Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-367

8 Az országgyűlés képviselőházának 36 lenben nem beszél a tanügyi alkalmazottakról. Igen érdekes helyzet, hogy a székesfővárosnál a különböző kategóriák elnevezése még most sincs rendezve. A tanügyi alkalmazottak nem tisztviselők, úgyhogy nagyon könnyen előfor­dulhat az a helyzet, hogy a tanügyi ailkalmazot­takra ezt nem vonatkoztatják. Konkrét, töké­letes és helyes itehált a határozivány aJkkar, ha beszúrjuk még a »nyugdíjat élvező tisztviselők« szavak után ezt a kifejezést, hogy »tanügyi al­kalmazottak«. Másik két indítványom voltaképpen onnan ered» hogy én eredetileg a törvényhatósági ta­nács gondolatát ab ovo elutasítottam. Később azonban, mikor a belügyminiszter úr a tör­vényhatósági tanács összetételéneik kérdésében engedett és az Összetételt lényegesen megjaví­totta,, akkor a törvényhatósági tanácsot abban a formáiban, ahogy most van, magam is akcep­táltam. Ennek logikai folyománya az, hogy azt a két indítványomat, amely a törvényhatósági tanácsra vonatkozik, ennél a szakasznál törölni kérem. Az első és harmadik indítványomat te­hát törölni kérem, második indítványomat azonban, amely ezekre a díjazásokra vonatko­zik, fenntartóim. Hasonlóképpen változatlanul fenntartóin negyedik indítványomat is, mely a »tanügyj.- alkalmazottak« kifejezés beszúrását célozza. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Fitz Arthur jegyző: Csák Károly! Csák Károly: T. Ház! A törvényjavaslat 25. §-a a törvényhatósági bizottsági tagságból való kizáró okokat tartalmazza és azokat két csoportba osztja. Az első csoport összeesik ugyanazokkal az okokkal, amelyek miatt valaki országgyűlési képviselő nem lehet, ezek tehát a politikai és büntetőjogi vonatkozású okok. A második csoport taxálja azokat az okokat, amelyek miatt valaki függetlenségének^ hiánya miatt nem lehet tagja a törvényhatósági bizott­ságnak. Ha figyelemmel olvassuk el ezt a sza­kaszt és még hozzávesszük a 26. §-t, szinte egy kérdőjel mered az ember elé, hogy ki mehet most már közel a városházához, ki mehet be annak egyik vagy másik hivatalába azon ve­szély nélkül, hogy függetlenségét elveszíti, vagy legalább is meggyanúsítják azzal, hogy vége a függetlenségének. Olyan széles kate­góriákra terjed ki ez a paragrafus, amelyeknek függetlensége állítólag elveszett egyik vagy másik szituáció következtében, hogy szinte cso­dálkozom, hogy azt még jobban ki nem bőví­tettük, ki nem szélesítettük és át nem vittük a felmenőkre, a lemenőkre, a sógorokra, a ko­mákra, a keresztapákra, a bermaapákra stb. (Gáspár dy Elemér: Szükség van rá!) Az nézet dolga, hogy szükség vau-e rá vagv nem. Ha azonban szükség van rá. az a kérdés, hogy a lénveg szempontjából van-e rá szükség, vagy csak azért, hogy bizonyos jelszavakat kielégít­sünk. Azt hiszem, hogy a függetlenség elvesztésé­nek kritériumai az életben nem sokat fognak jelenteni, mert azt hiszem, hogy a függetlenség külső ismérveinek taxativ felsorolása és meg­állapítása lehetetlen. Ebből azt látóm, hogy elsősorban nem a Nemzeti Kaszinót, nem a Lo­varegyletet és a munkásságot sérti ez a gon­dolat, hanem elsősorban a független polgári elemeket, mert hiszen ezeket vonja be azokba a kategóriákba, amelyek függetlenségüket el­vesztik. A független polgár tisztes foglalkozás sának becsületes gyakorlása alatt is akkor, '. ülése 1930 március 13-án, csütörtökön. amikor a do ut des elve alapján valamely jog­viszonyba kerül a fővárossal, elvesztheti füg­getlenségét. Engem nem érint és a vidéki képviselőket sem érinti ez a kérdés. Mi, akik igazán a köz­életi tisztességnek a fanatikusai vagyunk és azt nemcsak hirdetjük, hanem egy élettel bizo­nyítjuk is, nem bánjuk, ha ez a szakasz bele­kerül a törvénybe, nem is ostromoljuk ezt, csak azt akarom leszögezni, hogy amennyi a korlá­tozás nekem, mint konzervatív politikusnak sok, az éppen annak az oldalnak kevés, ahol a sza­bad polgárnak függetlenségét vitatják és akar­ják mindig szélesebben kiterjeszteni. Nem méltóztatnak esetleg észrevenni, hogy ezeknek a tilalomfáknak beállításával és minél széle­sebb kategóriákra való kiterjesztésével esetleg még a kisebbségi elvig is el méltóztatnak jutni önkormányzati vonatkozásban azok, akik a többségi eivet olyan nagvon akarják szolgálni és diadalra akarják vinni ? (Fábián Béla: Nem értjük!) Leszek bátor megmagyarázni. (Fábián Béla: Kérném!) Az ideális függetlenség utó­pia vagy fikció, ideális függetlenség nincs. Én azt vitatom és állítom, — s talán úgy érzem, lehet, hogy nines igazam és a jövendő nem nekem fog igazat adni, hanem önöknek — hogy azon fejlődési irány, amelyben mi most élünk, az ideálisan független elemeknek, vagy legalább is bizonyos relativitással ideálisan független elemeknek számát folytonosan csök­kenteni fogja, (Petrovácz Gyula: Szerintünk már nincs is független ember az országban! — Fábián Béla: Olyan kevés van, hogy még ha apagyilkos is volna, me& kellene neki kegyel­mezni! — Petrovácz Gyula: Akkor miért nem érti ezt? — Jánossy Gábor: Mi is függetlenek vagyunk ebben a teremben!) A modern állam minden erőt magához von, mindenkit ki akar használni. (Zaj.) Ez a tendencia feltétlenül csökkenteni fogja az igazán ideálisan függet­len elemeknek számát, a társadalmi differen­ciálódás maga is ide vezet ás ha ezeket az in­kompatibilitási kategóriákat mindig szélesebb és szélesebb körökre terjesztjük ki, az auto­nómia kebelében ezek annyian lesznek, nem tudom, kik közül lesz módia az autonómiának válogatni. (Ügy van! aközénen.— Fábián Béla: Tehát éljen a panama?) Nem. kérem. Azért mondtam, hogy én nem vívom ezt a nara­grafust, maradjon benn, de úgy Iá'tszik. hogy igenis a törvénykönyvnek ezek a drákói ren­delkezései szükségesek, egyrészt azért, hogy a közvéleményt meggyőzzék arról, hogy kpllett p,& a szakasz, mert nanamák voltak ^Fab'-m Béla: Persze hogy kellett!), másrészt pedig azért, hogy a iövendoben a panamákat meg­aka^ályozznk. Én azonban azt is vitatom, hogy az élet és az emberi ravaszság M fogja ezeket a. naragrafnsokat is játszani (Farkas István; Többen tökéletesen igaza van!) A?, ínkommti­bilitáisokat erkölcsi alánokra kell fektetni. OPetrovác* Gvula: Helyes!) Amikor valaki in­kompatibilis belvzetbe jut és annak nem vom'a le konzekvenciáit, hanem wtle szemben a tár­sadalom vonja le. akkor lesz igazán MeáT*« fügp-ptlenséff. ''Jánossy Gábo**: Berzseny is azt mondta: Minden o^szn^ tán-msza. talpköve a tiszta erkölcs! — Fábián T?éla: fisak bel van >nár az a sze^énv Berz oc, uvi? — ^WaJ^sítsi Gé»^­És ki "hallgat rá? — Za.l — Flwök rH&p***$l Nem akarok bölcsebb lenni- mint a székesfővá­ros Tártjainak t. vezérei. Ha nékik ez +ó és iKziikséœs. én készsé^írel liozzáadom &?, én igénytelen szavazatomat. IV ismételten ce f ik azt szögezem le, igen furcsa kép az, hogy amit

Next

/
Thumbnails
Contents