Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-367
Az országgyűlés képviselőházának 367. ülése 1930 március 13-án, csütörtökön. mi -soknak tartunk, soknak tartom legalább a magam részéről én, az nekik még* kevés és ezt az inkompatibilitást, a függetlenség intézményét tovább akarják fejleszteni és kiterjeszteni. Nem méltóztatnak észrevenni, hogy a második bekezdés a) pontjában még számszerűleg is megvan állapítva, kifejezésre van juttatva az, hogy ki milyen összegnél veszíti el a függetlenségét 1 ? Aki 999 pengő bért fizet a fővárosnak, az még független, az a függetlenségnek hiánya miatt még nines kizárva a törvényhatósági bizottságból, aki azonban 1000 pengő bért fizet, az már függetlenségét elveszítette, az már a törvényhatósági bizottságnak nem lehet tagja. Talán egy egyenletet is lehetett volna felállítani, talán valami képletet, vagy logarlécet előírni, hogy milyen kulcs szerint számítsuk ki, hogy ki független és ki van függő helyzetben a fővárossal szemben. (Strausz István: Ki van hagyva az 1000 pengő!) A bizottság szövegében még benne van. (Buday Dezső: Benne van!) T. Képviselőház! Minden függetlenség és minden függőség egyéni és relatív. Én a liberális időkben nagyon sok független főszolgabírót és alispánt láttam, de a vidéken kereskedőt egyetlenegyet sem. Ez csak azt bizonyítja, hogy nekik a konszolidáció, az állandóság, a biztosítottság kellett ahhoz, hogy a maguk tevékenységét kifejthessék. Függetlennek látszó, szabad kereseti pályán levő emberek szolgálták ki a liberális érát sokkal inkább, mint a függő elemeknek tekintett tisztviselők. Természetes, hogy a függő elemeket radikális oldalon nem szivesen látják a törvényhatósági bizottságban és a törvényhatóság egyéb grémiumában sem. Legelőször tekintik függő elemeknek a tisztviselőket. Nem vitatom azt, hogy ebben bizonyos igazság is van, ámbár ismétlem, minden függetlenség egyéni és relatív dolog, tehát igenis elképzelek, sőt nemcsak elképzelek, hanem ismerek is olyan közéleti férfiút és tisztviselőt, aki feltétlenül és minden tekintetben független. De bizonyos az. hogy a bürók erős, ellenálló egyéniségek kifejlesztésére kevésbbé alkalmasak, mint a szabad élet. Itt azonban haté rolink el a kérdést. Milyen szempontok alapján ítéljük meg azt, hogy a tisztviselőknek helyük van-e, mint függő elemeknek, a törvényhatósági bizottságokban vagy nincsen, szükségesek-e ott vagy nem? Természetesnek tartom, hogy azon az oldalon, ahol mindent politikai szemüvegen keresztül akarnak nézni az igazgatás rovására, megtagadnák az ilyen függő elemektől még a szavazati jogot is. Én azonban, aki elsősorban igazgatási, szervezeti kérdéseket tartok szem előtt, azt mondom, hogy nem az az elsőrendű kérdés, hogy ki mennyire független, az önkormányzati testületekben, hanem az, hogy ért-e a dolgához^ vagy sem, szükség van-e a szakszerűség szempontjából az illetőre, vagy nincs. Olyan államokban, ahol az önkormányzati testületnek politikai, politizálási jogai nincsenek, a Válasz egyszerre adva vian. Ott egyáltalában nem fontos az, Vájjon a kormánytól, a felsőbb hatóság-tói vagy akárkitől függő-e egy szakember, vagy nem függő, amikor az önkormányzat szolgálatába áll. Nálunk azonban erre a kérdésre is válaszolnunk kell. Válaszolnunk kell azért, mert mi sem vagyunk hajlandók az önkormányzati testületek, az önkormányzatok nolitikai jogait feladni. De ez nem azt jelenti, hogy első vonalban és mindig csak politikai szempontokat tartsunk szem előtt. Nem, hanem azt jelenti, hogy az országos ügyekkel való KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVI. foglalkozás lehetőségét feltétlenül fenn akarjuk tartani arra az esetre, amikor arra szükség vain, amikor olyan a helyzet, hogy az önkormányzati testületeknek az országos ügyekkel foglalkozniuk kell, nem jelenti azonban — ismétlem — azt, hogy elsősorban és majdnem kizárólag ezekkel foglalkozzanak. A két elv között feltétlenül szükséges kompromisszumot létrehozni. Már most a kompromisszum alapelve az, ami eldönti közöttünk az elvi kérdési Én laizt mondom, inkább a politikai elvet áldozom fel az igazgatási érdekeknek, a másik oldalon pedig azt mondják, inkább az igazgatási érdekeket áldozzák fel a politikai szempontok kedvéért. A hangsúly másutt fekszik: nálam mindig az igazgatási kérdésen, a túloldalon mindig ;a politikai kérdésen. Bródy Ernő igen t. képviselőtársam, aki olyan lekötelező módon volt szíves velem foglalkozni s rólam megemlékezni tegnapi felszólalásában, azt kéri, hogy mit keresnek ezek a függő tisztviselők a törvényhatósági bizottságban lés a közigazgatási bizottságban. Elvi, álláspontomnak kifejezésrejuttatásával már; meg is adtam erre a kérdésre a választ. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt! Csák Károly: Mély tisztelettel kérem, méltóztassék besziédidőmet 15 perccel meghosz szabbítani. Elnök: Méltóztatnak a képviselő úrnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a hosszabbítást megadja. Csák Károly: Az, én válaszom erre az, hogy elsősorban igazgatási kérdéseket tartok szem előtt s ezeket az elemeiket ott nemcsak szükségeseknek, hanem nélkülözhetetlennek is tartom, különösen, a közigazgatási bizottságban. (Jánossy Gábor: ötvennégy év óta beváltak!) Azt, hogy a szakszerűség ezen képviselői: a függő elemek, a törvényhatósági bizottságban kormánypárti surrogatumszavazatot képeznének, nem vagyok hajlandó akceptálni, mert erre az életben bizonyítékot nem találtam. A székesfővárosi viszonyokat, előrebocsátom, nem ismerem annyira, hogy azokból tudnék magamnak konzekvenciákat levonni. A közigazgatási bizottsággal is foglalkozván, azt kérdi Bródy Ernő igen t. képviselőtársam, mi szükség van a közigazgatási bizottságra akkor, amikor a fővárosnál az intézőtanács, a vármegyéknél pedig a kisgyűlés kreáltatott. Köztudomiáísú, hogy ez a gondolat már a vármegyei reform alkalmával is felvetődött és többen voltunk, akik a közigazgatási bizottság kiépítésével láttuk a kérdést megoldan dónak, ,aibib|au a véleményben lévén, hogy a közigazgatási bizottságoknak hatásköre megcsonkulván, működésük is egyszerűen elsorvad. Eddigi adataim alapjain ez a gondolat nem vált be. A közigazgatási bizottságok tárgyalásainak nívójla ezaliaitt a pá,r hónlap alatt ihatároizottan emelkedett, mert megszabadultak egy csomó apró konkrét ügytől s így magasabb közigazgatási kérdések megvitatására szánhatják idejüket. Eddig így állott ia dolog. Ha Isten éltet, figyelemmel fogom kísérni továbbra is a fejleményeket, hogy lássam, vájjon melyik álláspont lesz igazolva. A székesfővárosi közigazgatási bizottságnak különösen nagyon nagy, nagyon fontos, nagyon nemes feladata lehet aíbibian iaz esetben, ha átérzi azit, hogy mi a hivatása és kötelessége. Érdékes a közigazgatási bizottság intézménye, mert az autonóm alapelvek szempontjából elméletileg elhibázott intézménynek indult. És annak ellenére, hogy álapelvileg el
