Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-352

Az országgyűlés képviselőházának 352. ülése 1930 február Jê-ên, szerdán. 47 annyira igazságtalannak tartották ezt az intézkedési Es most mit látunk? Ma sokkal durvább, sokkal erőszakoltabb pluralitást kíván törvénybe iktatni a belügyminiszter úr! Mert milyen durva pluralitást jelent az, hogy amikor Budán egyik kerületben egy mandátum elnyeréséhez elégséges 700—800 szavazat leadása, addig a főváros sűrűbben lakott kerületeiben, például a VIII. és VII. kerületben 4500-4400 s egy másik kisebb kerületben még mindig 3400 szavazat szükséges egy mandátum megszerzéséhez. Ezzel szemben sokkal igazságosabbnak és helyesebbnek találom azt a megoldást, amelyet mi ugyancsak proponálunk előterjesztett módosításaink között, és amely azt célozza, hogy nem kell különbséget tenni az utca egyik oldala és másik oldala között, ne húzzanak mesterséges válaszfalat; egész Budapest közönségének egyetlen egyetemes érdeke van, ugyanaz az érdeke a budai lakosnak, mint a pestinek és nem lehet privilegizált helyzetbe .iuttatni a budai lakost szemben a VIII. vagy VII. kerület lakosságával, vagy hogy még krasszabb legyen az eset, nem lehet rosszabb helyzete például taz utca egyik oldalán lakónak a másik oldalon lakókkal szemben, mert hiszen ez is azt mutatja, hogy például a Múzeum-körút egyik oldalán ezer 'szavazat szükséges egy mandátumhoz, a másik oldalán pedig 4400 szavazat Ezen a súlyos kiáltó igazságtalanságon feltétlenül segíteni kell, és nem tudok elképzelni súlyosabb sérelmet, mintha ez megmarad a törvényjavaslatban. Ezért arra az álláspontra helyezkedünk és ezt hangoztatjuk ezúttal is, hogy minden olyan módosítás, amely apró pepecselés, amely apró részletkérdések megoldását jelenti, nem érdemleges intézkedés a törvény kiáltó igazságtalanságainak megváltoztatására; az elégséges lehet arra. hogy szépségflastromqt ragasszanak egyes helyekre, de azt a nagy. súlyos igazságtalanságot, amely benne vau a törvényjavaslatban, azt a nagy osztálygyűlöletet, amely kiárad belőle, (Vau van a szélsőbaloldalon.) semmiben sem változtatja meg. A megváltoztatás első feltétele az egyenlő és igazságos kerületi beosztás, illetve ennél is helyesebb az a rendszer, hogy egrész Budapest egyetlen egv választókerület legyen, s a leadott szavazatok aránvában kelljen az^ egyes pártok között a mandátumokat az arányos képviseleti választási rendszer szerint elosztani. A törvényi avaslat ismeri a korrektívumok között az érdekképviseleti korrektívumot is. Az érdekkénviseletek között különféle kategóriákat sorol fel. Az imént, amikor rámutattam arra. hogy a törvényjavaslatból a,z osztálygyűlölség árad ki. akkôr a másik oldalról bizonyos szemrehányá.st kaptam olyan értelemben, hogy ez nem tűnik ki ebből a törvényjavaslatból. Ha azonban ezen a ponton is megnézzük a törvényjavaslat rendelkezéseit, akkor meglátiuk, hogy mindenféle érdektestületnek van és lesz érdekkénviselete a főváros törvényhatóságában, egyedül csak a munkásságnak nincs. Itt már annyira megy az igen t. kormány, hogy például a vidéki törvénvhatóságoknál már bizonyos érdekkénviseltetési jogcímen helyet juttat a munkásság kén viseletének, — nem ugyan abban az elgondolásban, ahogy mi azt elgondolnók. ha ugyan egváltalában helyeselni tudnók az érdekképviseleti rendszert — hanem olyan módon, hogy a Társadalombiztosító Intézet munkavállaló tagjai közül bizonvos számú tagot delegáljanak a vidéki városi és megyei önkormányzati testületekbe. Ez a korrektívum itt elmaradt, és nem lehet kifogásul felhozni azt, hogy azért maradt el, mert az érdekképviseleti testületi tagok közül csak azoknak adtak jogcímet bizottsági tagként való helyfoglalásra, akik olyan érdekképviseletek tagjai, amelyek törvényesen megalkotott intézmények. Mert ha csak ez lenne az egyetlen Szempont, ha az lenne a szempont, hogy csak törvény által, törvényesen alkotott érdekképviseleti testületek tagjainak adják meg a lehetőséget arra, hogy helyet foglaljanak a főváros törvényhatóságában, akkor természetesen ezt is kritika tárgyává tenném és hibáztatnám, mert az érdekképviseletek vívják meg a maguk harcát az érdekképviseleteken belül, de semmi részük és helyük nincs ezen a címen helyetfoglalni a főváros törvényhatóságában. Ha valaki mint érdekképviseleti tag és mint bármilyen foglalkozáshoz tartozó ember helyet kíván a törvényhatósági bizottságban és részt kíván venni a főváros ügyeinek intézésében, akkor tessék odaállani a választók elé, tessék kikérni a választók bizalmát, a választók szavazatát és ott érvényesíteni a maga befolyását, mert ott, a főváros törvényhatóságában vagy más önkormányzati testületben közérdeket kell képviselni, nem pedig valamely szakmának az érdekképviseletét. Bármely szakmának az érdekképviseletét tessék a szakmán belül elintézni. Ellenben azt látjuk, hogy az érdekképviseleti tagságok között vannak olyan érdekképviseletek is felsorolva, amelyek nem is törvényes alakulatok. Azt látjuk, hogy a Gyosz. mint érdekképviselet helyet foglal vagy annak delegátusa, mint érdekképviseleti delegátus helyet foglal a főváros törvényhatóságában, ellenben a munkásság képviselete nem foglal helyet; azt kizárják, arról semmiféle gondoskodás nem történik. Azt is látjuk, hogy az Orvosszövetség — amely szintén nem törvényesen alakult intézmény — képviselőié érdekképviseleti jogcímen helyet foglal a főváros törvényhatóságában, a munkásságnak, az ipari munkásságnak, a magánalkalmazottak nagy táborának azonban semmiféle jogcíme és semmiféle lehetősége nincs arra, hogy ott helyet kapjon vagy helyet szorítsanak neki. Ezek kiesnek, ami megint csak azt bizonyítja, . hogy a törvény megalkotásánál igenis az osztályszempont volt az irányadó, a mérvadó; azt nézték, hogy miképpen tudják a polgári osztály tagjainak a többségét különféle mesterséges módon, különféle korrektivumokkal megduzzasztani és miképpen tudják a munkások számarányát, szavazati arányát korrektivumokkal meghamisítani, megakadályozni, nehogy ezek képviseltetése folytán a főváros törvényhatóságában a munkások nagyobb számban foglaljanak helyet. Súlyos hibája ennek a törvényjavaslatnak az ajánlási rendszer fenntartása. Amikor 1924ben a niost érvényben levő fővárosi törvényt tárgyaltuk, már akkor rámutattunk arra, hogy az az ajánlási rendszer, amely az 1924-es törvény rendelkezéseiben benn foglaltatik, s amely szelvényrendszer néven ismeretes, a gyakorlati életben nem válik be. Es mit láttunk? Láttuk azt, hogy valóban azon pártok részére, amelyek a maguk küzdelmét becsületesen, őszintén akarták és akarják megvívni, azok részére valóban nem vált be, ellenben a visszaélések egész tömegét tette lehetővé az ajánlási rendszernek, a szelvényrendszernek a. bevezetése, mert a szelvény valósággal adás-vevés tárgyát képezte, börzecikk lett a választások idején. Hiába jön ma az igen t. belügyminiszter úr azzal, hogy különféle büntetőszankciók vannak a törvénybe