Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-353

86 Az országgyűlés képviselőházának varnak; én a városházáról jövök ide; ne méltóztassanak azt hinni, hogy ez zavar bennünket! (Derültség! — Viczián István: Ott nagyobb lárma van ennél ! Megszoktuk ! — Bródy Ernő : Mozi-úr, ne beszéljen! — Folytonos zaj.) Amikor a vezetőket odateszik a lista élére, azt kell róluk feltételeznem... (Bródy Ernő (Viczián István felé): Angol ezredes barátja! Nemzeti alapon! — Jánossy Gábor: Gyerünk a városházáról a Képviselőházba! — Folytonos zaj.) Elnök: Bródy és Jánossy képviselő urakat figyelmeztetem, — (Folytonos zaj jobbfelől.) kérem, maradjanak csendben a képviselő urak! — hogyha a képviselő urak folytonosan zavarják a szónokot, név szerint fogom őket újólag megszólítani, azután pedig a házszabályok szigora szerint fogok eljárni. Tegyék lehetővé a képviselő urak a nyugodt tárgyalást! (Rothenstein Mór: Néha az nagyon nehéz! — Derültség.) Csendet kérek! Kozma Jenő: Amikor tehát meg kell állapítanom, hogy csaléteknek tették oda két lista élére egyik pártvezérüket, a legkiválóbbat, — mivel csak egy listán maradhat rajta, evidens, hogy csak csaléteknek tették oda a másik lista élére i^s — és az a képviselőtársunk, ez a kiválóság átjött mihozzánk... (Bródy Ernő: Es már nem is bizottsági tag! Lemondott egy fizetéses állásért! — Zaj, — Meskó Zoltán: Engedjék beszélni a szónokot!) Mindezekre ráfogok térni; szívesen megadom a választ. Mondom, amikor azt látom, hogy egy másik kiváló képviselőtársunk, a blokk elnöke ugyancsak átjött mihozzánk... (Szilágyi Lajos: En voltam.) Igen, Szilágyi Lajos; azt mondottam: kiváló képviselőtársunk! Mondom, amikor a blokk elnöke átjött mihozzánk, — múltkori beszédében ugyan azt mondotta, hogy nem is tudja, hogyan hívták azt a pártot, de két esztendeig mégis nálunk volt — átjött nagy tudásával, készültségével mihozzánk, hogy itt minket támogasson, akkor méltóztassék megengedni, fel kell tételeznem, hogy történt valami hangulatváltozás, (Bródy Ernő: Az illetőknél!) avval a politikával szemben, amelyet a baloldal követ. (Szilágyi Lajos: Nem kisebb dolog történt, mint a frankhamisítás narlamenti tárgyalása!) Szóval bizonyára történt valami, változás történt tehát a mentalitásban. Ha pedig a vezetők, a lista élén állók átjönnek, akkor már csak fel szabad tételeznem szerényen azt is, hogy a mögöttük álló tömeg, — amikor őket lockspeisenek, csaléteknek tették oda, akkor kell, hogy tömegek legyenek mögöttük — szintén átjött hozzánk és akkor még sem állunk valószínűleg olyan elárvultan, olyan szerencsétlenül, olyan boldogtalanul, hogy ne mernénk listát állítani Budapest székesfővárosban. En nem kifogásolom az ezer aláírást, én fel fogom tudni így is állítani listámat,' vannak azonban pártok, amelyek félnek az ezer aláírástól. Kérdem én:" én vagvok az az elenyésző kisebbség, az a quantité négligeable, — amint mondják — amelyről egyáltalában nem kell beszélni, vagy pedig el méltóztatnak ismerni, hogy ma majdnem olyan erővel állunk ott, mint a kereszténypárt s együttesen— természetesen adott esetekben együtt és nem állandó megállapodással — védjük azt a nemzeti és polgári gondolatot, amelyet halálunkig védeni fogunk. (Helyeslés és éljenzés jobb felől. — Rothenstein Mór: Na, jól néznek ki a kereszténypárton!) Ebben az alakulásban... Elnök: Kérem, a képviselő úr beszédideje lejárt. Kozma Jenő: Tisztelettel kérek meghosszabbítást. . ülése 1930 február 13-án, csütörtökön. Elnök: Mennyi meghosszabbítást kér a képviselő úr? Kozma Jenő: Egy órát! Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak megadni ezt a meghosszabbítást? (Igen!) A Ház a képviselő úrnak megadja az egy óra beszédidőmeghosszabbítást. Kozma Jenő: Ebbe a szolid és komoly polgári alakulatba is be akarták dobni Eris almáját. Ne méltóztassék azt hinni, hogy minden fenéki ÍT tejföl. Nehezen megy ott a városi adminisztrálás, amikor különböző oldalról jöttek be; hiszen mondottam, hogy illusztris demokrata vezéreket tiszteltünk soraink között, (Bródy Ernő: Igazgatósági ta^áoért!) illusztris demokrata vezéreket tisztelünk még ma is tagjaink között. Volt olyan javaslat is, hogy ez a párt nevezze el magát liberálispártnak, i Szilágyi Lajos: Ezt én indítványoztam!) Éppen azért, mert Szilágyi Lajos t. képviselőtársam itt van, megadom neki a választ. (Szilágyi Lajos: Nyilt színvallás okából kértem!) Jfes az Eris almája, mert ezen össze lehet vére kedni, mert nálunk Magyarországon a liberális jelszó egészen mást jelent. Magyarországon ez az Eris almája, ennek következtében nem vagyok hajlandó, amikor polgári egységet akarunk csinálni, amikor jobb- és baloldalról örömmel látom a csatlakozást, hos:^ szélsőbaloldali jelszóval magamat fúrjam és ássam alá. Eszem ágában sincs. A mi tevékenységünk volna azt megbírálni, hogy mit csinálunk,^ hogy nemzeti, hazafias és nolgári irányban működünk-e, igen vagy seni. Ehhez nekem nem kell jelszó, mert ez eltávolítja az én pártombeli embereket. Ez lenne az Eris almája, amit én tisztelettel elhárítok. (Szilágyi Lajos: Csak Usetty jött volna zavarba! — Usetty Béla: Tiltakoztam is ellene, kijelentettem, hogy keresztény nemzeti alánon állok!) Most még csak egy kérdés van, az tudniillik, hogy miért van az állandó çsépelés, hogy miért haragszanak pont mireánk ennyire. Az a kérdés, hogy miért haragszanak ránk és csodálatos dolog, hogy pont mindig bennünket csépelnek és szidnak. Ennek is megadom a magyarázatát, mert nem szeretném, ha az általános vitán túl lennénk és erre a sok kérdésre és invektivára nem méltóztatnának valami választ kapni. Igen egyszerű. Az előbb mondottam, hogy ez a polgári egység, ez a polgári gondolat, ez a jó magyar polgári gondolat mindkét oldalról, a keresztény pártról kevéshbé, de mindkét oldalról toborzott híveket. A kereszténypárt nem fél a demokratáktól, nem fél a ghettótól, mert nem viszi el egyetlen tagját sem, ez nagyon természetes. A Bródy bizottsági tagtársam és képviselőtársain által képviselt demokratapárt nem fog elvinni egyetlenegy embert sem a kereszténypártból, ellenben itt vagyunk mi, 'akik középen állunk, akik a magyar polgári gondolatot képviseljük; mi^ veszedelmesek vagyunk, amint méltóztatnak látni, különösen a demokratapártra. (Bródy Ernő: Dehogy, téved barátom!) Megmondom, hányan jöttekát az uraktól, valami 17-en vagy 20-an, én pedig egyet sem" hívtam. (Bródy Ernő: Kormányfőtanácsosságért!) Maguktól jöttekát örömmel, egyet sem hívtam és nálunk jól érzik magukat (Bródy Ernő: Kormányfőtanácsosok lesznek!) és^ dolgoznak az ország, a főváros, a haza javára, nemzeti alapon. (Viczián István közbeszól. — Zaj. — Bródy Ernő: Hangosfilm! — Derültség.) Miért szidnak bennünket! Azért, mert