Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-353

84 Az országgyűlés képviselőházának 35, koztatnak fel a főváros kárára. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A tanácsi autonómia, mint mondom, az üzemekben tombolja ki magát. (Szilágyi Lajos: Diktatúra!) Igen, a tanácsi diktatúra. Méltóztassék elképzelni, hogy Budapest összes üzemei körülbelül 30—40.000 embernek adnak kenyeret. Ez a 30—40.000 ember azt jelenti, hogy 100 ezer családtag eszik abból a fővárosi kenyérből. S a világon semmi módon nem tudtunk befolyni ogyes nagyüzemek személyzeti kérdéseibe; nem tudott a miniszter úr sem, és nem tudott senki, inert noli me tangere az az üzem, oda beletekintése sincs senkinek. Milyen jogon? Hiszen mi csak mint törvényhatósági bizottság tudunk működni; mi kollegiális szerv vagyunk. Ha

( a kollégium menne oda, akkor is azt mondanák: ez tanácsi hatáskör, tovább ne tessék menni, mert ez nem a törvényhatósági bizottság hatásköre! (Gaal Gaston: Ez Ázsia! — Jánossy Gábor: Igaza van Gaal Gastonnak, ez Ázsia!) így indokolom a törvényjavaslat szükségességét. (Szilágyi Lajos: Az ellenőrzés és beavatkozás szükséges! Ez nyitott ajtó!) De nem ismerik ezeket a nyitott ajtókat, és jó lesz ezeket megismerni, hogy méltóztassanak látni, mi a helyzet és hogy mi a legmesszebbmenő erőfeszítéssel, a legvégső erőfeszítéssel dolgozunk és annak ellenére vannak csökevények, amelyeket kiirtani nem tudunk, csak akkor, ha tényleg belelátunk. Ezt a belelátást fogja biztosítani ez a törvény és ez fog bizonyos összhangot teremteni a falu és a város között, közöttünk és a fővárosi tisztviselők között, mert ma mintegy spanyolfal állott előttünk az az ajtó, amelyet mi át nem léphetünk. T. Ház! A tanácsi autonómia felelőtlen autonómia, mert egy kollegiális és zárt tanácskozásban intézkedő hatóság sohasem adja ki, nem is adhatja ki, mert titkos, hogy ki milyen módon, hogyan szavazott és mit tett. Hát ezt a felelőtlenséget vállaljuk mi, akár többség vagyunk akár kisebbség? Erre kaphatók nem vagyunk és azért méltóztatik látni, hogy a tanácsi autonómia, amely — mondjuk meg — egy diktatúrát jelentett, ebből a törvényből kimaradt. De mi jött helyébei Eddig százszázalékig ki voltunk zárva a tanácsi autonómiából. Most helyébe jött a mi kebelünkből, a törvényhatósági bizottságból választott tanács. (Buday Dezső: Részben! — Strausz István: Cenzúra alapján!) Mindenesetre részben a törvényhatósági bizottságból származó és nagyrészben a törvényhatósági bizottságból választott, egyébként — ha/t^ tagot illetőleg — a bizottságból kinevezett tanács. Haladás ez a mai viszonyokhoz képest? Ezt a vak is látja és ezt hiába támadja bárki, ez óriási haladás, mert amíg mi eddig pártközileg csak saját konszenzus alapján ültünk együtt, addig a jövőben... (Mozgás és zaj balfelől.) Nem úgy van a választás, mint Bécsben. Ott többségi választás van, ott csak a szociáldemokraták ülnek a tanácsban, (Zaj balfelől.) a többi pedig nem szavazhat, csak hallgatja, hogy mit intéznek el. (Felkiáltások jobb felől: Ott ez a demokrácia!) Nálunk arányos választással fognak bekerülni a tanácsba és ha majd nem jön el többé Bródy kedves képviselőtársam a pártközi konferenciára, el fog jönni a törvényhatósági tanácsba. Ott is ugyanazt a dolgot fogjuk intézni, amit eddig a pártközi konferencián konszenzus alapján. Erre kényszerítve lesz, mert & törvény megmondja, hogy milyen konzekvenciák állnak be arra nézve, aki nem jön el. Tehát meg vagyok győződve, hogy el fog jönni. (Derültség.) '. ülése 1930 február 13-án, csütörtökön. A tanácsi autonómiánál érdekes volt ennek az autonómiának fejlődése. Minél több lett az üzem, annál zártabb lett ez az autonómia. Azt a törekvést tapasztaltuk a mulban, hogy mindenki minden ügyosztályvezető azon igyekezett, hogy neki is legyen üzeme. Ez természetes, mert ez olyan hatalmat biztosított mindenkinek személyzeti vonatkozásban, tekintélyben, minden tekintetben, hogy nem csodálkozom, ha ehhez szívesen ragaszkodtak és ebbe betekintést nem engedtek. A tanácsi autonómia, amint mondom, mintegy kínai fallal volt körülvéve. (Gaal Gaston: Csak az igazgatói fizetéseket kell restringálni!) Ebbe sem a miniszter nem tekinthetett bele, sem a főpolgármester és nem tekinthettünk bele mi sem, az úgynevezett többségi párt vezérei. Ezen tehát segíteni kell. (Gaal Gaston: Ezt nem értem egészen, hogy hogyan lehet! — Jánossy Gábor: En sem értem, hogy miért nem lehetett beletekinteni ! Mi volt az oka?) Megmagyarázom t. képviselőtársamnak. Olyan óriási üzemben például, amilyen a Beszkárt

% ahol jó egynéhány ezer ember, (Buday Dezső: Tizenkétezer ember!) tizenkétezer ember van alkalmazva, ahol mintegy harminckilenc főosztály van, mindegyiknek élén egy igazgatóval, ahol például vannak olyan osztályok, amelyben például szövetet vizsgálnak, hogy jó-e vagy nem jó, egy ilyen üzemben nem olyan könnyű tájékozódni. Az a szándékunk, hogy leépítjük, nem kell nekünk kívülről segítség, az autonómia maga fogja leépíteni. Nyugodtan lehetnek, csak most tudtam meg, de nem kell nekünk idegen segítség. Amikor a harmincegynéhány osztály mind különböző könyvelőséggel kapcsolatban dolgozik és mindenütt különbözőképpen könyvelődnek el a dolgok egymás között stb., stb., akkor azt méltóztatnak képzelni, hogy a miniszter kiküldöttje fél éven belül ott láthat valamit? El méltóztatnak azt képzelni, hogy mi, akik mindennap éjjel-nappal foglalkozunk ott a dolgokkal, láthatunk valamit? (Gaal Gaston: Egyet mindenesetre meg lehet látni, azt, hogy a 1$ direktornak mennyi a fizetése!? Ezt egy óra alatt meg lehet állapítani ! — Ügy van! Ügy van!) T. képviselőtársam, nem lehet egy óra alatt megállapítani, mert olyan különböző címeken jönnek össze azok a fizetések, hogy észre sem veszi t. képviselőtársam. (Ellenmondások.) En is megpróbáltam és nem tudtam megállapítani. Jöttek a hosszú vizsgálatok, hogy mik ezek a különböző helyek. Nem is gondoltam, hogy például van karácsonyi segély. (Buday Dezső: Még a vizsgálat sem tudta megállapítani!) A miniszter kiküldöttei sem tudták megállapítani, hogy például milyen más üzemben is igazgatósági tag valaki, mert ha az illető elhallgatja, nem lehet megtudni. Nyomról-nyomra kell menni, ki kell piszkálni az ügyet, ezt pedig időt igényel. Ha mi állandóan azt vizsgálnók, hogy kinek mi a fizetése, akkor az érdemre nem kerülne sor. (Gaal Gaston: Tüzet kell alájuk rakni és felégetni az egész társaságot! —- Derültség.) Az elintézésnelk az lenne a módja, hogy abba az igazgatóságba üljön bele egy miniszteri bizalmi ember. De nem ez fog bekerülni, hanem bekerül a törvényhatóság egy másik bizalmi embere, aki állandóan ott lesz, és látni fog ott mindent. Ekkor meg leszünk nyugodva, mert lesz valaki, aki látja a dolgokat. (Gaal Gaston: Ügy tudom, hogy egy pár képviselő is van az igazgatóságiban, azok talán láthatnak valamit? —-: Szilágyi Lajos: A részvénytársasági formát kell eltörölni a fővárosnál! Azzal kell kezdeni) Igen, de ezek az urak természetesen az üzeínek