Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-353

Az országgyűlés képviselőházának 353. bizottsági tag, de a dolgozók pártjához tartozik, és hallottam híreket, hogy ott nehézségek vol­tak, de a végén, úgy tudom, a kisiparosok mind megkapták a taxijukat, minden pénzhozzájáru­lás nélküL Ebből' vádat kovácsolni, ideállni az egységespárt elé és azt mondani, hogy Kozma Jenő pártja pedig ilyen dolgokat csinál, ezt nem lehet még a parlamenti immunitás kö­penye alatt sem. (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon.) A t. ellenzék tagjai Öt esztendeje ülnek benn a Beszkárt. igazgatóságában. Ezzel szemben meg kell állapítanom, hogy abban a bizottságban, amely a szerződéseket készítette, az én pártom­nak egyetlen tagja sem ült bent, mert tagjai voltak Platthy György, Kandó Kálmán és Bedő Mór, aki utóbbi a szerkesztést végezte. Ha te­hát valakinek kellett volna tudnia arról a szer­ződésről, a szerződésnek ilyen módon való — nem mondom visszaéléseiről — túlzásairól, ak­kor elsősorban a demokratapártnak kellett volna, mert annak Bedő Mórtól tudnia kellett volna, hogy mi történik a Beszkárt-nál. Tény az, hogy a legutóbbi időben mi az összes üzemekre kiterjedően a legszigorúbb vizsgálatot tartjuk. Nincs szükségünk sem mi­niszteri segítségre, sem főpolgármesteri segít­ségre. Bródy Ernő képviselőtársamra hivatko­zom, hogy megtaláljuk és megtaláltuk magunk az orvoslás módját, és minthogy máskor mindig szívesen hivatkoznak a többségi pártra, méltóz­tassék most is koncedálni, hogy a kisebbség ezt a többségi párt hozzájárulása nélkül megcsi­nálni nem tudta volna. Ugyebár? Ha tehát mi most napról-napra tárgyaljuk ezeket a dolgo­kat, és utasítottuk a polgármestert, hogy sze­rezzen be nekünk minden adatot, és mi ezt többségileg elintézzük, akkor méltóztassék min­ket is honorálni abban a tekintetben, hogy a többségi párt is megtette a maga kötelességét, sőt csak a többségi párt tette meg a maga kö­telességét, mert ha fordítva tetszik odaállítani, akkor azt méltóztatik mondani, hogy a több­ségi párttal szemben önök vannak többségben. Ezt az érvényesülési kívánságot és lehető­séget, sajnos, állandóan tapasztaljuk. Nagyon szépen működtek ezek a pártközi bizottságok, de mint mondottam, titokban, bizalmasan, zárt falak között. Es mi történik 1 ? Amikor mi irtjuk a gyomot és keressük a megoldásokat, akkor jön az új rakéta, a közigazgatási bíróságnak már elmondott kritikám szerinti ítélete alapján, és erre felbuzdulva, újabb rendkívüli közgyű­lést kértek a Beszkárt ügyeinek tárgyalására. Kérdem már most: komoly dolog-e az, hogy amikor összeülünk nártközi konferenciára, amikor a pártközi konferencia komolyan tár­gyal és adatokat szerez be s ezért nem tárgyal- ; ható a kérdés esetleg mindennap, ugyanakkor [ rendkívüli közgyűléssel jönnek megint? Bródy bizottsági tag úr, ez nem egyéb, mint a válasz­tóknak szándékos félrevezetése; ez nem egyéb, ' mint hogy az urak már ma az új törvény alap­ján megtartandó választásra dolgoznak. Ez egy választási agitáció! (Bródy Ernő: Mi mindig a nép érdekében dolgozunk!) Mi a nép érdekében csendesen dolgozunk, uram! (Bródy Ernő: Mi a választás alatt is és után is. mindig a nép í érdekében dolgozunk! — Jttr. Podmaniczky Endre: Ez választási trükk! — Bródy Ernő: Mi az a trükk? Magyarázza meg! — Jánossy Gá­bor: Magyarul: fegyver!) Mélyen t. bizottsági tag úr és képviselőtár­sain, mi is dolgozunk, azonban nem rakétákkal, hanem komolyan és érdemlegesen. Méltóztatott az előbb hallani Wolff Károly képviselőtár­ilése 1930 február 13-án, csütörtökön. 81 samnak személyes kérdésben történt felszólalá­sát, amikor elmondotta, hogy mi az a Baross­taxi, és miért volt ajánlatos a taxirendszámo­kat egy nagy vállalatnak adni. Nem Wolff Ká­roly adta és nem én adtam a Baross-taxikat, hanem a tekintetes tanács, amely — amint mél­tóztatik tudni -ma az egész autonómiát ab­szorbeálja. Mert csak beszéd az, hogy a fővá­rosnak autonómiája van. Nincs. Mi, — amint méltóztatik látni — nem tekinthetünk bele az ügyek mélyébe, mert van egy tanácsi autonó­mia, amely bezárja az ajtót, és mi azon túl nem léphetünk és nem vállalhatjuk azt a felelőssé­get, amelyet ránk tolni szeretnének. (Jánossy Gábor: A tanács felelősségre vonható a köz­gyűlésen!) Majd erre külön válaszolok, t. kép­viselőtársam. (Bródy Ernő: Mi bizalmatlan­sági indítványt terjesztettünk elő a tanáccsal szemben!) A bizalmatlan-sági indítványokkal úgy áll a dolog, hogy mindig ad hoc jönnek egy-egy esetben, és akkor a tekintetes tanács­nak mindig meg van a módja, hogy ezek ellen védekezzék. Ha a jobb oldal akar bizalmatlan­sági indítványt beadni ellene, akkor a baloldal és egyes jóindulatú urak védik meg % ha pedig a baloldal akar beadni bizalmatlansági indít­ványt ellene, akkor mások védik meg. Bizalmat­lansági indítványokkal nem lehet eredményeket elérni. Itt rendes törvényes intézkedésre van szükség, a tanács eltörlésére, mert azt a felelőt­lenséget, amelyet a tanács állandóan gyakorol, felelősség formájában átvenni hajlandók nem vagyunk. Amikor így az ellenzékkel kell foglalkoz­nom, akkor egy kicsit vissza kell tekintenem a múltba is. Nézzük, hogy akkor, amikor a de­mokratapárt volt többségben, mi volt a hely­zet. (Bródy Ernő: Soha sem volt többségben!) Tisztelettel kérem, méltóztassék nagynevű ve­zérének idejére visszaemlékezni (Bródy Ernő: Nem volt többségben!), amikor Vázsonyi Vil­mos teljhatalmú diktátor, (Zaj a szélsőbalolda­lon. —• Felkiáltások a jobboldalon: Igenis dik­tátor volt.) teljhatalmú úr volt a városházán. Ez olyan köztudat, hogy külön indokolnoim és bizonyítanom talán mégsem szükséges. (Bartbos Andor: Számszerűleg nem, de a valóságban ő volt a vezető! — Bródy Ernő: Erkölcsi súlyá­val, puritán egyéniségével! — Egy hang a jobb­oldalon: Az történt, amit ő akart! — Elnök csenget.) Akkor még megvolt a virilizmus in­tézménye. Nézzük csak meg, hogy a virilisták számát milyen módon osztották szét a kerüle­tek között. Mert hiszen akkor is voltak kerüle­tek, akkor is volt lakosság, akkor is azt mond­hatta az ember, hogy itt aránytalanság van, itt arányosítani kell, stb. Négyszáz bizottsági tagból kétszáz, a fele volt virilista. A felét pedig úgy választották, hogy nem egy-egy kerület választott, ahol ér­vényesülhetett volna valakinek a tekintélye, vagy kiválósága. Akkor az egész főváros egy listára szavazott. Ezeket tehát egész Budapest választotta. Ha tehát egy kerületben, mond­juk, egy kiváló virilistát be akartak volna hozni, ez lehetetlenség volt, mert a többi kilenc kerület ellene szavazott és soha, de soha nem történt meg az, hogy a virilista listán a leg­kisebb változtatás keresztülment volna. Ez a virilistalista erősen felülmúlja azokat a kor­rektívumokm, amelyek miatt méltóztatott itt folytonosan siránkozni, hogy itt vannak a ki­nevezettek, itt vannak a szakszerűségek képvi­selői, itt lesznek az örököstagok. Rettenetes, borzasztó! Annakidején a törvényhatósági bi­zottság fele olyan virilista volt, akiknek kine­vezése, behelyezése egyedül és kizárólag Vázso-

Next

/
Thumbnails
Contents