Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-353

80 Az országgyűlés képviselőházának azonban engem meggyőzne ez az ítélet, amikor magát a törvényalkotót nem győzte meg ez az érvelés, ez más kérdés. Ha mi nem akartuk volna, hogy a közigazgatási bíróság döntése nöjiön, akkor a panaszt leszavaztuk volna, hiszen méltóztatik tudni Bródy t. képviselőtársam, hogy mi, többségben lévén, leszavazhattuk volna a panaszt, ezt azonban nem tettük, hanem azt mondottuk, hogy a kérdés eldöntését lojálisán a bíróság döntésére bízzuk, és most itt a mi előkelő gesztusunkat, lojalitásunkat nem szabad félremagyarázni és legalább is nem lehet a szemünkre vetni, mert ez által az urak nem lettek kizárólagos ügyrend- és törvénymagyarázók. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) En elmondottam, hogy milyen alapon jött létre a szabályrendelet, elmondottam, hogy egy miniszter akadt, aki úgy értelmezte az ügyrendet, mint a t. baloldal, de^ három miniszter volt ellenkező véleményen, s én magam az ellenkező véleményhez csatlakoztam, viszont azonban szabadj folyást engedtem a panasznak. Ez volt a tényállás. Amint mondottam, ország-világ szeme idefigyel és azt nézi, hogy mit csinálunk mi tulajdonképpen a városházán, az ellenzék pedig ugyanakkor a városházi uralom ellen indul, amikor a világon minden gestioban éppen úgy benne van, mint mi. (Bródy Ernő: De mindig leszavaznak bennünket! Most is leszavaztak bennünket! — Elnök csenget.) En mindent elmondok, t. képviselőtársam, semmi sem marad el. (Bródy Ernő: Nem megyek el többé pártközi konferenciára! — Elnök csenget. — Viczián István: Kiabálással nem lehet ezt elintézni!) Erre is fogok válaszolni. Ez is érdekes, pedig én éppen azt akartam Bródy bizottsági tagtársamnak és képviselőtársamnak elmondani, hogy milyen szépen tudunk mi pártközileg — akkor, amikor a nyilvánosság ki van zárva — együttműködni mindannyian a főváros érdekében, a főváros javára (Űgv van! Ügy van! jobb felől és a középen.) és úgy emlékszem, hogy a legutóbbi pártkonferenciákon is mindig egyhangú véleményen voltunk. En tehát nem értem ezt a felháborodást Ha egyhangú volt a vélemény, akkor... (Bródy Ernő: A felirati javaslatban nem volt egyhangú a vélemény ! Micsoda beszéd ez?!) Egyhangú volt a vélemény, amikor Bedő Mórnak, — aki kiváló kereskedelmi jogász — az asszisztenciája mellett és az ő fogalmazásában, egyébként Platthy György és úgy gondolom Kandó Kálmán jelenlétében szövegezték meg Folkusházy szerződését, tehát az önök legélesebb exponense jelenlétében ; és méltóztatnak emlékezni arra, hogy boldogult Bedő Mór volt a városházán az a politikus, aki mindenhez hozzászólt és a legélesebb karddal hadakozott a városházán. Ha tehát ugyanez a Bedő Mór, aki kereskedelmi jogász volt és állandóan csinált ilyen szerződéseket, és aki, — mint méltóztatik Bródy Ernő képviselőtársamnak is tudni — Folkusházynak a legnagyobb ellensége volt és szinte kiirtotta volna Folkusházyt a világból, — szignál egy szerződést, akkor én nem lehetek pápább a pápánál. ' En azonban ezt a vádat nem hoztam volna ide, hiszen mindannyian benne vagyunk, mindannyian csak most fedeztük fel az anomáliát (Bródy Ernő: En nem írtam alá!) és segítünk rajta és most jön az érdekes: egyhangúan segítünk rajta, mert tegnap is egy pártközi konferencián ültünk együtt, ahol minden egyes városi kérdésben nyugodtan és a város érdekében meg tudtunk egyezni. En tehát mondom és megállapítom, hogy ab3. ülése 1930 február 13-án, csütörtökön. ban a pillanatban, amikor csak a zöld asztal mellett ülünk egymás között és komolyan fontoljuk meg a város kérdéseit, akkor mindig egyhangúságban vagyunk. Abban a pillanatban azonban, amikor a nyilvánosság elé megyünk, (Bródy Ernő: Amikor a politikai jogegyenlőségről van szó!) abban a pillanatban ők a privilegizált hazafiak s akkor nem lehet másnak megélni, akkor mindenki bűnös, bármit tesz és csak azok járnak el helyesen, akik ilyen vádakat idehoznak. Az ellenzék a legerősebb támogatója a kormány netaláni autonómiaelLenes politikájának és meg is értem a kormányt, ha be akar látni abba, hogy mi történik a városházán, mert hiszen az ellenzék részéről a vádaknak egész sorozatát hozzák fel felelőtlenül itt a Házban és ha az emlbér véletlenül nem nézi meg a naplót, akkor a vádak elhangzottat és sokan vannak, akik csak a vádakat hallották, de a cáfolatot már nem figyelik, pedig ez ellen valamiképpen mégis védekezni kell. Az ellenzék Budapestet úgy állítja oda, mint a régi bűnös Budapestet, amely az egész országot megfertőzte, amelyeknek a szerencsétlenségátma is mindannyianérezzük. Meggyőződésünk az, hogyha innen Budapestről inficláltan nem menteik volna szét a mi csapataink, ha oda állott volna az a déli hadsereg a Száva partjára, ha nem destruálták volna a mi csapatainkat, akkor ma nem beszélnénk Trianonról, nem beszélnénk Csonka-Magyarországról. {Ügy van! jobb felől és a középen. — Jánossy Gábor: Igaza van!) Meggyőződésem, hogy ez a régi bűnös Budapest már eltűnt, ina már nem beszélhetünk arról a bűnös Budapestről. Igen szerettem volna látni Bródy bizottsági tagtársamat és képviselőtársamat, úgyhogy ő is Budapest érdekében, az autonómia érdekében állapítja ezt meg és azt mondja, hogy igenis, mi tudunk együtt működni az autonómiában, és nem azt vágja ide, hogy többé nem jön el pártközi konferenciára. (Bródy Ernő: Nem is megyek el többé!) En azt látom, hogy az ellenzék elveszti a fejét. (Jánossy Gábor: Majd megtalálja!) Az ellenzék éppen úgy viseli magát ennél a törvényjavaslatnál, — pedig mindnyájunknak érdekében állana, hogy az autonómiát védjük — mint a dürgő kakas: nem lát maga körül semmit, csak azt a rakétát, amelyet pillanatnyilag ellobbantott, és amely egy kicsit világít, azután leesik a földre — és a lényeg, — az semimi. A demokratapárt akkor, amikor ezt a Flokusházyféle szerződést támadja — én sem védem, nehogy félre méltóztassék érteni szavaimat — tulajdonképpen saját legkiválóbb hívét tagadja meg, Bedő Mórt. Idejön tegnap Fábián képviselőtársunk és elmondja egy sorozatát a visszaéléseknek, úgy állítva be a dolgot, mintha a kormánynak lenne a városházán pártja, — pedig nincs, imajd ezt is 'ki fogom fejteni — azután a kormánynak ez a városházi pártja, nem tudom, milyen függvényben valami 3000 pengőkért autótaxi-rendszámokhoz juttatott volna embereket. Képviselőtársam tehát visszaélésekről beszélt. Fábián képviselőtársamnak ezt a vádját, amely a pártot illeti, határozottan és kifejezetten visszautasítom. Semmiféle pénzekért, semmiféle taxi-rendszámokat a mi pártunk nem árult, és a mi pártunkhoz pénzaj aulátokkal senki sem jött. Méltóztatott hivatkozni valami Kékoszféle szerződésre. A Kékosz egy egészen külön, kisiparosokból álló egyesület, amelynek vezetőségéhez és egész konstrukciójához, nekünk, a pártnak a világon semmi köze sincs. En a Kékosz. vezetőségében csak utólag ismertem meg Latinak vezetőt vagy elnököt, aki