Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-352
Az országgyűlés képviselőházának 352. ülése 1930 február 12-én, szerdán. 75 tozás nem történt; a munkások éppen olyan menetdíjat fizetnek, mint eddig. Mondom, örömmel szögezem le azt, hogy a polgári érdekek képviseletében is fel méltóztatott szólalni és remélem, ez annyit jelent, hogy mindinkább közeledik felénk. (Esztergályos János: Remélem, hogy ezt nem szemrehányásként mondja a miniszter úr! — Derültség. -~ Krisztián Imre: Nem nagy öröm! Nem nyernénk vele!) Miután ebben megegyeztünk, ezek után pár szóval áttérek az adatokra. Pár szóval azért, mert hiszen az idő előrehaladott s nem tudok egészen belemélyedni a kérdésbe, de nem szeretném, ha mégis úgy tűnnék fel, mintha a képviselő úrnak valamelyes igaza volna. Ne méltóztassék az összehasonlításokat idehozni. En egypár adatot fogok mondani, amely belekényszerítette az Államvasutakat ebbe és kijelentem, hogy az Államvasutak az én tudtommal és a kormány hozzájárulásával tette meg az intézkedéseket, tehát nem adhatok olyan választ, hogy tudtom nélkül, mert a felelősséget elsősorban nekem kell ebben a tekintetben viselnem. A helyzet az, hogy a személytarifa terén Magyarország a békeállapottal szemben, az 1913-as évet véve alapul s azt százra egyenlősítve, 75%-on áll. Tessék utána nézni egész Európában, az az állam, amely legközelebb áll hozzánk, amelynek tehát utánunk legkedvezőbb a tarifája, 137-es arányszámú. Ez tehát mit jelenti Azt, hogy mi a személytarifában 62%-kal alatta állunk a legolcsóbb európai tarifának. Nálunk a személy tarif a tulajdonképpen hihetetlenül alacsonyan mozog. De ne méltóztassék, igen t. képviselőtársam, azt hinni, hogy ez helyes és egészséges rendszer. Ne méltóztassék úgy beállítani a dolgot, hogy itt ezen a téren a nagybirtok számára kedvezés volt, amelyet a vasúti tarifa terén adtunk, mert ebből a kedvezményből épúgy kivette a részét a legkisebb ember, mint a legnagyobb birtokosok (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és azok az áldozatok, amelyeket ebben az évben* hoztunk és amelyek 18 millió pengőt tettek ki az elmúlt évben, indokoltaik voltak, mert igenis mégis tudtunk valamiképpen segíteni exportunkon, jobban bele tudtunk kapcsolódni a világgazdaságba és ezzel mégis elértük azt, amit el lehetett érni. Nem azért beszélek eredményről, mert kereskedelmi mérlegünk valami túlkedvező volna, mert ennek vannak nagyon erős árnyoldalai is, amelyek összefüggésben vannak a fogyasztás csökkenésével, a szegényebb gazdasági élettel, de mindenesetre megállapítható, hogy a mérlegnek előnyei is voltak. Hogyha 300 millió deficit lett volna, akkor mi történt volna az országban? Meghoztuk ezeket az áldozatokat és az Államvasútnak viselnie kellett ezeket. Nem kívánhatjuk végeredményben az Államvasutaktól azt, hogy csak áldozatot hozzanak és terhet viseljenek és a másik oldalon semmi rekompenzációt ne kapjanak. Merem állítani e mellett, hogy kevés vasút van Európában, amely olyan szociálpolitikát űz, mint a Magyar Államvasút, mert — nem tudom, hogy pontosan idézem-e az adatokat, de nagyjában emlékszem reá — mi 12 millió munkás jegyet adunk ki, ami közel négymillió pengő terhet jelent az Államvasutak számára. Ebben benne vannak az ipari és mezőgazdasági munkások jegyei egyaránt. Ott vannak azután a tanuló jegyek, amelyek éppen a legszegényebb néprétegek gyermekeit érintik a legerősebben, azoknak száma is legalább tízmillió, ami szintén három-négymillió tehertételt jelent az Államvasutakra. Es így végig felhozhatnám egész sorozatát azoknak a teherKEPVISELÖHÁZI NAPLÖ. xxv. tételeknek, amelyeket az Államvasutak viselnek és amelyeket éppen a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel szociálpolitikai okokból nem engedtem megváltoztatni. (Helyeslés.) így áll tehát a helyzet. Az előbb örömmel vették tudomásul, — mert örömmel kellett tudomásul venni — hogy végeredményben technikailag is reorganizálni próbáljuk a mi államvasutainkat. Ezt sem lehet pénz nélkül megoldani, erre is kell fedezetről gondoskodni. (Esztergályos János : De miért a legszegényebb néprétegtől veszi el éppen? — Ellentmondások a jobboldalon és a középen.) Megtettünk a szegény nép érdekében mindent, amit tehettünk. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bud János kereskedelemügyi miniszter: Miért nem teszi ezt a szemrehányást azok felé az országok felé, ahol legalább 30—40 percenttel még mindig magasabban áll a tarifa, amelyek utánunk következnek? Azt hiszem, hogy ezeket a körülményeket figyelembe véve. nem lehet senkinek sem kifogása ez ellen a tarifa ellen. (Esztergályos János: Dehogy nem! A szegénynek, akinek van kifogása! — Zaj.) Hogy a IV. osztály létesíttessék, ez különálló kérdés és ebből a szempontból csak evv tényre hívom fel a figyelmét, hogy tudniillik Németországban ugyanekkor beszüntették a IV. osztályt és pedig azért, mert nem tudták elviselni a vasutak ennek terheit. Nézze meg, t. képviselőtártsam, minálunk két-három évenkint történik egy tarifaemelés, míg más európai államokban majdnem évenkint kétszer emelik a vasúti tarifát. Nem érhet szemrehányás, hogy mi nagyon sietnénk ezekkel az emelésekkel, mert csak igazán szükség esetén élünk ezzel az eszközzel. Végül még egyre akaróim felhívni szíves figyelmét. Ha magánvállalat vagyok, akármelyik részében a gazdasági életnek, mindenki megköveteli, hogy jövedelmező is legyek. Tessék csak számítani, hogy az a nagy vagyon, amely az Államvasutak kezén van, vájjon menynyi kamatot hozl Nem hiszem, hogy képviselőtársam egy napig megélne abból, amennyi kamatot ez hoz. Ilyen körülmények: között tehát azt hiszem, hogy a kormánynak és az Államvasutaknak össze kellett egyeztetniök a gazdasági és szociális szempontokat és az Államvasutak teherviselő képességét és sajnos, tessék elhinni, nem örömmel tettem, de meg kellett tenni ezeket a lépéseket. Ennek alapján a képviselő urat nem tudom megnyugtatni, hogy ezt a rendelkezést visszavonom, mert sajnos, ennek érvényben kell maradnia. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés jobb felől és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Zaj.) Csendet kérek. Esztergályos János: T. Ház! Miután az igen t. miniszter úr nem tudott engem meggyőzni arról, hogy a vasúti személyszállítási díjszabás felemelése szociális intézkedés, válaszát nem veszem tudomásul. Elnök: A miniszter úr nem kíván szólni. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kereskedelemügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem 1 ? (Igen! Nem!) A Ház a miniszter úr válaszát tudomásul vette. Következik Kontra Aladár képviselő úr interpellációja az összkormányhoz. A képviselő úr nincs itt; interpellációja töröltetik. Következik Gál Jenő képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. A képviselő úr kíván szólni. Oál Jenő: T. Képviselőház! Kérem interpel11
