Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-370
Az országgyűlés képviselőházának 370. ülése 1930 március 19-én, szerdán. Í23 a jogos tulajdonosok kimozdíttattak jogos tulajdonaikból. (Bródy Ernő: iSefteltek velük!) Itt csak egy mód van, mélyen t. miniszter úr. Dobja el a mozgófényképszínházakra vonatkozó bürokráciát, dobja el a közigazgatás módszereit, adja vissza a mozikat jogos tulajdonosaiknak, adja vissza azoknak, akiknek meggyőződésem szerint, a törvények szerint és mindezen rendeletek szerint, a magyar élő törvény alapján, kell hogy a tulajdonukat visszaadják és kötelezzék bíróilag kártérítésre azokat, akik elvették tőlük és mindazokat, akik ebben részesek. En, mélyen t. miniszter úr, arra kérem önt, hogy ne a jogászi vitatkozás területén, hanem a kenyér területén tárgyalja velem ezt a kérdést és a jogszerűség szempontjából a tulajdont tartsa szemelőtt. Az ön rendeletei azok, amelyek olyan rendszert támogatnak, amely koldusbotra juttatta ezeket a mozgófényképszínház-tulajdonosokat, a régieket is, a mostaniakat is. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Gál Jenő: A kivezető út csak az, amelyet én megjelölni bátorkodtam. (Elénk helyeslés a baloldalon és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszter úr kíván nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy a felvetett igen érdekes kérdésekre egy kissé hosszadalmasabban adjam meg a választ. (Halljrík! Halljuk!) Hogy a t. Ház az egész kérdésben kellőleg tájékozva legyen, kijelentem előre, hogy nem érzelmi alapon kezelem ezt a kérdést, mert erre jogosultságom nincs, jogi alapon kívánom kezelni, mert ez az erősebb álláspont, az talán a szebb, de a gyengébb álláspont. A képviselő úr hozzám négy kérdést intézett. Az egyik kérdés, hogy ismeri-e, nyilvántartja-e és ellenőrzi-e a miniszter úr azoknak az engedélyeseknek működését, akikre az 1921. esztendőben, mások szerzett jogaira való tekintet nélkül, mozgófényképeloadások jogosítványait átruházta? Erre a kérdésre érdemlegesen válaszolva, ismertetni kívánom röviden, hogy az 1920. év előtt milyen volt ezekben a kérdésekben a gyakorlat. A moziengedélyeket mutatványengedélyeknek tekintette a rendőrhatóság és azokat az engedélyeket mint mutatyányengedélyeket adta ki és pedig egy hónaptól három hónapig terjedő időközre. Ebből is látható, hogy a mutatványok engedélyezése meglehetősen rövid időhöz kötött engedélyezés volt, amelyet automatikusan meghosszabbítottak. A jogi helyzet tehát már itt is kitűnik, csak mutatványengedélyük és nem tulajdonjoguk volt azoknak,, akik a rendőrhatóság engedélye alapján élvezték ezt a jogot. Addig, míg a film tényleg a maga kezdetleges állapotában volt, a mozgóképszínház nem is nyújtott nagyobb élvezetet, mint amilyet más mutatványok többnyire nyújtani szoktak. Később azonban a film fejlődésével kapcsolatban egészen más természetűvé alakult át a mozgóképszínház is, a filmnek a nagyközönség előtt hitele lett és a nagyközönség is mindig erősebben sürgette, hogy a mozgóképszínház engedélyezésének kérdését valamilyen formában rendezni kell. A kormány tehát úgy határozott, hogy kiveszi a mutatványosbódék rangjából az egész mozgóképszínház-kérdést és azt kultúrhivatásának megfelelő közigazgatási rendezés alá veszi. A mozgóképmutatványengedélyeket az új rendezésig, tehát egészen 1920-ig, mint kö- zönséges mutatványengedélyeket kezelték s — mint mondom — rövid időközökre adták, egyhárom hónapra és automatikusan hosszabbították meg. Ez már maga egy teljesen függő, bizonytalan helyzetet teremtett az egész szakmában, mert örökösen a lejárt engedélyek meghosszabbításától függött a filmjátszás további lehetősége. Ebből a bizonytalanságból igyekezett azután a belügyi kormányzat a filmszakmát egy kormányrendelettel kiemelni; az új rendezés 1920-ban be is következett, mégpedig olyan értelemben, hogy ez a mozik létezését és működését, bizonyos újabb, különleges engedélyezésekhez kötötte, amelyek az 1920-ban a kormány által kiadott rendeletben megfelelően szabályozva is lettek. A régi rendszerből az új rendszerbe való átmenet nem jogfosztással történt, mint azt t. képviselőtársam előadta, hanem úgy, hogy a lejárt engedélyeket nem hoszszabbították meg. Ehhez joga volt a rendőrhatóságnak és teljes jogosultsága volt a lejárt engedélyeknek az új rendelet alapján való adományozásra is. (Gál Jenő: Mit féltenek?! — Viczián István: Ezt Vázsonyi is helyesnek ismerte el! — Gál Jenő: Nem ismerte el! — Viczián István: Tessék megnézni a naplóban! Benne van!) Szerzett jogok megsértése tehát nem történt a revíziónál, bár egyeseket jelentékeny kár ért! (Zaj. — Elnök csenget.) Jogi szempontból ez a rendelkezés semmi körülmények között sem eshetik: kifogás alá. Az új rendelkezésnél a kormány rendelete megállapította azokat az elveket és feltételeket, amelyeknek alapján az új engedélyeket ki lehet adni. Itt két kategória van, egy generális és egy speciális. r Az előbbieket a kormány rendelettel állapította meg, az utóbbiak pedig a körülményekhez kénest az egyes konkrét engedélyezéseknél külön állapítmeg. Magától értetődik, hogy ilyen viszonyok között, az engedély gyakorlása bizonyos feltételekhez lévén kötve, a feltételek megtartását ellenőrizni is kellett. Már hivatali elődeim is, az új rendezéssel egyidejűleg, gondoskodtak arról, hogy úgy az engedélyek regisztráltassanak, mint az engedélyesek* ellenőriztessenek. Ezek a nyilvántartások azóta is a mai napig teljes precizitással és pontossággal vezettetnek és az összes engedélyezett mozik, valamint az engedélyokirataik rendelkezésének betartása megfelelő hatósági ellenőrzés alatt áll. Az előadottak után a képviselő úr interpellációjának első pontjára azt a választ adhatom, hogy a belügyminisztérium illetékes szervei ismerik, nyilvántartjak és ellenőrzik azoknak az -engedélyeseknek működését, akii az új rendelkezések alapján akár hivatali elődeimtől, akár tőlem kapták meg az engedélyeiket. A másik kérdés, amelyet képviselőtársam hozzám intéz, a következő (olvassa): «Tudomására jutott-e a miniszter úrnak, hogy ezekkel a jogosítványokkal egyesek és kereskedelmi társaságokba burkolt vállalkozások a közérdek rovására, magánérdekek hajszolására üzérkednek?» (Bródy Ernő: Halljuk az altruista üzemeket, nemzeti és keresztény alapon!) Erre a képviselő úrnak azt felelhetem, hogy az ilyen jogosítványokkal való olyan üzérkedésről, amely a közérdek rovására történnék, általánosságban nem lehet tudomásom. Tudomásom lehet egyes konkrét esetekről, ha azokra az ellenőrzés során rájövök, vagy pedig hozzám konkrét esetekben, konkrét panaszok tétetnek. Minden ilyen esetben a kormányrendelet nyújtotta hatalommal érvényt szerzek a közérdeknek és megtorlóm a visszaéléseket. Azt, hogy az engedélyeket a jogos magánérdek javára hasznosítsák, én elvben nem tudom -kifogásolni. (Bródy Ernő: Ez a nemes altruizmus!) Senki sem mondta, hogy altruiz17*
