csodálom, hogy engem, a volt tisztviselőt, aki kötelességszerűleg végrehajtottam egy kormányrendeletet, amiért vállalom is a felelősséget, (Gál Jenő: Hogvne!), támadnak valamiért és annak az ellenkezőjéért is. Nap-nap után támadnak engem. Nem szólhatok itt soha egy szót sem, hogy közbe ne szóljanak, mi van a mozival, értvén ez alatt azt, hogy felelősségre vonnak engem azért, hogy a régi engedélyesek engedélyeit nem újítottuk meg és ugyanakkor ugyanazok az urak, különösképpen Malasits képviselő úr támadnak engem azért, hogy ennek az Angol-Magyar Filmipar Részvénytársaságnak régi moziengedélyét megújítottuk. A legérdekesebb a dologban ugyanis az, hogy ez nem új mozis volt. A részvénytársaság még a revízió előtt szerezte meg azt a hat vagy hét mozit. Nem lehet tehát egy szájból ugyanegy időben hideget és meleget fújni, nem lehet azért támadni valakit, hogy a régi engedélyesek, engedélyét nem újították meg és ugyanakkor azért is, hogy megújították. Ez az, ami jogi szempontból teljes képtelenség és ezt nevezem én Malasits képviselő úr jogi biccentésének. Ha engem valaki támad, akkor csak az ellenkező állásponton lévők támadhatnak azért, hogy ennek az Angol-Magyar Filmipar Részvénytársaságnak engedélyét meghosszabbítottuk, az ellenkező pldalon lévők, vagyis azok a revízió-pártiak támadhatnak azon az alapon, hogy a mozirendelet értelmében az ilyen részvénytársaságnak elsőbbségre engedélye nem lehetett, tehát bár volt nekik előbb is engedélyük, azt nem lett volna szabad az új rendelet alapján meghosszabbítani. Miért hosszabbítottuk meg? Erre a kérdésre is óhajtok válaszolni. Nagyon jól tudjuk, hogy abban az időben senkinek, de főleg az új moziengedélyeseknek nem volt pénzük. Hiszen ezek nagyrészben a háború áldozatai voltak, vak, csonka és béna hadirokkantakból és nagyesaládú hadiözvegyekből kerültek ki. Név szerint felsoroltam már a Házban ezeknek névsorát, ezt nem lehet többé vita tárgyává tenni. t Természetes tehát, hogy ezeknek nem volt uénzük. Már pedig, hogy az üzemet megkezdhessék, hogy a berendezést a régi engedélyesektől megvásárolhassák, ehhez pénz kellett. Hangsúlyozom most is, hogy a régi engedélyesek berendezésükkel teljesen korlátlanul, szabadon rendelkezhettek. Természetszerűleg hajlandók voltak azonban eladni berendezésüket. Honnan vegyenek pénzt ezek a szegény emberek? Elképzelhetjük, hogy a bankok mennyire elzárkóztak az ilyen, bármennyire hazafias irányzatnak finanszírozásától. Valósággal úgy vezérelte a sors oda ezt az Angol-Magyar Filmipar Részvénytársaságot, amely azt mondotta: nekem hat vagy hét régi mozim van, mert megszereztem a régi tulajdonosoktól, megszereztem hozzájuk a berendezést, mindent. Ha ezekre megkapom a meghosszabbítást, hajlandó vagyok az összes ése 1930 március 20-án, csütörtökön. 171 új moziengedélyesek vállalatát finanszírozni, ami azt jelenti, hogy adta 100%-ig a szükséges tőkét. (Gál Jenő: Adta?) Adta 5% kamat mellett, mégpedig valorizálatlanul. (Gál Jenő: Ugyan kérem, ez csak levegő. Azért ment el, mert nem adott pénzt! Nem tudta teljesíteni ígéretét. Ilyen levegőt ne tessék mondani. — Zaj. — Elnök csenget) Elnök: Csendet kérek! (Gál Jenő: Mindenkinek adós maradt itt és hazament! — Malasits Géza: Nemzetközi szélhámos volt, ezt mindenki tudta!) Viczián István: Nagyon rosszul van a t. képviselő úr informálva. Bocsásson meg, én azt hiszem, hogy nekem jobban hihet mindenki ebben a kérdésben, mert én hivatalos minőségemből kifolyólag tudom, hogy mi történt. (Malasits Géza: Rosszul tudja!) Igenis, finanszírozta az új moziengedélyeseket ez a vállalat, amelyben benne volt eredetileg az a hizonyos Stead ezredes is, aki azonban abból időközben kilépett, de ez a társaság Stead nélkül is vállalta a kötelezettséget. Nem csodálnám, iha ilyen végtelenül súlyos ajánlattal szemben fizetési nehézségekbe került volna és esetleg a végefelé egyik vagy másik vállalatot nem tudta volna finanszírozni, azonban megmutat; hatom a t. képviselő úrnak azokat a hálálkodó leveleket, amelyeket hozzám intéztek azok a moziengedélyesek... Elnök: Képviselő úr, lejárt a beszédideje. Viczián István: Kérek még öt percet, azonnal befejezem. Elnök: Méltóztatnak a képviselő úr beszédidejét öt perccel [meghosszabbítani? (Igen!) Ezt határozatként mondom ki. Viczián István: ...akiknek részére a szükséges tőkét rendelkezésre bocsátotta. Ezt a tőkét az engedélyesek papírvalutában fizették vissza, úgyíhogy az egész berendezés úgyszólván ingyen jutott a tulajdonukba éppen azért, mert a Malasits úr által annyira kifogásolt Stead-féle vállalat részére hat vagy hét régi moziengedélyt megújítottunk. Ezeket óhajtottam ezzel az üggyel kapcsolatban megjegyezni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Gál Jenő (szólásra jelentkezik). Elnök: Milyen címen kíván a képviselő úr szólani? Gál Jenő: Személyes kérdésben! Elnök: A házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján a képviselő úrnak a szót megadom. Gál Jenő: T. Ház! Csak igen rövid időre óhajtom a t. Ház figyelmét és türelmét igénybevenni. Tulajdonképpen meg kellene köszönnöm mélyen t. képviselőtársam felszólalását, mert ezzel alkalmat ad arra, hogy ezt a kérdést, amelyet tegnap a klotűr folytán kimeríteni nem lehetett, újra - szellőztessem. Engedjen meg két kijelentést. Az egyik az, hogy idéai^ Vázsonyi Vilmos beszédét, amely egészen más tárgyra vonatkozott s amely ezt a mozi-kérdést akkor nem taglalta, hanem csak egy közbeszólásra felelt és ebben van az a mondata: «Szép vagy nem szép, az más lapra tartozik.» (Viczián István: De jogilag nem támadható, ez a fő!) A tegnapi napon a mélyen t. képviselő úr személyével én egyáltalában nem kívántam foglalkozni, mert én a belügyminiszterhez adresszáltam az interpellációmat, nem pedig egyik hivatalnokhoz. (Viczián István: De tagadta a szavaim valóságát!) Ön azonban maga jelentkezett itt a Ház színe előtt, mondván, hogy ön nem hallgatott oda és felnevetett ennél a kérdésnél. 23*