Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-370

106 Az országgyűlés képviselőházának 370. ülése 1930 március 19-én, szerdán. küldhessen ki külön bizottságokat. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e ezt a pótlási indítványt elfogadni? Igen vagy nem! (Nem!) A Ház pótló indítványt nem fogadta el. A 4. bekezdés eredeti szövege meg, nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Pótlást indítványoztak azonban ehhez Farkas István és társai képviselő urak, amely szerint nemcsak a törvényhatósági tisztviselők, hanem az érdekképviseleti tagok sem lennének megválaszthatok a szakbizottságokba. Kérdem a t. Házat, méltózta.tik-e a pótlást elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház a pótlást nem fogadta el. Következik az 5. bekezdés. Ezzel szemben csupán Farkas István és társai képviselő urak törlési indítványa áll. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az eredeti szöveget fogadta el. Következik most a hatodik bekezdés. A hatodik 'bekezdéssel szemben több ellenindítvány van, amelyeket olyan sorrendben fogok ismertetni, amint azok közelebb állanak az eredeti szöveghez. Az első Petrovácz Gyula és Szilágyi Lajos képviselő urak azonos ellenindítványa, amely a «keresztény» szó helyett a «római katholikus» szavak beiktatását célozza. A második Szilágyi Lajos... (Szilágyi Lajos: Azt visszavontam.) Miután a képviselő úr ezt már visszavonta, a második Halász Móric és Farkas István képviselő uraknak azonos indítványa, amely a bekezdésből a «keresztény» szó kihagyását célozza. A harmadik végül Halász Móric, Farkas István és társai képviselő uraknak azonos. indítványa, amely az egész bekezdés törlését indítványozza. A házszabályok 161. §-a értelmében, amely azt rendeli, hogy legelőször a bizottsági javaslat kerül szavazás alá, azután a hozzá legközelebb álló módosítások, úgy vélem helyesnek a kérdés feltevését, hogy először a hatodik bekezdés eredeti szövegét szembeállítom valamennyi ismertetett ellenindítvánnyal. (Helyeslés.) Amennyiben az eredeti szöveg elfogadtatik, akkor természetesen minden más indítvány elesik. Amennyiben az eredeti szöveg nem fogadtatnék el, akkor az eredeti szöveghez legközelebb szembenálló Petrovácz—Szilágyi-féle indítványt, — méltóztassanak megengedni, hogy röviden csak így jelezzem az indítványokat, (Helyeslés.) — fogom szembeállítani egyrészt a Halász—Fark as-féle ellenindítvánnyal, másrészt a Halász—Farkas-féle törlési indítvánnyal. Ha nem fogadtatnék el a Petrovácz—Szilágyi-féle javaslat vagy ellenindítvány, akkor a Farkas— Halász-féle ellenindítványt fogom szembeállítani a Halász—Farkas-féle törlési indítványnyal. Méltóztatnak a kérdés ilyen föltevéséhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor elrendelem a szavazást. Először kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget elfogadni, szemben az öszszes indítványokkal, igen, vagy nem? (Nem!) A Ház nem fogadta el az eredeti szöveget. Kérdem másodszor, méltóztatik-e a Petrovácz—Szilágyi-féle indítványt elfogadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a Petrovácz—Szilágyi-féle indítványt elfogadják, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház tehát a Petrovácz—Szilágyiféle indítványt elfogadta és így a többi ismertetett ellenindítvány elesik. Következik a 34. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni! Héjj Imre jegyző ((olvassa a M. §-t): Györki Imre ! Györki Imre: T. Képviselőház! A törvényjavaslat 34. §-a arról rendelkezik, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai kötelesek a közgyűlésen résztvenni és elmaradásukat igazolni, egyúttal arról is rendelkezik, hogy a távollévőket nyilván kell tartani. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Nem érdektelen, ha megnézzük... (Farkas István: A felekezetek most kimennek, a többi nem érdekli őket. — Turi Béla: Dehogy mennek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Györki Imre: Nem érdektelen, ha megnézzük, hogy a 34. §-hoz fűzött miniszteri indokolás mit tartalmaz. Az indokolás a következőket mondja (olvassa): «A törvényhatósági bizottsági tagság nemcsak jogokat biztosít, hanem a koz érdekében teljesítendő kötelességeket is ró azokra, akik a törvényhatósági bizottság tagjai sorában helyet foglalnak.» Ugyanez az indokolás azt is mondja (olvassa): «Kétségtelenül a közérdeket sértő és méltánytalan lenne, hogy a törvényhatósági bizottsági tagsági helyeket olyanok tölthessék be, akik a közügyek iránt egyáltalán nem érdeklődnek, közéleti tevékenységben hasznos munkálkodással részt nem vesznek, és kizárólag csak egyéni hiúságuk kielégítése céljából, vagy esetleg más előnyök elérhetésének a reményében igyekeztek a bizottsági tagok sorába kerülni.» Nem tudom megérteni és nem látom a logikai kapcsolatot a törvényjavaslat 34. §-a között és akár a képviselőválasztásról szóló törvény rendelkezése között, akár pedig maga a Képviselőház által alkotott házszabályok rendelkezései között. Ha azt látnám, hogy akár a képviselőválasztásról szóló törvényben, akár pedig a házszabályokban olyan rendelkezés lenne, mint amilyen rendelkezés van a törvényhatósági bizottság tagjaira vonatkozólag, hogy azok kötelesek a Ház ülésein jelen lenni, akkor meg tudnám érteni és logikusnak tartanám, ha ugyanezt az elvet a törvényhatósági bizottsági tagokra nézve is kimondanák. Sőt sokkal észszerűbb lenne ugyanezt az elvet a Képviselőház tagjaira nézve is kimondani, azért, mert hiszen köztudomású, hogy a Képviselőház tagjai nem is olyan alacsony, a mai gazdasági és kereseti viszonyokhoz mérten nem is olyan alacsony tiszteletdíjban részesülnek, míg a törvényhatósági bizottsági tagok a maguk közérdekű munkáit ingyen tartoznak ellátni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) sőt vannak olyanok is, akiknél meglehetősen súlyos kész-kiadások, munkabér-veszteségek is fel fognak merülni azáltal, ha tisztüket becsületesen ellátják és a törvényhatósági bizottsági gyűléseken megjelennek. Amikor tehát az egyik oldalon azt látjuk, hogy a magas- tiszteletdíjak ellenére sem az országgyűlési képviselőválasztásról szóló törvény, sem a házszabályok nem tartalmaznak semmiféle rendelkezést abban a tekintetben, hogy a Képviselőház tagjai tartoznak az üléseket látogatni, a másik oldalon pedig azt látjuk, hogy bár a törvényhatósági megbízatás tiszteletbeli f megbízatás, azokra nézve mégis kötelezővé kívánja tenni a belügyminiszter úr a törvényhatósági bizottsági gyűléseken való részvételt: akkor itt a logikai ellentmondás kétségtelen. Az sem áll és az sem indok, amit a belügyminiszter úr a javaslat indokolásában mond, hogy nem engedi meg és nem engedhető meg, hogy olyanok töltsék be a bizottsági tagsági helyeket, akik a közügyek iránt egyáltalán nem érdeklődnek, a közéleti tevékenységükben