Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-353

Az országgyűlés képviselőházának 353. sorsát viselik szívükön. (Derültség.) Annyira szívükön viselik az üzemek sorsát, (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) nagyon becsületesen, hogy a smi bizottsági tagjaink ellen igazán semmi kifogást sem lehet tenni. (Szilágyi Lajos: A részvénytársasági formát kell eltörölni! Kész komédia a részvénytársaság! Minden részvény a fővárosnál van!) Mert mi is az az igazgatóság? Az igazgatóság havonként összeülő testület. A vezetőség eléje terjeszt valamit és erre az igazgatóság azt mondja, igen vagy nem, és vállalja a felelősséget a döntésért. Amit azonban nem terjesztenek eléje ilyen óriás üzemben, azért nem vállalhat felelősséget, ez emberfeletti dolog volna. Természetes, hogyha valaki benne van valamelyik igazgatóságban, az annak az üzemnek az érdekeit képviseli. (Szilágyi Lajos: A részvénytársasági forma eltörlendő! Miért legyen részvénytársaság?) T. Képviselőház! Mielőtt tovább mennék a törvényjavaslat taglalásában, vissza kell térnem egy momentumra, amely több ellenzéki képviselőtársaim felszólalásában érdekes vörös fonál gyanánt húzódott végig. Ilyen volt Szilágyi Lajos t. képviselőtársam felszólalása, ilyen volt Fábián Béla t. képviselőtársam felszólalása, de voltak mások is, akik beszéltek erről és kritizálták a vezetésem alatt álló egységes polgári pártot és ugyancsak nyilvánvalóan választási érdekből és kifelé gúnyolódva olyan módon állították oda a dolgot hogy ennek a pártnak a világon semmiféle létjogosultsága nincsen. (Szilágyi Lajos: Wolff Károly is azt mondotta!) Nem mondotta ezt, t. képviselőtársam. (Szilágyi Lajos: Wolff azt mondotta, hogv két nártnak van' jogosultsága az övének és a szociáldemokratáknak. Ebbe benne van a községi párt is.) En majd mást mondok, méltóztassanak csak meghallgatni. T. képviselőtársam magyarázta nem mindig állja meg a helyét, de a mienk sem állja meg mindig a helyét, hiszen méltóztatik látni, hogy a közigazgatási bíróság ellenünk döntött, meggyőződésünk ellenére. De válaszolok t. képviselőtársamnak. Itt bizonyos adatokat dobtak bele a közhangulatba, hogy ez a párt 1925-b en a szavazatoknak összesen nyolc százalékát tudta csak valahogyan összehozni, hogy ez a párt nem is számíthat semmit, mert ez a párt már kimúlt. Es csodálatos, hogy ez a párt, amely a többségi blokk egyik része, nem is sokkal kisebb része annak a blokknak, mint maga a keresztény községi párt, talán mindössze hat-hét taggal kisebb csak/Zaj a szélsőbáloldalon.) Tessék csak várni... (Malasits Géza közbeszól.) Tessék csak várni, majd elmondom én. (Zaj. — Elnök csenget.) Megállapítom elsősorban azt, — Szilágyi Lajos képviselő úr azt hiszem, hogy figyelni fog — hogy 1925-ben a városi választások alkalmával az egységes községi polgári párt még nem létezett, egyáltalán szó sem volt még erről a pártról. Egyedül az én kerületemben az én helyi kis pártom volt elnevezve egységes községi polgári pártnak, de Budapesten, mint párt, mint^ törvényhatósági párt, olyan, mint a keresztény párt, mint a demokratapárt, vagy mint a szociáldemokratapárt, nem létezett. Hogy mégis nem mindenki ment el akár a kereszténypárthoz, akár a szociáldemokratapárthoz, vagy a demokratapárthoz, ennek az volt az oka, hogy voltak azután egyesek, akiket nem elégített ki az Erzsébetvárosnak vagy a Terézvárosnak Bródy Ernő képviselőtársam által vezetett politikája, nem elégítette ki őket — nem tudom mi oknál fogva — a keresztény párti nolitika és nem elégítette ki őket a szociáldemokrata politika sem. Ezek tehát kerületenként, egészen magukKÉPVISELÔHAZI NAPLÓ. XXV. ülése 1930 február 13-án, csütörtökön. 85 ban, tehát nem egy központból irányítva és nem állva oda mint egy párt, szervezkedtek azzal, hogy: most pedig a porondra lépünk és meg fogjuk vívni a választási harcot. Egyedül a szélsőségek elleni küzdelem jegvében egyesültek. Mert akkor ~- ne méltóztassanak elfelejteni — a demokratapárt még kivonult a törvényhatósági bizottságból, mert ott nem tudott érvényesülni. Vagyis a szélsőségek a legszélesebben és a legerősebben tomboltak. Akkor egyes helyi alakulatok jöttek létre, amelyek kizárólag azt tűzték ki zászlójukra, hogy ők pedig a szélsőségek és a jelszavak ellen akarnak küzdeni. Ilyen párt volt az én pártom is a II. kerületben. (Jánossy Gábor: A célkitűzés igen helyes volt! — Rothenstein Mór: Meg is látszik rajta!) Az 1925-ös választások tehát ezzel a jelszóval indultak: Mindenki érvényesüljön, aki becsületes, tisztességes ember. Tehát nem teszünk különbséget zsidó és keresztény között. Amikor megvoltak a választások, összesen 22 olyan neutrális ember jött be a törvényhatósági bizottságba, (Farkas István: Neutrális 1) akik nem egy párt kötelékéhez tartoztak, hanem bejöttek, mert egy más elgondolást, a kiegyenlítés eszméjét tűzték ki maguk elé. (Farkas István: Azok nem voltak neutrálisak!) így volt! (Farkas István: Kirendeltség^ volt! — Zaj.) Ez a 22 ember azután összeállt és^azt mondotta: most pedig tömörüljünk.^ Tehát így született meg csak a választás után egy párt és nem a választás előtt, tehát semmiféle nyolc percentes arányról... (Farkas István: A hitehagyottak mind odamentek! — Zaj.) Kérem, tessék rám bízni, el fogom mondani történeti hűséggel, ellenőrizheti a képviselő úr. Előbb minden kerületben más párt volt kialakulva. Tehát huszonketten összejöttünk és alakítottunk egy pártot, s amikor a párt már megvolt, azt mondottuk, hogy ez a párt most már a polgári egység jegyében kíván működni, a polgári egység jegyében olyképpen, hogy akár jobbról, akár balról akarnak bennünket támogatni keresztények vagy zsidók, azokat mind szívesen fogadjuk körünkben, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) mert már idejét mulottnak látjuk az egyik oldalon a szélső keresztény jelszót, a másik oldalon idejét mulottnak látjuk azt, (Zaj,—- Elnök csenget.) hogy a zsidó vallás kiközösítsen embereket egy polgári pártból. Mi nem^ vagyunk szocialisták, ellenben az egész polgárság tömörülését tűztük ki célul. Es mi örtént? Az történt, hogy ez a jelszónélküli, úgynevezett reális politika, egymásután vonzotta különböző pártokból az egyéneket, vonzotta pedig nagyon érdekesen, vonzotta azokat, akiket egyes pártok, mint például a demokratapártot, a lista élére tettek, vagyis maguk közül a legkiválóbbaknak tekintettek. (Farkas István: A demokratákon keresztül nem mehettek be a Beszkárt.-ba! • — Elnök csenget.) Azt akarom kérdezni, (Állandó zaj. — Elnök csenget.) hogy amikor... Elnök: A képviselő urat félbeszakítom, mert a képviselő urakat rendre, nyugalomra és csendre kell intenem és kérnem kell, tartózkodjanak a folytonos közbeszólásoktól és zavargásoktól, mert különben kénytelen leszek a képviselő urakkal szemben szigorúbban eljárni. Kozma Jenő: Méltóztatnak tehát koncedálni, hogy amikor egy párt valakit listája élére állít, sőt nemcsak egy lista élére állít, hanem kettőjére... (Bródy Ernő: De most lemondott bizottsági tagságáról egy fizetéses állásért! — Zaj.) Majd elmondom. Szeretném most elmondani az én mondanivalómat; képviselőtársam is elmondhatja majd a maga dolgát. (Egy hang a középen; Folyton zavarják!) Engem nem za13