Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-367

10 Az országgyűlés képviselőházának 36' volt hibázva, — mert hiszen tudjuk, mi volt a célja, az, hogy miután a centralizáció nem tudott az önlkormáinyizati elv fellett diadalmas­kodni, tehát így akarták az állami közegeket oda bevinni — az önkormányzati elv diadal­maskodott. Önkormányzati szervvé lett a köz­igazgatási bizottslálg". annak ellenére, hogy ott majorizálnak a függő elemek, mert hiszen a tisztviselők száma 11, a választottak száma pedig 10 a közigazgatási bizottságban. Meg­engedem, hogy a szakszerűség képviselete meg­alkotásiáinak eredeti alapja nem az az elgon­dolás volt, amelynek megfelelő magyarázatot én adtam, de ezzel a magyarázattal és abban a reményben fogadtuk azt el, hogy ez az in­tézmény a gyakorlatban nagyon be fog válni, amire egyébként garanciát nyújt az is, hogy már a vármegyei törvénybe bevettük • azt, hogy azoknak, akik ott a szakszerűség képvi­selete címén helyet foglalnak, bizonyos felvi­lálgosításadások és egyéb kötelességeik vannak szakszerűségi szempontból. T. Kénviselőház! Azt hiszem, tudott dolog az, hogy én a nobile officium-elve alapján ál­lok. Ezt az álláspontot vívtam és tartom, habár nem megyek odái,^, ameddig Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam, aki tiltó rendelkezést is aíkar belevenni ia törvényjlaviaislatbia, hogy t. i. ne is legyein szabad az autoinómjiákiraak meg­fizetni a neki tett szolgálatot. fjánossy Gábor: Én bizony elmegyek még tovább is! Csak így van értelme a nobile officiumnak!) Én ellene voltam annak, hogy a törvényjavaslatba bele­vétessék az, hogy a székesfőváros intéző taná­csának tagjai javadalmat kapjanak, ellenben nyitva akartam tartani az autonómiák részére azt a jogot, hogy abban az esetben, ha olyan szolgálatokat tesznek nekik egyes törvényható­sági bizottsági tagok, mely szolgálatok megérik a díjazást, továbbá abban az esetben, ha az il­lető bizottsági tagok erre rászorulnak, mert idejüket veszítik, vagy munkájukat áldozzák fel, bizonyos díjazást adhassanak. (Strausz Ist­ván: Nyitva marad minden kérdés!) Méltóz­tassék ezt Budapest székesfőváros törvényható­sági bizottságának úgy kezelni, f hogy ott ne nártszempontok. hanem valódi érdemek és va­lódi szükségesség alapján kaphassanak esetleg egyesek díjazást. Ha én tagja lennék a székes­főváros törvényhatósági iblizottságáraiaík, akkor — biztosíthatom a t. Házat, — egyetlen fityin­get sem szavaznék meg. A jogot azonban a törvényhatósági bizottság részére nyitva akar­tam tartani azért, mert az igazi autonóm gon­dolat az, hogy az autonómia maga határozhas­son afelett, mit jutalmaz, mit tart jutalomra méltónak és mit nem. A tiltó paragrafus veszé­lyes volna. Viszont veszélyes volna az is — már á vármegyék szempontjából is —, hogy bele­vegyük a törvénybe azt, hogy díjazást kapja­nak ezek, mint ahogyan eredetileg tervezve volt. Ezek a függő elemek, ezeknek a törvény­hatóságok életélben való részvétele, valamint ennek a lehetőségnek nyitvatartása nem veszé­lyesek. Veszélyesek a szélsőségek. S én szélső­ségesnek tartanain az abszolút tilalomnak a törvénybe való beállítását. Sőt, én a negyedik bekezdéshez még egy kiterjesztést is indítvá­nyozok, amely úgy szól, hogy azok, akik a szé­kesfővárostól valamilyen megbízásból kifolyó­lag kapnak díjazást, szintén vétessenek ki a tilalom alól, mert ez még a legkönnyebben fel­tételezhető, leggyakrabban előfordulható dolog. Hát ha a törvényhatósági bizottság egy olyan tagját küldi ki, aki szakértő villamos kérdés­ben, közlekedési kérdésben, kiküldi mint mér­nököt, stb.1 Természetes, hogy ezeket ki kell '. ülése 1930 március 13-án, csütörtökön. venni a tilalom alól, mert ezek kvázi mint szakértők, vagy mint kiküldöttek működnek. Erre van precedens a vármeg-yei életben is, mert a közigazgatási bizottság kiküldöttei megkapják a maguk napidíjait, ha pl. közle­kedési kérdésben kiszállnak. Teljesen aláírom mindazt, amit Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam a közélet tiszta­ságára vonatkozólag mondott. Én is azt mon­dom, hogy az a tiszta, az a szép, az a helyes közélet, aimikoir valiaki a közinek tett szolgálatait. nem fizetteti meg; tisztában, vagyok azonban a jövő fejlődés irányával: fizetni fognak még közszolgálatokért is. De addig, amíg mi, a régi iskolában nőttek élünk, nem fogunk elfogadni és nem fognnk kérni díjazást. Amióta Gáspárdly Elemér t. képviselőtár­sam pár krasz példát idehozott, nagyot válto­zott a világ. Magam is azt kiabáltam, hogy bizonyítson, ne hozzon ide légből kapott ada­tokat és azután egy-két hét múlva idejöttek a számok, amelyek fillérről fillérre igazaknak bizonyultak. (Egy hang a jobboldalon.- Na­gyobbak voltak!) Őszintén bevallva, nem hit­tem, hogy ez bebizonyosodik. (Friedrich Ist­ván: Én sem hittem!) Azóta azonban tisztáb­ban látom a dolgot, és miután én is annyira opponáltam Gáspárdy Elemér t. képviselőtár­samnak, kötelességemnek tartom, hogy itt neki elégtételt szolgáltassak annak kijelenté­sével, hogy neki igaza volt. Kérem t. képvi­selőtársamat, legyen továbbra is annyira ön­zetlen és önérzetes, hogy meg is meri mondani az igazat! (Gáspárdy Elemér: Köszönöm az igaizság nevében!) Módosító indítványomat az előterjesztett indokok alapján fentartom és tisztelettel ké­rem annak elfogadását. (Élénk helyeslés, él­jenzés és tans a jobboldalon. — Szónokot töb­ben üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Pakots József jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Ház! Előttem felszólalt két képviselőtársam ellentétes álláspontot kép­viselt. Valóban a törvényjavaslatnak sokat vi­tatott részéről folyik a vita. Arról folyik a vitai, vájjon fentartassanak-e a részvénytársa­ságok a fővárosi üzemekre vonatkozólag, vagy nem. Nekünk ebben a kérdésben világos az álláspontunk. Nem kell a részvénytársaság. Ebben egyetértünk mindazokkal, akik ezt az álláspontot foglalják el. Azt hisszük, hogy másképpen, egyszerűbben, az önkormányzat nagyobb bevonásával és ellenőrzésével lehet­séges az üzemek vezetését úgy megoldani, hogy ott ne termelődjenek ki olyan állapotok, mint amilyenek a múltban kitermelődtek. A fővárossal és a fővárosi üzemekkel kap­csolatos díjazásokra vonatkozóan meg kell állapítanom a következőket. Az az állaipot, amely azelőtt, amíg mi be nem jöttünk a Vá­rosházára, kialakult, helytelen volt. Mihelyt a legutóbbi választások alapján a szociáldemok­rata párt a Városházára bejött, azonnal fog­lalkoztunk ezzel a kérdéssel és sikerült elér­nünk, hogy limitálták azokat a díjazásokat, amelyek azelőtt teljesen a Folkusiházyéhoz ha­sonló díjazások méreteit érték el. Ezek a limi­tálások már bizonyos rendet teremtettek a fő­városnál. Tény, hogy elképzelhetetlen állapot, hogy fenmairadjon a fővárosnál az a helyzet, amely azelőtt volt. Lehetetlen állapot, hogy fő­tisztviselők külön dajazást kapjanak különböző üzemektől és ezek a díjazások azután annyira rúgjanak, mint azelőtt, pl. Folkusházy eseté-

Next

/
Thumbnails
Contents