Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-371
170 Az országgyűlés képviselőházának 371 hála Istennek a t. túloldal elég sokszor ad nekem alkalmat arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzam. (D érült sé ff. — Mala sits Géza: így lesz híres ember! Különben senki sem tudná, hogy a világon van! — Zaj.) Igenis én rámutattam arra, hogy a régi mozisok között, akiknek engedélyét Gál Jenő képviselő úr még tegnap is visszaadni kívánta, — a rendőrség megállapítása szerint — volt olyan is, aki mozgószínházával kapcsolatban találkahelyet is tartott fenn. (Jánossy Gábor: Ejnye! Lehetetlen! — Zaj.) Volt azután ezek között a régi engedélyesek között még olyanabb is, akiről később megállapították, hogy a bíróság- elítélte lifiomtiprás bűne miatt. — (Zaj. — Mala sits Géza: De ez már jóval 1920 után volt! Ennek önök meghagyták a mozit! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Viczián István: Nem mondom, hogy ezek mind ilyenek voltak, sőt én magam állapítom meg ezúttal is és pedig nem először, hogy azok között voltak — megengedem: túlnyomórészben — kifogástalan egyének. De szépészet szempontjából a régi engedélyesekkel szemben mégis szóvá kell tennem azt az esetet, amikor ezek a régi engedélyesek összeálltak egy társulatba — ágy tudom valamennyien — és ez a társulat kiválasztott maga közül három urat és ezek az urak meg akarták vesztegetni Gömbös Gyulát, azért, hogy a mozirendeletet visszavonassa. (Jánossy Gábor: Jó helyre mentek, az bizonyos!) Nehogy pedig azt mondja nekem Gál Jenő képviselőtársam — úgy mint tegnap tette, — hogy ez nem igaz, mindjárt felolvasom a Ház naplójából az erre vonatkozó részt. (Malasits Géza: A barátjáról, Steadról is beszéljen valamit!) Arról is fogok beszélni, Malasits képviselő úr és fogok beszélni Malasits képviselő úrnak Stead-del kapcsolatos jogi biccentéseiről. (Derültség a jobboldalon.) Ezzel a vesztegetései kapcsolatosan tehát gróf Ráday akkori belügyminiszter úr a következőket jelentette be itt ezen a helyen (Halljuk! Halljak! a jobboldalon. — Olvassa): „A mai délelőtt folyamán megjelent hivatalomban egy úr s felkért engem, hogy fogadjam a mozisoknak egy háromtagú küldöttségét. Ez a három úr megjelent nálam és arra kért, hogy legalább azt ígérjem meg nekik, hogy a mozirendelet végrehajtását egy esztendőre felfüggesztem. Ezek az urak távoztak tőlem és távozásuk után ugyanaz az úr, akit az előbb említettem, visszasietett hozzám és tudatta velem, hogy az ő útján egy nemzetgyűlési képviselő azért, hogy nálam ezen urak fogadtatását kieszközölje, 100.000 koronát készpénzben lefizetett. Ezt az összeget az illető nemzetgyűlési képviselő a bejelentő úr által rendelkezésemre bocsátotta — mondja az akkori belügyminiszter úr — és felhatalmazott, hogy a 100.000 koronát, ha nem is természetben, mert nincs itt nálam, tegyem le a Ház asztalára és bocsássam a Ház bölcs rendelkezésére. De ez nem elég. Itt van a kezemben a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank erzsébetvárosi fiókosztályához címzett levél, amely levélben az alulírott Royal Nagy szálloda Részvénytársaság — ez, azt hiszem, hogy identikus a mozisok egyesületével — a Leszámítoló és Pénzváltó Bankhoz a következőket írja (Jánossy Gábor: Ez is olyan, mint egy mozidarab!): „Tisztelettel kérjük átadónak, Molnár Imre igazgató úrnak számlánk terhére 400.000, azaz négyszázezer koronát folyósítani. Megfelelő könyvelési értesítésüket kérve", stb. A 400.000 korona kilátásba helyeztetett és átadatott arra az esetre, ha az audiencia, amelyet ülése 1930 március 20-án, csütörtökön. nálam ezek az urak kértek, eredményre vezet, magyarán mondva, ha kérésüket, hogy ezen rendelet végrehajtását egy évre felfüggesszem, teljesítem. Ezt mondotta Ráday, volt belügyminiszter úr és nyomban utálna felállt Gömbös Gyula nemzetgyűlési képviselő, a jelenlegi honvédelmi miniszter úr és a következő szavakkal erősítette meg a belügyminiszter kijelentését (olvassa): «Három nappal ezelőtt este egy barátom jött hozzám és azt mondotta, hogy a moziérdekeltségnagyon szívesen venné igénybe az éri támogatásomat a belügyminiszternél. Ügy vannak informálva, hogy a belügyminiszter úr és köztem bizonyos baráti visaony áll fenn. így engem akartak kihasználni arra, hogy lépjek közbe az iránt, hogy a belügyminiszter vonja vissza a mozirend'eletet. Méltóztassanak elhinni, hogy az embernek fejéhe szökken a vér egy ilyen ajánlatra, de azt gondoltam, hogy egyrészt véget vethessünk ezeknek a mozihecceknek, másrészt meg. hogy leleplezhessük az egész társaságot, akik a keresztény erkölcs eltiprásával továbbra is meg akarnak bennünket mételyezni, színleg kötélnek álltam. Az illető úr, aki érdeklődött, azt mondta a moziérdekel tségekneík, hogy engem nehéz lesz megvesztegetni, de talán közvetve sikerül egy barátom révén, aki majd nekem megmagyarázza, hogy úgyis új irányok jönnek most, (Derültség a jobboldalon.) az ellenzék is készül akcióba lépni, és jó lenne, ha a megfelelő időpontban bekonjunktúráznám magamat, hogy helyes irányba kerüljek megint a politikában. Ezért az illető úrnak meghagytam, hogy keveslem ezt az összeget, mert 200.000 koronáról volt csupán szó, és felemeltem a taksát egy félmillió koronára, amelyből százezer korona akkor lesz lefizetendő, amikor majd meghívást kapnak a belügyminiszterhez audienciára, ez a pénz, t. Nemzetgyűlés, az én birtokomban van, a másik 400.000 korona pedig akkor, amikor . . . (Gál Jenő: Minket nem érdekel ez a kérdés! — Zaj a balés a szélsőbaloldalon.) *"lnök: Csendet kérek képviselő urak. — (Malasits Géza: Mások többet adtak! — Halljak! Halljuk! a jobboldalon. — Malasits Géza: Mi kezünk hozzá!) Viczián István: ...a belügyminiszter úr ezt a rendeletet hatályon kívül fogja helyezni. Ezek az urak elmentek ma délelőtt a belügyminiszter úr ő nagyméltós«igához audienciára és innen van tudomása róla a belügyminiszter úrnak, akinek tegnap bejelentettem, hogy ezt csináltam ezekkel a mozisokkal azért, hogy vége legyen ezen áldatlan vitának és hogy leleplezzük ezt a társaságot, akik keresztény 'képviselőket -arra akarnak felhasználni, hogy ilyent tegyenek.» T. Ház! Gál Jenő képviselő úr azt mondotta az előbb közbeszólva, hogy neki ehhez semmi köze, őt ez nem, érdekli. En pedig azért óhajtottam ezt különösképpen Gál Jenő úrhoz adresszálni. mert ő tegnap^ azt követelte, hogy ezeknek a régi moziengedélyeseknek engedélye visszaadassék. (Gál Jenő: Most is követelem!) Hát, bocsánatot kérek, amikor valaki erkölcsi alapon állva követeli (Malasits Géza: Ön beszél erkölcsi alapról?) valaki részére az engedélyt, az ilyen körülményt figyelmen kívül mégsem hagyhatja. (Gál Jenő: Na majd mindjárt! — Derültség a jobboldalon.) Malasits képviselő úr, ősi szokásához képest, ma is Stead ezredesre hivatkozott. (Malasits Géza: Igen, a magyar hajósok hóhéra!)
