Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-371

172 Az országgyűlés képviselőházának 371. T. képviselőtársam, szíveskedjék tudomásul venni, hogy Vázsonyi Vilmos akkor nem egy közbeszólás alakjában, Ihanem igen nagy külön 'beszédekben töbíbízben foglalkozott a mozirendelettel s különösen annak erkölcsi értékével. Megbírálta, elbírálta s szegény emberek jajsaavára feljajdulva hirdette, hogy ha jogilag, formailag nem is támadható, de erkölcsileg is a szépség és az etikai magaslat szempontjából támadható és támadta is. Ne igyekezzék t. képviselő úr Vázsonyi Vilmosra hivatkozni; neki erről a rendszerről megvolt az a véleménye, amelyet a beszédek egész sorozatában hirdetett. (Viczián István: Nem a rendszerről van szó, hanem erről a konkrét jogi kérdésről!) Ne méltóztassék hivatalnoki alibit bizonyítani. Ne méltóztassék erre igyekezni. (Viczián István: Vállalom a felelősséget. Ezt is mondtam. — Malasits Géza: Amikor arra kerülne a sor, elbújna az úr! — Zaj.) Mondja meg a t. képviselő úr, hogy miben vállalja a felelősséget? Talán megtéríti a szegény emberek kárait? Hát tessék! Akkor elhiszem, hogy vállalja a felelősséget, ha leteszi a Ház asztalára azt az összeget. (Viczián István: Jogsérelem nem érte őket, ilyen követeléssel nem állhat elő senki. — Zaj a szélsőbaloldalon.) így nagy hangon kijelenteni, hogy: vállalom a felelősséget, ezt legfeljebb egy miniszter teheti, aki megbukik abba, iha nem tudja azt állni. T. képviselő úr, az ön felelősségvállalása nem ér egy fabatkát sem! Nem lehet ilyen nagyhangú kijelentésekkel próbálkozni. Ez éppen olyan, mint amikor ön Malasits t. képviselőtársam közbeszólására azt mondja: Stea'd ezredest nem is ismerem, sohasem láttam és amikor itt Stead dolgairól van szó, akkor azt a kijelentést teszi: én hivatalosan ismertem és nekem méltóztassék jobban hinni, mert én hivatalosan ismerem ezeket az ügyeket. Bocsánatot kérek, én nem azt mondom, hogy az arcképét ismeri-e vagy sem, de ügyeit intézte, tehát ismernie kellett. Nem az a fontos, hogy azzal álljon ide és nagyhangon azt jelentse ki, hogy a mozisok anyagi érdekeltségét az idehozott pénzzel ő fedezte. En azt mondom, mélyen t. belügyminisztériumi volt helyettes államtitkár úr... Elnök: Itt a Házban csak képviselőtárs van! Gál Jenő: Hivatalnoki minőségére hivatkozott és

r azzal mentegetődzött, hogy ne őt aposztrofáljam. (Viczián István: Nem mentegetőztem! — Rothenstein Mór: Miért ad ön választ az interpellációra? — Malasits Géza: A miniszter adjon választ, ne ön!) En azt mondom, hogy nézze meg a Stead ezredesről szóló lapközleményeket, nézze meg azokat egytőlegyig és nézze meg azokat, amik Angliában is megjelentek (Malasits Géza: Olvassa el a Pester Lloydot is, hogy mit írt Stead ezredesről!) és akkor látni fogja, hogy ez az úr nemcsak, hogy nem fizette a mások financiáit, de a magáét sem fizette. Ilyenekre építettek önök, ezek voltak azok a források, amelyekre építettek. Ne jöjjön nekem a t. képviselő úr a maga fantáziájával azzal, ami a nemzetgyűlésen abban az időben lefolyt, amikor én sem képviselő nem voltam, sem nem foglalkoztam ezekkel a dolgokkal sem beszédben, sem máshogyan. Ha ön alkalmat keresett arra, hogy személyes felszólalás kapcsán ezeket a dolgokat kiszínezve újra felmelegítse és előhozza, ez nem változtat azon, hogy én azt állítottam, — fenntartom, állítom és bizonyítom, — hogy itt , ülése 1930 március 20-án, csütörtökön. tönkrement emberek és becsületes emberek légiója az, amely szenved e rendelet hatása alatt, amely jogilag nem támadható. Igen értenek mindig ahhoz, hogy a formák betartassanak akkor, amikor az erkölcsi igazság igazi értelme és igazi jelentősége szenved a formák alatt. Ezek egyáltalán nem célirányos és nem helytálló fejtegetések, mert azt mondom a képviselő úrnak, hogy ne ragadjon ki nekem egy affért, amelyet annakidején Gömbös Gyula honvédelmi miniszter úrral szemben felhoztak. Gömbös Gyula úr volt és van olyan férfiú, hogy ő maga elintézze és visszautasítsa azokat a támadásokat, amelyek ilyen címen ellene indíttatnak, nem szükséges Viczián képviselő úr védőbeszéde ehhez. (Viczián István: Nem is tettem! Félremagyarázás ez!) Ön kiragadott egy esetet, amely megtorlás alá való, de a másik 68 esetet, ahol koldusbotra jutottak emberek, nem hozta elő. En azt mondottam t. képviselő úr és azt mondom ma is, hogy ne azoknak az erkölcsi intaktságát nézzék csupán, akiknek adtak, hanem azokét is, akiktől elvettek, és ha azt látják, hogy az erkölcsileg intakt emberek jogfosztottakká és kenyértelenekké tétettek, akkor nincs rendben jogilag, de erkölcsileg sem a dolog, ha az államhatalom nem talál módot arra, hogy ezeket a maguk jogaiba és kenyeréhez juttassa. Ezért tehát azt ajánlom a t. képviselő úrnak, jobb alkalmakat keressen magának, amikor a saját igazolására beszél és ne élezze ki a kérdést úgy, hogy ki mondott igazat, ön-e vagy Gál Jenő, mert nem ez .a kérdés, hanem az, (Viczián István: Tegnap ez volt a kérdés.) hogy mi van a mögött, amit ön elhallgatott tegnap. Mert ön tegnap csak azt mondotta, hogy Vázsonyi Vilmos azt mondotta, hogy ez jogilag nem támadható. (Viczián István: Ezt bizonyítottam!) Nem bizonyította, mert elhallgatta azt. (Ellentmondások a jobboldalon. — Halász Móric: Erről már nem lehet beszélni, mert kutyakomédia volna!) Bocsánatot kérek, nem beszéd- és értelemgyakorlatot szoktunk tartani a Házban. (Viczián István: Védőügyvéd beszél így, nem egy képviselő, nem egy jogász!) Szíveskedjék csak egy kis türelemmel lenni, mert nemcsak arról az oldalról erre, hanem innen oda is meg kell hallgatni azt, aki a kérdéssel foglalkozik. En tehát azt mondom at. képviselő úrnak, hogy ha idéz valamit, akkor teljességében idézzen, (Viczián István: X5gy tettem!) és ne hallgassa el, mint tegnap, de most hozzátette azt a magyarázatot, hogy az más lapra tartozik, vájjon ez szép-e vagy nem szép? Ha ön ezt tegnap hozzáteszi, már tegnap megkaphatta volna a feleletet. ösak még egyet engedjen meg a t. képviselő úr. Ha Vázsonyi Vilmos ma élne, (Viczián István: Akkor maga kikapna tőle, hogy így állítja be!) — mert az ország fájdalmára nincs az élők között — akkor megkapná a t. képviselő úr közvetlenül a feleletet arra, hogy milyen óriási ür tátong az ön etikai felfogása és a mi felfogásunk között. Mert a mi felfogásunk a Vázsonyi Vilmos felfogása. (Viczián István: Nem az, az ellenkező, éppen azt bizonyítottam be!) Nem önre tartozik.. ,(Fáy István: Itt a Napló, az írás beszél!) Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam, nem óhajtok ismételt előadásokba fogni, .az a napló többet ^mond, mint amennyit a képviselő úr mondott és az a mondat, amely a naplóban benne van, az Vázsonyinak a kritikája és ha önök nem érzik ki belőle, hogyan gúnyolta ki ezt a rendeletet azzal, amikor megmondotta, hogy jogilag rendben van, a formák rendben vannak, de a lényeg nincs rendben, mert az más lapra tartó-