Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-352

Az, országgyűlés képviselőházának 35 csa az újpesti házhelyrendezési ügyben hozott s az eljárást megszüntető tanácsi ítélet az érdekelt felek részéről kellő időben beadott panasz folytán 1929. december hó 16. napján történt nyilvános előadás után felülvizsgálta, az eljárást megszüntető részében hatályonkívül helyezte és a házhelyek részére szükséges megváltást elrendelte. Mindennek dacára szükségesnek tartom az interpellációra még a következőket megjegyezni: • A bíróságok felett az 1891 : XVII. te. 1. §-ában biztosított felügyeleti jogom nem terjed ki arra, ihogy a bíróságok ítéleteit érdemben bármely intézkedés

f tárgyává tegyem, ennélfogva az újpesti házhelyrendezési ügyben az Ofb. illető tanácsa által elsőfokon hozott megszüntető ítélet indokolását sem tehettem volna felügyeleti ^vizsgálat tárgyává. Arra nézve sincsen hatásköröm, hogy az ítéletnek elnöki tanácsban való felülvizsgálását szorgalmazzam. Az Ofb. elnöki tanácsának hatáskörét legújabban ugyanis az 1928 : XLI. te. 13. §-ának utolsóelőtti bekezdése és 14. §-a szabályozza. Ezek szerint, ha az érdekelt fél kellő időben ilyen panasszal él, az ítéletet az elnöki tanács már a panasz folytán mindenesetre felülvizsgálja. Ez pedig az az interpelláció tárgyává tett ügyben már meg is történt. Kérem válaszom tudomásulvételét. Zsitvay Tibor s. k., igazságügyminiszter.» Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az igazságügyminiszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Most pedig áttérünk a szóbeli interpellációkra. Az első interpelláló Steuer György képviselő úr. Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Steuer György: T. Ház! Tekintettel arra, hogy az interpellációm tárgyát alkotó kérdést, amint az imént hallottam, a népjóléti és munkaügyi minisztériumban a legbehatóbb tárgyalás alá vették és Ígéretet kaptam a miniszter úrtól arra nézve, hogy a legközelebbi szerdán már véglegesen tud tájékoztatni, kérem a t. Házat, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy ezt a fontos közegészségügyi interpellációmat a jövő héten szerdán mondhassam el. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő úr interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el? (Igen?) A Ház a halasztást megadta. Következik Kun Béla képviselő úr interpellációja. Kun Béla: T. Képviselőház! Minthogy értesültem arról, hogy a kórházakban és a kórházakon kívül ápolt szegény betegeket ért megdöbbentő sérelmek orvoslása tárgyában gyökeres intézkedések és tárgyalások vannak folyamatban, kérem, méltóztassék ihozzájárulni, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. Elnök: Méltóztatik a t. Háznak hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő úr interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Következik Pakots József képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz a Filmipari Alap működése tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról. hogy a magyar filmgyártás irányítására és megteremtésére alakult Filmipari Alap áldatlan működése milyen zsákutcába juttatta ezt a nemKJÍPVISELŰHÁZI NAPLÓ. XXV. 2. ülése 1930 február 12~én, szerdán. 51 zétgazdasági szempontból elsőrendű fontosságú iparágunkat? 2. Hajlandó-e a miniszter úr kimutatást közölni arról, hogy a filmrendelet megjelenése óta a mozgóképszínházak és filmkölcsönzők cenzúradíjak, méter pénzek és kontingens jegyek címén mennyi összeget fizettek be a Filmipari Alap részére? 3. Hajlandó-e a miniszter úr a Filmipari Alapot, amely a magyar filmipar életrekeltését s irányítását oly rosszul szolgálta, egyszersmindenkorra megszüntetni? Budapest, 1930. évi február hó 11-én. Pakots József s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pakots József: T. Képviselőház! Általános a panasz, hoary Magyarország termelési rendszere rossz, hogy a termelő munkát nem tudjuk megindítani, és ezzel nemzetgazdasági szempontból Magyarország nem tud egy gazdasági rekonstrukciónak kedvezőbb állapotába jutni. Magyarországon különböző iparágak vannak, amelyek régi módszer szerint fejlesztetvén,.nem tudták azt a termelési eredményt hozni, amelyre pedig egy fejlődő országnak szüksége van. Más tereken is, a mezőgazdasági termelés, az ipari termelés terén is keresik a módot hogv új, intenzív gazdálkodás induljon ma^. Ezeknek az ipari törekvéseknek sorában elsőrendű fontosságú helyet foglal el azonban egy olyan ipari ág. amely már a magyar gazdasági életben a háború ideién igen súlyos és jelentős szerepet töltött be. Ez a filmgyártás, ez a filmipar. Csodálatos dolog, hogy a filmipar jelentőségét végig az Öisszes modern államok, sőt a Balkán államok is mennyire nagvra értékelik, hogy ennek nemzetközi megszervezésére milyen munkát fordítanak, mert érzik azt. hogy ez az új ipar, ez a művészeti és gazdasási termelés az egész világon piacot talál, hogy iti a határok leomlanak, és bárminő nemzetnek bármilyen termelése — különösen akkor, ha valamennyire kifejezésre juttatja annak a nemzetnek szellemét — sokkal nagyobb és kedvezőbb fogadtatásra talál, mint bárminő más ipari produktum. A film nemzetgazdasági jelentősége tehát elvitathatatlan. T. Ház. Csak egészen röviden pillantok vissza a magyar filmgyártásra, hogy a konklúziót levonhassam. Magyarországon a háború ideién a filmgyártás virágzási korát érte. Ez annál különösebb volt, mert a filmgyártás akkor még az esrész világon kezdeti stádiumban volt, s a nagy államok, amelyek ma teljes szervezettséggel vesznek részt, a film-termelésben,, akkor még maguk is csak tapogatództak és próbálták ezt a hihetetlen új területet kimunkálni s megtörtént, az, hogy a magyar tehetség, az a régi magyar kéDesség, amely ha külföldre kerül, mindig tiszteletet tud magának teremteni, ebben az iparágban is olyan elsőrendűt produkált, hogy nagy tőkével rendelkező államok is másod és harmad helyre kerültek a magyar filmipari termékekkel szemben. Errenézve az 1916-tól 1918-ig terejedő idők magyar produktumai tesznek tanúbizonyságot. Hatalmas filmgyárak épültek, amelvek magyar művészekkel, magyar operatőrökkel, magvar rendezőkkel dolgoztak és az ezekből kikerülő hatalmas produkciók elterjedtek az earész világon, sőt annyira, kiváló értékűek voltak. hogy — háborús időkben voltunk akkor — nemcsak a központi hatalmak országaiban terjedtek el, hanem értéküknél foírva megtalálták az utat a velünk harcban álló államokhoz is, israz, hogy nera a ml magvar márkánkkal sziernálva, mert az lehetetlen volt, hanem más márkával juttatta. 8