Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-352

46 Àz országgyűlés képviselőházának 352. ülése 1930 február 12-én, szerdán. hogy ebből bármiféle baj, vagy veszély :- származnék. (Meskó Zoltán: Jó az öreg a háznál! — Derültség ) De tovább megyek. Ha az^ lenne a helyzet, hogy a főváros törvényhatósági bizottságának újjáalakításánál egyéni választasi rendszert vezetnének be, amikor tehát nagyobb esélye és lehetősége van annak, hogy talán kimaradjanak a régi gyakorlatig emberek, akik ismerik a főváros adminisztrációját és ismerik — Wolff Károly' szerint — a főváros szerződéseit, — amelyeknek megismerése nem olyan probléma, hogy egy jó ítélőképességű ember egy-két elolvasásra meg ne tudná őket érteni — akkor is rendelkezésre áll a lajstromos választási rendszer, amelynek egész technikája lehetővé teszi, hogy igenis a régi emberek bekerüljenek abban a számarányban, amely számarányban őket a választók akarata mandátummal felruházta. Ha pedig a hátuk mögött nincs a választók akarata, szerintem semmiféle jogcímük nincs arra, hogy ott elhelyezkedjenek, vagy a köz érdekében bármiféle funkciókat teljesítsenek. Ezekre a korrektívumokra azonban azért van szükség, mert nagyon jól tudja a két többségi pártnak vezére, hogy abban a pillanatban, amikor minden korrektívum nélkül kell a választók elé kerülni, nem lehet azt az eltolódást megcsinálni, amely a fővárosi életben ezidőszerint megvan. Méltóztassék azoknak a képviselőtársaimnak, akik nincsenek annyira beavatva a főváros ügyeinek intézésébe, akik a pártoknak megoszlását nem ismerik annyira, mint amenynyire ismerjük mi, akik a főváros életében és a főváros törvényhatóságában helyet foglalunk, figyelembevenni azt, hogy az 1925. évi májusi választás alkalmával — a törvényhatósági bizottságnak ez volt utolsó újjáalakítása — a demokratikus blokkra, amelyben akkor tömörültek a szociáldemokraták, a demokraták, s a függetlenségi pártiak, leadatott az összes szavazatokból 114.551, percentuálisan 52'1%. Tehát a főváros^ választóközönsége szavazatainak több mint felét a demokratikus blokkra, a demokratikus pártok képviselőire adták le és a 'mandátum arányában is körülbelül így nyilatkozott meg a helyzet, mert 52'1%-os szavazatarány, mellett megkaptuk a mandátumok 51'2%-át, a 250 választott bizottsági tag közül 128-at. Ebből tisztán a szociáldemokratapártra esett 54 bizottsági tag, a Wolff-párt pedig megkapta a szavazatok 36'7%-át

% számarányban 91 mandátumot. A Ripka-párt megkapta a szavazatok 8'7%-át. Az úgynevezett szabadelvűpárt, amely azóta beolvadt a Ripka-pártba, megkapta a szavazatok 2"5%-át s kapott összesen 31 mandátumot. . Ha azonban a mai összetételét nézzük a városházának, azt látjuk, hogy a különféle pártokból, sőt még a legutolsó közgyűlések egyikén a szociáldemokratapártból is akadt egy bizottsági tag, aki elárulta és cserbenhagyta választóit, átment egy másik párt kötelékébe s ma is odatartozik. Ez még inkább kitűnik, ha a polgári pártok számarányának az összetételét nézzük s nézzük különösen a szabadelvűpártét, amely számarányban nagyon csekély volt, és mégis azt látjuk, hogy ma az egységespárt, illetőleg a Kozma—Ripka-párt eredetileg kapott 23 mandátumával szemben ezidőszerint 63 mandátummal rendelkezik, ami azt mutatja, hogy a különféle pártokban helyetfoglaló konclesők átmentek a kormánypárt táborába, mert úgy érezték, hogy kisded játékaikat és kisded üzleteiket sokkal könnyebben tudják ott lebonyolítani, mint lebonyolíthatták volna az egyéb pártokban. Ezért van szükség a székesfővárosi törvényjavaslat újjáalakítására, mert ezt az állapotot akarják ők továbbra is lehetővé tenni, és amit nem tudtak a szavazatok arányszámában elérni, nem tudtak a mandátumokkal megszerezni, azt ilyen különféle korrektívumokkal igyekeznek elérni, amelyeket az egész vonalon a maguk számára és hatalmuk öregbítésére akarnak keresztülhajszolni. T. Képviselőház! Beterjesztett módosításaink között éppen ezért van egy, amely azt célozza, hogyha valaki elhagyja azt a pártot, amelynek listáján bekerült a főváros törvényhatóságába, az esetben, ha elhagyja a pártot, le kell mondania a mandátumáról. (Meskó Zoltán: Helyes!) Nem lehet eltűrni azt az állapotot, amely ma van, hogy idegen lobogó alatt kapjon és szerezzen valaki mandátumot, nem lehet eltűrni a jövőben azt, hogy politikai kalandorok helyetfoglaljanak az egyes pártok kötelékében, kik politikai felfogásukat vagy mandátumukat áruba bocsátják és esetleg ott értékesítsék, ahol aat legjobban megfizetik. Éppen ezért feltétlenül szükség van arra, hogyha már korrektívumok lesznek, akkor ezen a téren is legyen korrektivum, és ha már lesz, az remélem olyan lesz, amely megfelel a becsületes követelményeknek. Szóltam az imént arról, hogy az a beosztás, amelyet a törvényjavaslat keresztül akar vinni, és a törvényjavaslatnak az egész felépítése azt célozza, hogy a választók akaratát valahogyan megmásítsák és megváltoztassák. Ezt nem csupán azzal kívánja elérni a törvényjavaslat, hogy mindenféle korrektivumot visz be a törvényjavaslatba, hanem a mandátumok elosztásánál is olyan rendszert vezet be, amely mandátumelosztás lehetővé teszi, hogy azok a pártok érvényesüljenek, melyek ma a kormány háta mögött ülnek, amelyek belülről vagy kívülről támogatják. A fővárosi törvényjavaslat az elgondolás szerint az eddigi 250 bizottsági taggal szemben csak 140 mandátumot akar adni a fővárosnak. A mandátumok megosztását azonban nem az igazságnak megfelelően viszi keresztül a javaslat s nem arra az álláspontra helyezkedik tehát, hogy elég korrektívum áll fenn, akkor amikor az örököstagok intézményét behozza, amikor az érdekképviseleteknek lehetővé teszi, hogy ott lielyetfoglaljanak, amikor hivatalból és szakszerűség alapján egy csomó ember ott helyet foglal. Nem mondja, hogy ezek a korrektivumok elégségesek, evvel szemben azonban megcsinálja a választók számarányának megfelelő teljesen egyöntetű, teljesen igazságos, teljesen demokratikus kerületi beosztási, arra az álláspontra^ helyezkedvén, hogy' minden meghatározott számú szavazatra egy mandátum esik, és a leadott szavazatok alapján történik az egyes pártok között a mandátumok szétosztása. E helyett itt is mesterkélt és erőszakos intézkedéseket iktatnak törvénybe es úgy osztják be a fővárost különféle kerületekre, hogy az egyik kerületben például 9889 választóra, tehát 10.000-en aluli választóra ugyanannyi mandátum jut, mint amennyi például a székesfőváros VIII. kerületében, ahol 45.976 szavazattal választanak meg ugyancsak tíz törvényhatósági bizottsági tagot. Amikor gróf Andrássy Gyula a plurális választójogot 1905-ben vagy 1906-ban beterjesztette, akkor a nemzetközi közvélemény valósággal elsöpörte ezt a javaslatot és még arra sem jutott idő, még odáig sem jutottak el, hogy mint komoly^ javaslatot a parlament elé vigyék és tárgyalás alapjául fogadják el; már tervezet alakjában bukott meg ez a javaslat, mert olyan erős közvélemény alakult ki vele szemben, mert anynyira lehetetlennek, annyira tarthatatlannak,