Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-367

10 Az országgyűlés képviselőházának 36' volt hibázva, — mert hiszen tudjuk, mi volt a célja, az, hogy miután a centralizáció nem tudott az önlkormáinyizati elv fellett diadalmaskodni, tehát így akarták az állami közegeket oda bevinni — az önkormányzati elv diadalmaskodott. Önkormányzati szervvé lett a közigazgatási bizottslálg". annak ellenére, hogy ott majorizálnak a függő elemek, mert hiszen a tisztviselők száma 11, a választottak száma pedig 10 a közigazgatási bizottságban. Megengedem, hogy a szakszerűség képviselete megalkotásiáinak eredeti alapja nem az az elgondolás volt, amelynek megfelelő magyarázatot én adtam, de ezzel a magyarázattal és abban a reményben fogadtuk azt el, hogy ez az intézmény a gyakorlatban nagyon be fog válni, amire egyébként garanciát nyújt az is, hogy már a vármegyei törvénybe bevettük • azt, hogy azoknak, akik ott a szakszerűség képviselete címén helyet foglalnak, bizonyos felvilálgosításadások és egyéb kötelességeik vannak szakszerűségi szempontból. T. Kénviselőház! Azt hiszem, tudott dolog az, hogy én a nobile officium-elve alapján állok. Ezt az álláspontot vívtam és tartom, habár nem megyek odái,^, ameddig Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam, aki tiltó rendelkezést is aíkar belevenni ia törvényjlaviaislatbia, hogy t. i. ne is legyein szabad az autoinómjiákiraak megfizetni a neki tett szolgálatot. fjánossy Gábor: Én bizony elmegyek még tovább is! Csak így van értelme a nobile officiumnak!) Én ellene voltam annak, hogy a törvényjavaslatba belevétessék az, hogy a székesfőváros intéző tanácsának tagjai javadalmat kapjanak, ellenben nyitva akartam tartani az autonómiák részére azt a jogot, hogy abban az esetben, ha olyan szolgálatokat tesznek nekik egyes törvényhatósági bizottsági tagok, mely szolgálatok megérik a díjazást, továbbá abban az esetben, ha az illető bizottsági tagok erre rászorulnak, mert idejüket veszítik, vagy munkájukat áldozzák fel, bizonyos díjazást adhassanak. (Strausz István: Nyitva marad minden kérdés!) Méltóztassék ezt Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának úgy kezelni, f hogy ott ne nártszempontok. hanem valódi érdemek és valódi szükségesség alapján kaphassanak esetleg egyesek díjazást. Ha én tagja lennék a székesfőváros törvényhatósági iblizottságáraiaík, akkor — biztosíthatom a t. Házat, — egyetlen fityinget sem szavaznék meg. A jogot azonban a törvényhatósági bizottság részére nyitva akartam tartani azért, mert az igazi autonóm gondolat az, hogy az autonómia maga határozhasson afelett, mit jutalmaz, mit tart jutalomra méltónak és mit nem. A tiltó paragrafus veszélyes volna. Viszont veszélyes volna az is — már á vármegyék szempontjából is —, hogy belevegyük a törvénybe azt, hogy díjazást kapjanak ezek, mint ahogyan eredetileg tervezve volt. Ezek a függő elemek, ezeknek a törvényhatóságok életélben való részvétele, valamint ennek a lehetőségnek nyitvatartása nem veszélyesek. Veszélyesek a szélsőségek. S én szélsőségesnek tartanain az abszolút tilalomnak a törvénybe való beállítását. Sőt, én a negyedik bekezdéshez még egy kiterjesztést is indítványozok, amely úgy szól, hogy azok, akik a székesfővárostól valamilyen megbízásból kifolyólag kapnak díjazást, szintén vétessenek ki a tilalom alól, mert ez még a legkönnyebben feltételezhető, leggyakrabban előfordulható dolog. Hát ha a törvényhatósági bizottság egy olyan tagját küldi ki, aki szakértő villamos kérdésben, közlekedési kérdésben, kiküldi mint mérnököt, stb.1 Természetes, hogy ezeket ki kell '. ülése 1930 március 13-án, csütörtökön. venni a tilalom alól, mert ezek kvázi mint szakértők, vagy mint kiküldöttek működnek. Erre van precedens a vármeg-yei életben is, mert a közigazgatási bizottság kiküldöttei megkapják a maguk napidíjait, ha pl. közlekedési kérdésben kiszállnak. Teljesen aláírom mindazt, amit Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam a közélet tisztaságára vonatkozólag mondott. Én is azt mondom, hogy az a tiszta, az a szép, az a helyes közélet, aimikoir valiaki a közinek tett szolgálatait. nem fizetteti meg; tisztában, vagyok azonban a jövő fejlődés irányával: fizetni fognak még közszolgálatokért is. De addig, amíg mi, a régi iskolában nőttek élünk, nem fogunk elfogadni és nem fognnk kérni díjazást. Amióta Gáspárdly Elemér t. képviselőtársam pár krasz példát idehozott, nagyot változott a világ. Magam is azt kiabáltam, hogy bizonyítson, ne hozzon ide légből kapott adatokat és azután egy-két hét múlva idejöttek a számok, amelyek fillérről fillérre igazaknak bizonyultak. (Egy hang a jobboldalon.- Nagyobbak voltak!) Őszintén bevallva, nem hittem, hogy ez bebizonyosodik. (Friedrich István: Én sem hittem!) Azóta azonban tisztábban látom a dolgot, és miután én is annyira opponáltam Gáspárdy Elemér t. képviselőtársamnak, kötelességemnek tartom, hogy itt neki elégtételt szolgáltassak annak kijelentésével, hogy neki igaza volt. Kérem t. képviselőtársamat, legyen továbbra is annyira önzetlen és önérzetes, hogy meg is meri mondani az igazat! (Gáspárdy Elemér: Köszönöm az igaizság nevében!) Módosító indítványomat az előterjesztett indokok alapján fentartom és tisztelettel kérem annak elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és tans a jobboldalon. — Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik

1

? Pakots József jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Ház! Előttem felszólalt két képviselőtársam ellentétes álláspontot képviselt. Valóban a törvényjavaslatnak sokat vitatott részéről folyik a vita. Arról folyik a vitai, vájjon fentartassanak-e a részvénytársaságok a fővárosi üzemekre vonatkozólag, vagy nem. Nekünk ebben a kérdésben világos az álláspontunk. Nem kell a részvénytársaság. Ebben egyetértünk mindazokkal, akik ezt az álláspontot foglalják el. Azt hisszük, hogy másképpen, egyszerűbben, az önkormányzat nagyobb bevonásával és ellenőrzésével lehetséges az üzemek vezetését úgy megoldani, hogy ott ne termelődjenek ki olyan állapotok, mint amilyenek a múltban kitermelődtek. A fővárossal és a fővárosi üzemekkel kapcsolatos díjazásokra vonatkozóan meg kell állapítanom a következőket. Az az állaipot, amely azelőtt, amíg mi be nem jöttünk a Városházára, kialakult, helytelen volt. Mihelyt a legutóbbi választások alapján a szociáldemokrata párt a Városházára bejött, azonnal foglalkoztunk ezzel a kérdéssel és sikerült elérnünk, hogy limitálták azokat a díjazásokat, amelyek azelőtt teljesen a Folkusiházyéhoz hasonló díjazások méreteit érték el. Ezek a limitálások már bizonyos rendet teremtettek a fővárosnál. Tény, hogy elképzelhetetlen állapot, hogy fenmairadjon a fővárosnál az a helyzet, amely azelőtt volt. Lehetetlen állapot, hogy főtisztviselők külön dajazást kapjanak különböző üzemektől és ezek a díjazások azután annyira rúgjanak, mint azelőtt, pl. Folkusházy eseté-