Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-370

124 Az országgyűlés képviselőházának i mus, csak jogos magánérdek. Kifogásolta a képviselő úr, hogy vesztenek és ráfizetnek; — ez az üzleti jelleget adja meg, de hogy ebből a tisztességes polgári hasznot élvezhessék, azt senki sem kifogásolhatja. Ezek túlnyomó nagy része nem altruisztikus intézmény, mert az engedélyesek csak igen kis százalékban kapták közérdek szolgálata címén az engedélyeket. (Fábián Béla: Van egy csomó, akiknél azt mondták, hogy közérdekből adják az engedélyeket!) Ez nagyon kis százaléka az engedélyeseknek. A mozgófényképüzem-vállalat éppen olyan hasznothajtó vállalkozás, mint bármely más. Magától értetődik, hogy a mozgófényképüzemi engedélyek kihasználásánál a jogos magánérdekeknek meg kell találniok a maguk üzleti számítását, mert különben nem fognak élni az engedéllyel. Hiszen az az engedély, amely csak arra jogosít, hogy a vele létesített üzem veszteséggel járjon, senkinek sem értékes. Már pedig az, hogy az engedélyes a maga engedélyét hasznosítsa, r egyenesen előfeltétele ama közérdekű szolgáltatások teljesítésének, melyekhez az engedélyt az engedély kiadásakor kötötték. Az engedélyesek csak akkor tehetnek eleget a közérdekű kikötéseknek, ha az engedély kihasználásában jogos és tiszteletreméltó magánérdekeik is megtalálják számításukat. A képviselő úr kérdéseinek szövegezésében, az itt vázolt tiszta helyzettel szemben arra tesz célzást, hogy bizonyos burkolt vállalkozások vannak, amelyek a kormánytól kapott jogosítványokkal a közérdek kárára üzérkednek, másszóval visszaélnek az engedéllyel. Ilyen burkolt vállalkozásokról tudomásom nincs. Ha a képviselő úrnak van ilyenről tudomása és azt nekem bejelenti, legyen meggyőződve róla, hogy azt a legalaposabban meg fogom vizsgálni. Amiről nekem tudomásom van, az az, hogy egyes nagyfontosságú társadalmi, nemzeti, kulturális, tudományos és szociális célokat szolgáló egyesületek v,agy az ezekben alakított intézmények, mint erkölcsi személyek, közérdekű céljaiknak alátámasztása és előmozdítása végett hivatali elődeimtől moziengedélyeket kaptak. Ezek azonban nem burkolt vállalkozások, igen t. képviselő úr, hanem már maga az engedély és az üzem azoknak a céloknak szolgálatába állíttatott, amelyeket megemlítettem. Mivel minden üzem engedélyhez volt kötve, tehát ezek részére is a belügyminiszternek kellett az engedélyt megadnia. Utalhatok itt a Hadirokkantak Nemzeti Szövetségének, a Nyugdíjas Katonatisztek Országos Szövetségének, a Vakokat Támogató Országos Egyesületnek, a Diák Szociális Akcióknak, a Magyar Nemzeti Szövetségnek és más hasonló erkölcsi egyesületeknek és intézményeknek juttatott ilyen engedélyekről. (Viczián István: Ezt nem lehet kifogásolni!) Ezeknek az engedélyeknek ügye nem egyízben hozatott a nemzetgyűlés színe elé. Már magában itt a parlamentben, az országgyűlés ideje alatt is szóvátétettek ezek a kérdések nem egy interpellációban s adattak meg^ azonnal a miniszter urak részéről a kimerítő, minden egyes felhozott esetre kiterjedő válaszok. Amennyiben a t. képviselőtársam ezekről nem tudna, r méltóztassék a naplóban utánalapozni, az egész interpellációs anyag a Ház könyvtárában a képviselő úrnak rendelkezésére áll. A 3. pontban a következőket kérdezi tőlem az igen t. képviselő úr (olvassa): «Hajlandó-e a miniszter úr elismerni, hogy a kormány által legújabban kiadott 1930. évi 640. számú rendelet, amely a törvény ellenére visszaható erő0. ülésé 1930 március 19-én, szerdán. vei is ruháztatott fel, egyenesen elősegíti azokat a visszaéléseket, amelyeket a miniszteri engedélyokiratokban megjelölt közérdek megóvását kijátszhatják?» A képviselő úr interpellációjának a lényege erre vonatkozik (Gál Jenő: Nem! Nem erre vonatkozik!) és főleg erre irányul, (Gál Jenő: Nem!) a megelőző kérdések és az ezekkel kapcsolatban elmondottak csak beállítás akar lenni ehhez a ponthoz. (Gál Jenő: Ez a legkevésbbé fontos!) A képviselő úr sohasem foglalkozott moziügyekkel, csak újabban foglalkozik iyen kérdésekkel. Már egy közbeszólásából is láttam a múltkoriban, hogy, úgy látszik, közelebbi konnexióba kíván jutni a filmügyekkel. Ezért nem is fog ártani, ha a képviselő úr az ide vonatkozó rendelkezéseket tőlem egész nyíltsággal meg is hallja, és ha a maga további ténvkedését és működését ezekhez tudja szabni. Tudom, hogy eddig nem képviselt a képviselő úr semmiféle moziérdekeltséget (Gál Jenő: Nem is fogok!) és ezt örömmel leszögezem, hogy a képviselő úr nem is fog ilyen képviseletet vállalni (Gál Jenő: Mint közérdekű üggyel foglalkozom vele!) és ezzel a kérdéssel csak kizárólag a közérdek szempontjából foglalkozik; ez nekem nagy megnyugvás és örömmel is veszem tudomásul. A harmadik pontban a képviselő úr azt állítja, hogy a 640/1930. M. E. számú kormányrendelet visszaható erővel ruháztatott fel, majd továbbmenőleg azt állítja, hogy a rendelet elősegíti azokat a visszaéléseket, amelyek az engedélyokiratban megjelölt közérdek kijátszásával kapcsolatosak. Mindenekelőtt azt jegyzem meg, hogy közérdekű kikötés a generális kikötéseken kívül csakis a jogi személyeknek adományozott engedélyokiratokban foglaltatik. A képviselő úr kérdését tehát csak úgy értelmezhetem, hogy a hangoztatott visszaélések az ilyen jogi személyek, erkölcsi testületek által elkövetett állítólagos visszaélésekre vonatkoznak. XJgy látom, a képviselő úr erre a szűkebb körre specifikálja érdeklődését. A többi mozisok engedélyezési ügye még érzelmi szempontból sem érdekli a képviselő urat, annál kevésbbé jogi szempontból. Részemről kijelentem, hogy egyetlen ilyen erkölcsi testületről vagy jogi személyről sem tételezem fel, hogy közérdekű célból kapott engedélyével a közérdek kárára éljen vissza. A közérdekű engedélyekkel szerzett anyagi előnyök célvagyon jellegével hírnak és azok is csak közérdeket mozdíthatnak elő. Ha a képviselő úr ezzel szemben konkrét eseteket tudna megjelölni és bizonyítani, ahol a közérdekű célokra adott ilyen engedélyekből jogosulatlan magánérdekek előtérbe tolásával visszaéltek, illetőleg ezen az alapon valaki meggazdagodott, akkor én rám nyugodtan számíthat. Es itt válaszolok a 4. pontban felvetett kérdésre is, amely a következőképpen szól (olvassa): «Hajlandó-e a miniszter úr a korábbi engedélyesektől elvont, 1921. év óta átruházott jogosítványokat a közérdekű kikötések betartása szempontjából sürgősen megvizsgáltatni és minden olyan esetben, amikor az engedélyeknek a miniszteri jogosítványt sértő üzérkedése megállapítást nyert, az illetőket a jogosítvány gyakorlásától megfosztani és folyamatba tétetni azon^ törvényes lépéseket, amelyek az üzérkedőt kártérítésre kötelezik?» Ha mind ezt bizonyítva látnám, feltétlenül élnék a kormányrendeletben foglalt jogommal és indokolt esetben visszavonnám az engedélyt, sőt mint egyesületi főhatóság, megtalálnám a módját annak is, hogy magában az illető egyesületben is rendet teremtsek. Ezekben körvonalaztam egészen világosan