Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-352

70 Az országgyűlés képviselőházának 352. ülése 1930 február 12-én, szerdán. sítsük ezeket a kiadásokat; ez volna a leghelyesebb, mert akkor menten 2500 kilométer utat lehetne építeni, 3—4 évre elosztva; de ha nem is tudnám ezt tőkésíteni, akkor is évente jelentékeny mennyiségű utat kívánok építtetni, helyesebben, kívánom támogatni a vármegyéket ebbeli törekvésükben. Bejelentem azt is, hogy a költségvetésben méltóztatnak majd találni egy tételt, amely el fog térni az eddigi rendszerektől. Egy bizonyos összeg van felvéve a költségvetésben útépítésre; a pénzügyminiszter úr hozzájárulásával ezt szintén tőkésíteni kívánjuk, ami komolyabban lehetővé tenné új utak építését. Ha tehát összefoglalom ezt a hármat, bátran mondhatom, hogy ebből a szempontból három évig nyugodt menete lesz a gazdasági életnek, mert ez a hármas útépítés a munkaerők ezreinek foglalkoztatását fogja lehetővé tenni. Csak azt teszem még hozzá, hogy a munka ebben a hónapban megindul, mert a pályázatok jórésze már el van döntve, s hamarosan eldöntöm a többit is. T. Ház! A másik kérdés, amely közelről érdekli különösen az ipart és amelyről annyi sokat beszéltünk, a vasúti beruházások kérdése. Nem akarok részletesen kitérni ezekre a kérdésekre; mindenki ismeri az indokokat, mindenki tudja, mennyire szükség^ van ezekre a beruházásokra, egyrészt a felépítmények gyenge volta miatt, másrészt az elavult sínek, a biztonsági készülékek tekintetében való elmaradottságunk, a világforgalomhoz jobban igazodó fékrendszer miatt stb. (Farkas István: Nagyon fékez ez a fék! Már néhány esztendeje mondják s még most sem adtak ki rendelést!) Türelmetlenség az, amit hallok, de azt hiszem, a képviselő úr nagyon fog örülni annak, amit bejelentek; feltételezem, hogv lesz annyira tárgyilagos. Ezek alapján tehát kétségtelen, hogy valamit tenni kellett, s figyelemmel kellett lenni a inai gazdasági helyzetre is. A legkívánatosabb 'mindenesetre az lett volna, ha az egész kérdéskomplexust meg lehetett volna oldani. Az, hogy nem lehetet megoldani, amiért igen t. képviselőtársam szemrehányásokat tesz, nem rajtunk múlt, mert hiszen nagyon jól tudhatja, hogy nénzügyi szuverenitásunk nem volt a kezünkben — is most, remélem, örül annak, hogy viszszaj ütöttünk pénzügyi szuverenitásunk birtokába — (Malasits Géza: Csak pénz keli hozzá) és meg kellett várnunk a dolgok fejleményét. A helyzet az, hogv a tegnapi napon kétévi munkát tudtam biztosítani a vasúti beruházások terén az abban érdekelt vállalatoknak. Ugvanis az érdekelt vállalatokkal s az azokhoz fűződő pénzintézetekkel megállapodást létesítettünk 30 millió értékben abban az irányban, hogy igenis felvehessük és az. iparnak egy nagy részét is munkához juttassuk, ami másfélévi, de esetleg kétévi munkát jelent. Majd ezután lesz időnk a többiről gondoskodni. Ehhez annak az előnye is járul, hogy belső tőkével tudjuk a kérdést megoldani. Ez átmeneti megoldás, de azt hiszem, mindenki csak hálás lehet a kormánynak és itt külön köszönetemet fejezem ki a pénzügyminiszter úrnak, aki ebben a kérdésben támogatott. (Elénk éljenzés.) Azt hiszem ezek olyan konkrétumok, amelveket mindenki örömmel üdvözölhet. (Helyeslés.) Ha már itt vagyok, átmegyek egv harmadik: konkrétumra is. (Halljuk! Hallhik!) Sokat támadták itt a bánhidai centrálét. Nem tudom mii volt a célja és mi a célja annak az interpellációnak, amely el fos: hangzani, amelyre előre akarok válaszolni. Méltóztatnak tudni, hogy 35 millió "oeugő áll rendelkezésre, amely összeg eddig felhasználva nincs, mert ez Összefüggésben van a vasút villamosításával. Hogy ez eddig nem történt meg, ennek megvoltak a maga okai. Amint a tárcát átvettem, menten foglalkoztam a kérdéssel. Bizonyos szakkérdések eldöntésére van szükség-. Ezek a tárgyalások lefolytattak; nem tudom, de lehet, hogy most vannak a finalizálások — azt hiszem most folynak 5 órakor — és azt hiszem, nem fogok tévedni, amikor -bejelentem, hogy itt is napokon belül legalább 13 millió értékű munkát tudok adni a magyar iparnak. (Elénk helyeslés és éljenzés. — Peyer Károly: Bemélem, nem Angliában fogják csinálni, mint a centrálét! — Zaj a jobboldalon.) Ismétlem, 13 millió pengő értékű munkát adok egyelőre a magyar iparnak, amely felül fog emelkedni a 20 millión, de mondom, napokon belül 13 millió pengő értékű munkát akarok adni a magyar iparnak. Ennél világosabban nem tudok beszélni, ez a helyzet. Ha veszem azokat a nagy munkákat^ amelyek az én tárcámon .belül elintézésre várnak, talán .még egy kérdés maradt volna ki és ez a gazdasági vasutak kérdése. Hogy erről most nem beszélek, annak az az oka, hogy most nem akarok ígérni, de tényeket akarok bejelenteni. Csak annyit jelentek be, hogy ezzel is foglalkozom, hiszen egy egységes közlekedési tervet dolgoztatok ki az országra és ezen belül akarom a kérdésit megoldani és hiszem, hogy ez hozzá fog csatlakozni ahhoz a csoporthoz, amelyet az előbb ismertettem. Hozzátehetném még, hogy tárgyalásokat folytatok bizonyos iparvállalatok megteremtése tekintetében s ha azok is sikerülni fognak — amire minden reményem megvan, — akkor azt hiszem, végeredményben bebizonyítottam, hogy cmiota itt ülök, megpróbáltam a kérdést minden erőfeszítéssel megoldani; és mindebből látszik, hogy a kormány tenni akar, de nemcsak tenni akar, de tesz is. Meg vagyok győződve róla, hogy ezek az intézkedések nem fogják a kérdést teljesen megoldani, mert ezek a mai gazdasági helyzetben csak részletes intézkedések, de amiket bejelentettem, azok mindenesetre alkalmasak arra, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetből kifelé egy lépéssel előbbre juthatunk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván nyilatkozni. Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Miután az interpelláció az összkormányhoz intéztetett, magam is szükségét látom annak, hogy a felvetett kérdésekre röviden válaszolják. Nem fogok kitérni azokra a részletekre, amelyeket a népjóléti miniszter úr és a kereskedelemügyi miniszter úr amúgy is érintettek. Kétségtelen, hogy a nehéz gazdasági helyzet következményeképpen Magyarországon a munkanélküliség a legutóbbi hónapokban lényegesen növekedett. Kétségtelen, hogy ez a munkanélküliség^ az iparban is mutatkozik, de mutatkozik más ágakban is, a kereskedelemben, mutatkozik a kisiparban, a szellemi munkások körében, sőt még a mezőgazdaság terén is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A mezőgazdaság terén elsősorban a földmunkásoknál, akik nem egyszerű mezőgazdasági munkások, hanem egy speciális munkával • foglalkoznak, a földmunkával, s akik az utóbbi időkben annak következtében, hogy^ a vízifoeruházások a külföldi kölcsönök felvételének lehetetlensége folytán szüneteltek, munka nélkül maradtak. A kormánynak ezekkel az összes problémákkal foglalkoznia kell, mert hiszen ezek szociális, gazdasági, sőt ma már úgyszólván politikai problémák is. (Ügy van! Ügy van! a jobbolda-