Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-352
Az országgyűlés képviselőházának 35 Kéthly Anna: Tisztelettel halasztást kérek. (Helyeslés.) Elnök: A Ház a halasztást megadja. Következik Malasits Géza képviselő úr II. sz. interpellációja. Malasits Géza: Engedelmet kérek a t. Háztól, hogy interpellációmat a legközelebbi interpelláeiós napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: A Ház a halasztást megadja. Következik Esztergályos János képviselő úrnak sorrend szerint mostanra kitűzött interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): «Interpelláció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz a Máv. tarifaemelése tárgyában. Hajlandó-e a kereskedelemügyi miniszter úr a Máv. 20%-os tarifaemelését hatályon kívül helyezni, miután a tarifaemelés nagy kihatással lesz a gazdasági életre és újabb drágulási .hullámot indít meg, amely a mostani viszonyok között igen súlyos következményekkel járhat 1 ? Hajlandó-e a miniszter úr a menetrendszerűen már létesített IV. osztályú díjszabást a gyakorlatban érvényesíteni és a IV. osztályú kocsiközlekedést életbeléptetni? Esztergályos János s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János: T. Képviselőház! (B. Podmaniczky Endre: Megadjuk a halasztást!) A hajlandóságot látom a képviselő úr részéről, azonban mégis engedje meg a képviselő úr, hogy ezt elmondjam, annál is inkább, mert ez bizonyos kiegészítő része annak a képnek, amely ma itt az elhangzottak után kialakult. Mint a felhőtlen égből csapó villámlás, úgy hatott a magyar közgazdasági életre az Államvasutak igazgatóságának az a hirdetménye, amelyben közli az ország lakosságával, hogy a vasúti tarifát a személyszállító vonatokon 20 százalékkal felemeli. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) En, amikor a lapokból az erre vonatkozó hírt először olvastam, neon akartam a szemeimnek hinni. Amikor az egész gazdasági élet romokban hever, amikor a munkanélküliség okozta szörnyű r nyomorúság és kétségbeejtő helyzet óriási méreteket öltött, nem hittem, hogy lehetséges legyen, hogy az állam egyik intézménye, az Államvasutak meg merészelje tenni azt a lépést, hogy éppen a legszegényebb néposztálynak a zsebébe nyúljon és az utazóközönség legszegényebbjeinek zsebéből felemelt tarifailletéket vegyen ki. Meggyőződtem róla, mert elmentem illetékes helyre és megérdeklődteim, hogy nem valami tévedésen alapszik-e ez a hír? Legnagyobb sajnálatomra és 'megdöbbenésemre kellett megállapítanom, hogy ez a . hír a tényeknek tényleg megfelel. Szeretném teljes részletességgel elmondani mindazt, amit én az Államvasutak ezen intézkedésével szemben érzek, de sajnos, a rendelkezésemre álló idő ^korlátoz engem ebben. Csak megállapítom egy mondatban, hogy talán soha antiszociális abb intézkedés nem történt a kormány tudtával, mint amilyen antiszociális intézkedése az Államvasutaknak: pontosan^ a legszegényebb néposztály utazásának megdrágítása. Valószínűleg érzi és érezte ezt az Államvasutak igazgatója, Samarjay Lajos elnökigazgató úr is, mert pont azon a napon, midőn az interpelláció itt he lett jelentve, szükségét érezte az elnökigazgató úr, hogy az egyik pénzügyi '. ülése 1930 február iÉ-en, szerdán. 73 hetilapban védekező nyilatkozatot tegyen előre a nagy nyilvánosság előtt, mielőtt még ez az interpelláció a Házban elhangzik. Nagyon érdekes az elnökigazgató úrnak ez a mosakodása, ez a védekezése. Felsorolja az indokokat, hogy miért volt szükség arra, hogy az Államvasutak a személyszállítási díjszabást felemelje. Felemlíti ebben az indokolásban többek között azt, hogy pl. a Máv. utasszállítása Európában, vagy — amint ő állítja — az egész világon a legolcsóbb. Megemlíti az indokolásban ol. többek között azt, hogy az Eszakamerikai Egyesült Államokban 375%-kal magasabb a személydíjszabás, (Malasits Géza: Mennyivel magasabbak a bérek ottan?) — majd a miniszter úr lesz szíves erre válaszolni — az angol vasutaiké 300%-kal, a svájci vasutaké 144%-kal, az olasz vasutaké 75%-,kal, a német vasutaké 68 százalékkal, az osztrák vasutaké 50%-kal, a csehszlovák vasutaké 17%-kal, a román vasutaké 60%-kal. Felsorakoztatja tehát mentségére, s antiszociális eljárásának igazolásául azt, hogy vannak államok, — ícy az Egyesült Államok is — ahol a vasúti tarifa lényegesen drágább, mint Magyarországon. Elfelejti azonban és nagybölcsen elhallgatja az igen t. elnökigazgató úr azt, hogy az említett államoík lakosságának, dolgozó népeinek, gazdasági életének teherviselő képessége milyen arányban van Magyarország gazdasági életének teherviselő képességével; elhallgatja az elnökigazgató úr, hogy ezen államok : Amerika, Németország, Anglia, Olaszország, Ausztria és a többi államok dolgozó népének gazdasági helyzete mennyivel ,iohb a magyar dolgozó nép helyzeténél? Nagybölcsen elhallgatja mindezt az igen t. clnökigazgató úr és éppen ez az, ami bizonyítja, igazolja azt, hogy valószínűen maga az elnökigazgató úr sem tartja helyesnek ezt az eljárását. De feltűnő a védekezésnek a vége, midőn azt mondja az elnök-igazgató úr nyilatkozatában, hogy ilymódon foganatosított személyvonati menetdíjfelemeléssel az Államvasutak ilyen menetdíjai a háborúelőtti menetdíjaknak átlagban még mindig 5%-kai alatta maradnak. Kérdezem a t. Házat és a mélyen t % miniszter urat, vájjon az ország dolgozó népének jövedelme is elérte-e már a békebeli kereset egész 95%-át? Nem gondolja-e az igen t. kereskedelemügyi .miniszter úr, hogy a dolgozó emberek, azok a legszegényebbek, akik rá vannak utalva arra, hogy a személyvonat III-ad vagy Il-od osztályán utazzanak, lényegesen távol vannak a békebeli jövedelem, a békebeli kereset eme százalékától? Nem gondolja-e az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr, hogy az Államvasútnak ez az intézkedése eléggé el nem ítélhető cselekedet? Szerény nézetem szerint az Államvasutaknak más módot kell keresnie arra, hogy jövedelmét fokozza. Hallom máris s valószínűen az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr is azt fogja mondani válaszában, hogy az árudíjszabást azonban nem emeli az Államvasút, az árudíjszabásnál kedvezményt ad a vasút. Igen, t. miniszter úr, nehogy félreértés legyen közöttünk, én nem azt ítélem el, hogy kedvezményt ad az árudíjszabásnál, de elítélem azt, hogy az ennél a díjszabásnál adott kedvezményeket az ország legszegényebb népének zsebéből vegye ki. Kérdezem: hogyan jön hozzá a maeryar dolgozó nép, amely küzd a mindennapi élettel, amely úgyszólván mindennapi kenyerét sem tudja megkeresni, ha kényszerítve van arra, hogy felüljön a személyvonat III. osztályára, hogy ő is hozzájáruljon ahhoz a kedvezményhez, amo-
