Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-353

Az országgyűlés képviselőházának 353. ülése 1930 február 13-án, csütörtökön. 87 egyedül tőlünk félnek és egyedül mi vagyunk veszedelmesek és semmi egyébért. (Meskó Zol­tán: Nem hívtalak, mégis jöttél! — Derültség.j A szoeiáldemokratapárt, —- amelynek most csak egy tisztelt képviselője van jelen — amint Wolff Károly képviselő úr tegnap illusztrálta, komoly ellenzék és én nem is félnék a szociál­deonOkratapárttól, ha egyben megváltoznék a mentalitása. Mert én olvasom Leon Blum-ot, aki a francia szocialistapártnak illusztris ve­zére és látom MacDonald ^viselkedését is, s megállapíthatom, az egyik elsősorban francia, a másik elsősorban angol. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azt látom tehát, hogy ők nem hagyják magukat félrevezetni internacionális komédiával, ellenben ott állanak a szociális eszmék mellett. Szocialista lehet bárki, de azért elsősorban az kellene, hogy a magyar nemzeti érzés mellett tegyen tanúságot. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Senki sem kifogásolja az eszmét, a legnagyobb bizalommal ülhetünk egy asztalhoz, én azt sem kifogásolnám, hogy a kormányban legyen szocialista elgondolás, (Helyeslés a jobboldalon.) csak egy kérdés van, amely közöttünk áll és Önöktől függ, hogy ezt bármikor megszüntessük, mert Örömmel Venné ebben az országban mindenki, ha megszűnnék, ha Önök is olyanok lennének, oiint amilyen francia Leon Blum és amilyen angol Mac­Donald* Abban a pillanatban megszűnik az egész bizalmatlanság és megtörténhetik a kon­szolidált együttműködés az egész ország ja­vára. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. ­(Rothenstein Mór: Ez már régi film! — Po­gány Móric: így többségre jutnának, most meg pusztulnak és fogynak!) A fővárosi törvényt 1920. óta már kétszer módosították. Mindkét módosítás a politikai részre vonatkozott, az adminisztrációs részhez nem nyúlt. A közhangulat nyomása alatt eltö­rölte a virilizimus intézményét és az általános szavazati jog alapjára helyezkedett, — mind mo­dern demokratikus alkotások — de mint méltóz­tatnak látni, ahhoz a nehéz dióhoz, a tanácsi autonómiához és az adminisztrációs részhez, a bonyolult üzemi, kérdéshez nem nyúlt. Bevallom, hogy a magam részéről nem tar­tottam okvetlenül szükségesnek a politikai rész módosítását. Azon az állásponton vagyok, hogy a főváros törvényhatóságát meg lehet menteni és meg lehet reformálni az adminisztrációs rész reformjával is. A kormánynak ellenben más volt az álláspontja és ma, a vita után és a vita eredménye alapján azt kell megállapítanom, hogy a kormánynak volt igaza. A kormánynak volt igaza, amikor egységes kódexet akart meg­teremteni, mert az adminisztrációs részbe bele kell hogy vegyüljön a politikai rész. Hiszen itt volt az üzemi közigazgatás teljes komplexuma, amelyben a kormány bizonyos felügyeleti jogot kívánt gyakorolni, ez a felügyeleti jog pedig nem gyakorolható kiküldött vizsgálóbiztos út­ján, mert az képtelen komoly munkát végezni, hanem intézményesen kell összekötő kapocsnak hm nie, amely a törvényhatóságp-al szemben a bizalmatlanságot a legkisebb mértékre csök­kenti, vagy teljesen eloszlatja. Ez már a poli­tikai részbe vágott bele és ezért most. különösen az ellenzéki felszólalások után, meg kell állapi tanom, hogy a politikai rész megváltoztatása és reformál ás a is szükséges. Az adminisztrációs résznél, mint már mon­dottam, a tanácsi autonómia eltörlése feltétle­nül kívánatos. A tanács összeállításáról kell még beszélnem, mert akkor napnál világosabban ki fog tűnni, hogy mik voltak azok az okok, azok a hibák, amelyek olyan nagyon kikivánkoztak a nyilvánosságra és amelyeket tulajdonképpen mi magunk sem tudtunk indokolni. Az első a tanács összeállítása. A tanácsban tulajdonképpen laikusok kerülnek be. A dolog természete szerint egyiknek sincs üzemi kép­zettsége, mert a kvalifikációs törvény ezt nem írja elő. A tisztviselő elvégzi a jogot, leteszi az államtudományd doktorátust, bekerül a főváros­hoz, mint fogalmazó, esetleg az anyakönyvnél dolgozik egyelőre, és 1 azután — mit tesz a tör­vényhatósági bizottság bölcs belátása — megvá­lasztják a tanácsnokot, esetleg az anyakönyvtől és odakerül egy.ügyosztály élére, — mert hiszen szét kell osztani őket az ügyosztályokba, kell hogy minden ügyosztály élére kerüljön valaki — egy olyas ügyosztály élére, amely üzemi, keres­kedelmi tudást kíván meg. Szóval meg kell álla­pítani, a legnagyobb jóhiszeműség mellett is a teljesen laikusságot, bár idővel bedolgozzák ma­gúikat, hiiszen akinek az Isten hivatalt adott, annaík észt is ad hozzá! De a készültség, az elő­képzettség nincs meg és így a tanácsnak is leg­jobb tudása és legjobb akarása mellett is meg kell állapítania önmagáról, hogy nincs felké­szülve egy nagyüzemi adminisztrációra. Most mi történik ennek folytán! A laikus tanács nem látva mindent, kinőttek ebből pél­dául a hiteltúllépések, amelyek rettenetesen rontották a főváros iránti bizalmat, bekövetke­zett egy borzasztó nagy felelőtlenség, mert hi­szen emberi dolog az, ha valami tévedés történt, azt mindenki másra akarja áttolni, azt mond­ván, hogy ő nem intézkedett, ő nem ér hozzá, a sziakértő a felelős. Lett ebből a rettenetes nagy idegesség, amely idegesség átment a pub­likumra és az egész vonalon, kijött belőle egy nagy bizalmatlanság a tanáccsal szemben, az egész törvényhatósággal szemben, velünk szem­ben is. kijött azután a hibák lehető takarása és végül kijött egy bűnbakkeresés. Ez az az adminisztrációs rész, amely ma eb­ben a formában már nem maradhat meg. Nem maradhat meg a tisztviselők választása. Mi a praxis! Mert hogy papíron azt mondják, eddig ez választotta, ezután az fogja választani: az semmi. Tessék betekinteni az életbe; mit jelent ez a választás itt Budapesten, ahol nem úgy van, mint a vidéken, a megye középpontjában, ahol nincs ott mindig a bizottsági tag, mert Bu­dapesten mind a 400 — most 310 — bizottsági tag itt van és e tanácsnok tudja, hogy előbb­utóbb rákerül a sor a hat esztendőn belül. Ez a tisztviselők gerincességét abszohit nincs hi­vatva előmozdítani. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) A tisztviselők nem tudnak tagadó választ adni, még ha tagadó válasz értelmében akarnak is intézkedni, ellenben folyik olyan adminisztrá­ció, amely nem egészen őszinte. A tisztviselő esetleg a markát szorítja össze, amikor kérnek tőle valamit, de nem mer ellene szólni, amit — tudván, hogy gyermekei vannak — nem is le­het tőle rossz^ néven venni. Ez annak a válasz­tási szisztémának a kinövése, amely választási szisztémát most ez a törvényjavaslat szerencsé­sen meg fog javítani. Az adminisztráció változtatásában szerep jut a szakértelemnek is. A törvény gondosko­dik arról, hogy ez a szakértelem a legteljesebb módon érvényesüljön; a szakszerűség képvise­lőit beboosátja az üzemekbe, olyan üzemi igaz­gatóságoikat állít fel, amelyeket díjaztat, vagyis nem lesz ma már egy olyan dekórum, hogy ak­kor veszi fel a díjazást, ha akarja, hiszen az én nézetem szerint ez a díjazás a szegény embernek, 13*

Next

/
Thumbnails
Contents