Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-352

Az országgyűlés képviselőházának 352. ülése 1930 február 12-én, szerdán. 67 aki már lent van az életszínvonalnak az alján, aki már legalul van, attól több áldozatot követelni nem lehet, mint hogy redukálta a cukorfogyasztást, redukálta a cipőfogyasztást, redukálta a kenyér-, lakás- és egyéb fogyasztását is. En arra kérem a miniszterelnök urat, tájékoztassa a közvéleményt és adjon arra lehetőséget, hogy ez a kérdés megfelelő módon megtárgyaltassék és lehetővé váljék az, hogy a jelenlegi rettenetes nagy nyomor kormányintézkedések folytán is valamiképpen enyhíttessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A népjóléti miniszter úr kíván szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azzal a kérdéssel, amelyet Peyer igen t. képviselőtársam bejegyzett interpellációjában felvetett, nevezetesen, hogy a kormány milyen intézkedéseket kíván tenni a folyton növekedő munkahiány okán előálló bajok leküzdésére, másrészt, hogy mi lesz a munkahiány esetére szóló biztosítási törvényjavaslattal, ismétlem, ezzel a kérdéssel már több ízben foglalkoztattuk az igen t. Ház türelmét. Éppen ezért magával azzal a kérdéssel, hogy mi lesz a munkahiány esetére szóló biztosítási gondolattal, nem is kívánok foglalkozni azért, mert nem nagyon hosszú idővel ezelőtt voltam bátor erre vonatkozólag úgy a kormánynak, valamint szerény magamnak is a nézetét körvonalazni. Talán csak annyit legyen szabad megemlítenem, hogy én a mostani gazdasági helyzetet nem tartom alkalmasnak arra, hogy a munkahiány esetére szóló biztosítás terheivel az úgy is nehezen vergődő termelést megterheljük. (Ügy van! Ügy van!) Ezzel szemben azonban azt is ki kell jelentenem, — korábbi megjegyzéseimhez híven — hogy a biztosítási szisztémát nem tartom eladdig befejezettnek és tökéletesnek, ameddig a munkahiány esetére szóló biztosítás is nincsen megvalósítva, már csak azért is, mert hiszen nyilvánvaló, hogy azok a terhek, amelyek a munkahiány esetére szóló biztosítási ágazatban nyernének viselőt, hordozót, ennek a hiányában a többi ágazatra hárulnának át, nevezetesen a betegségi biztosításra, az Öregségi biztosításra is bizonyos mértékben. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) De különösen súlyosan érezhetjük ezt most a nehéz gazdasági viszonyok között is a betegségi ágazat terheinek emelkedésében. Ennél azonban sokkal fontosabb maga az egész nagy kérdés-komplexus, mert hiszen korábban hangzott el az interpelláló képviselő úr oldaláról olyan beismerő nyilatkozat, hogy a munkahiány esetére szóló biztosításnál, amenynyiben megvalósíttatnék, sokkal fontosabb és sürgősebb volna olyan gazdasági helyzet teremtése, amely munkaalkalmak nyújtásával ennek a biztosításnak a sürgetését feleslegessé tenné, (Elénk helyeslés.) nem abban az értelemben, mintha a pártnak a programmjában állandóan nem maradna bent továbbra is ez a petitum, ez a követelmény, mert hiszen a szociális programúiban —r amint voltam bátor említeni — nemcsak a szociáldemokrata megfogalmazásban, hanem más megfogalmazásban is, bent van ez az általános petitum, amely a munkahiányos biztosítást foglalja magában. Ami ,a nagy kérdés-komplexust illeti, nem kívánok, mert nem vagyok arra hivatott, kiterjeszkedni az igen t. képviselőtársam által megemlített gazdasági jelenségekre, azoknak bírálatára. En talán inkább azokra a momentumokra térek ki, amelyeket ha nem említett is interpellációjában, a magam tárcájának ügykörével rokonoknak ismerek el, és amelyek belevágnak ennek a kérdésnek a lényegébe. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXV. Idetartozik mindenekelőtt a nyolcórás munkanap kérdése. En elismerem, hogy az iparban a túlórázás szisztémái a tényleg olyan hátrányos eredményeket produkál, amelyek figyelemreméltók és amelyek között különösen kettő igen nevezetes. Az első az, hogy a nyolc órán túl foglalkoztatott munkás munkateljesítmény-értéke arányosan csökken az órák későbbi voltával. Ügy értem, hogy ha p. o. százban jelölöm meg azt a munkateljesítményt, amelyet az első két órában produkál a munkás, a második két órában az már nem száz, hanem valamivel kevesebb, a harmadik két órában még kevesebb, a negyedikben még kevesebb, és ha nyolc órán túl még dolgoztatják, akkor természetesen az a munkateljesítmény, amelyet produkál, nem felel meg talán feleösszegben sem az első két óra munkateljesítményének. Ez az es:yik vonatkozás. A másik vonatkozás pedig az, hogy az anvagrontás koefficiense sokkal nagyobb a nyolc órán túl következő folytatólagos munkaidőben, munkaórákban, mint a megelőző nyolc órában. Azonkívül a balesetek száma is sokkal nagyobb aránylag a nyolc órán túl következő munkaidő alatt,,mint a megelőzőkben. Mindennek magyarázata abban van, hogy az illető munkás legjobb akarata mellett is többé nem áll a munkacél rendelkezésére olyan ép munkaerővel és képességgel, mint a teljesen ki nem használt első négy, illetve nyolc órában. A másik eredmény pedig az, t. Ház, hogy a túlórázási termelési szisztémában egy gazdasági depresszió esetén a munkásság olyan mértékben — hogy ezt a szót használjam — zsákmányoltatik ki, hogy túlságos nagy munkateher, terheltetik reá a munkásság egy'bizonyos részére, viszont a munkásság egy másik része vagy egészben, vagy részben munkafeladatok nélkül marad. En azt nem fogadhatom el,^t. Ház, hogy a nyolcórás munkanap bevezetésével lényegesen volna enyhíthető a munkátalanság tünete, (Eh lenmondások a szélsőbaloldalon.) ellenben azt elfogadom, hogy nem jelentéktelenül segítene ezen a helyzeten. Éppen azért vezette ez a megfontolás a kormányt abban az elhatározásában, hogy ennek a kérdésnek törvényhozásilag való előkészítésére nekem, illetőleg tárcámnak megbízást adott. Ismétlem, hogy természetesen figyelembe kell venni a 'magyar /termelésnek és a magyar iparnak azokat az érdekeit, amelyek ennél a kérdésnél is — hogy nagyobb kárt ne okozzunk, mint amennyi hasznot most el tudnánk érni — okvetlenül figyelembe kell hogy vétessenek. Az előmunkálatok folyamatban vannak erre a kérdésre nézve. En tehát arra a kérdésre, hogy mikor terjeszthetem ide a nyolcórás munkanapra vonatkozó törvényjavaslatot, nem tudok konkrét választ adni, értem: olyan értelemben, hogy dátumot tudnék mondani, ellenben olyan értelemben igen, hogy a kérdéssel foglalkozom gyors ütemben és amikor csak elkészülök és olyan stádiumban lesz az anyag, hogy törvényhozási tárgyalásra alkalmas lesz, okvetlenül a Ház elé fogom hozni. (Helyeslés-) Azt, t. Ház, hogy az állam vezetése vagy felügyelete alatt álló üzemekben is nyolc órán túl dolgoznak, •tudom. Magam is többíziben kifogás tárgyává tettem ezt a tünetet és kaptam is arra vonatkozólag biztatást az illetékes tárcaminiszter uraktól, hogy a kérdést megvizsgálják és amennyiben az illető üzem versenyalióságát jelentékenyen nem befolyásolja ezt a tünetet megszüntető intézkedés, akkor az 10