Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-352

Äz országgyűlés képviselőházának 352. ciáldeniokratapárt nem ismeri a gyűlölködést, ellenben — aho^an itt bátor leszek megállapítani— a kereszténység örve alatt, a kereszténység jelszava alatt 10 esztendőn keresztül rengeteg gyűlölködést láttam belevinni a közéletbe. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt pedig én a magam részéről összeegyeztethetetlennek tartom a krisztusi tanításokkal. De most még csupán egy kérdést akarok feltenni. Összeegyeztethető-e az, ami tíz esztendő alatt kifejlődött a keresztény hon-hazafias rendszerben, ami országosan és Budapest székesfőváros városházán inauguráltatott, azaz a protekcionizmus, Krisztus tanításaival és a demokráciával? Nem! Megállapíthatjuk, hogy a protekcionizmus Magyarországon sohasem dühöngött ilyen mértékben, mint amilyen mértékben ezidőszerint dühöng. Egyébként Fábián Béla t. képviselőtársam által felolvasott fizetési lista nagyon érdekes világot vet arra, amit most mondottam és nagyon gyanússá teszi azt a keresztény önzetlenséget, amelyet itt a politikába belevisznek, mert ebből nagyon is önzés sugárzik ki. En tehát Wolff Károly t. képviselőtársammal ellentétben azt mondom, hogy csinálhatnak mesterségesen törvényeket, akadályokat, de mindaddig az ideig, amíg a kereszténység jelszava alatt egészen más lényeg van takarva, mint ami a tömegeknek kell, hiábavaló lesz minden, a tömegek el fogják söpörni a keresztény községi pártot evvel a törvénnyel együtt, ha ebből a javaslatból törvény lesz és a maguk érdekeinek, a nagyközönség erdekeinek megfelelő törvényt és rendszert fognak teremteni Schandl Károly képviselőtársam tegnapi beszédéből nagyon megragadta a figyelmemet, hogy végre akadt a túloldalon egy képviselő, aki felállt és azt mondotta: itt a falu és a város közé egy évtizeden keresztül éket vertek, (Farkas István: Ö is részese volt! ö is verte! — Györki Imre: Egyik legbuzgóbb részese! — Zaj.) ebből pedig az következett, hogy az ország látta ennek kárát. Képviselőtársam pedig azt mondotta, hogy éppen itt az ideje, hogy egyszer leszögezzük ezt, (Györki Imre: Schandl is diót és mogyorót rubrikázna a Hangyában és nem lett volna államtitkár, ha nincs kurzus!) befejezzük ezt a folyamatot és a falu és a város között egy bizonyos barátságot, epy bizonyos szeretetet fejlesszünk ki Nem ezekkel a szavakkal mondotta a képviselő úr, de beszédének körülbelül ez volt a lényege. Igaz, hogy a falu és város egymás iránti szeretetéről szóló eme képviselői beszédbe mindjárt egy-kettőre belevágódott egy türelmetlen passzus, amely azután újra, megint a «bűnös multat» kezdte hánytorgatni. Nem tudom, hogyan lehet így pontot tenni a beszéd végére, hogy amikor pontot rak a képviselő úr, újra előveszi a multat és újra ebből próbál népszerűséget keresni a maga számára. Egyébként én ezeket a mellékzpngéket elhagyom, csak pusztán a falu és város egymás közötti viszonyának kérdésével akarok röviden foglalkozni. A javaslat tárgyalása során újból felvetődik a Képviselőházban a falu és város közti ellentét; én állítom, hogy mesterségesen csinált ellentét, mert Budapest székesfőváros és az ország egyéb részei között a háború előtti időben az én megítélésem szerint és talánya valóság' szerint sem volt különösebb ellentét. Azok a normális érdekellentétek, amelyek vidék és város között fennforogtak, mindig elintézhetők voltak, mindig sikerült megtalálni a középutat. (Erdélyi Aladár: Csak baj, hogy a falu mindig alulmaradt! — Farkas István: A ülése :1930 február 12-én, szerdán. 41 nagybirtokosok bűne!) Nagyon köszönöm Erdélyi igen t. képviselőtársamnak ezt a közbeszólását; kisegít vele. Tudniillik annak a reakciós kormányzati rendszernek volt ez a következménye, amelyet a képviselő úr most is szolgál. (Erdélyi Aladár: En szolgálni nem szolgálok, ezt tagadom!) Támogat, nagymértékben támogat. (Erdélyi Aladár: Az lehet!) Nagymértékben, úgy, hogy egészen szolgálatszerűvé válik, az én meggyőződésem szerint. (Farkas István: Olyan hűségesen, hogy szolgálatszerűvé válik!) A háború előtti Képviselőház összetétele túlnyomónagyreszt földbirtokosokból, agráriusokból, tehát a falu népéből állt, tudniillik a falu uraiból, akik a falu népének nyomorúságát, ügyesbajos dolgait jobban kellett, hogy ismerjék, mint mi városi lakosok. Ha tehát ez az ilyen többségű Képviselőház elhanyagolta a falu érdekeit, (Györki Imre: Es a kisgazdák mit csináltak tíz esztendeig?!) akkor igazán önmagára vessen, de ezért minket nem vonhat felelősségre, mert ez az ő lelkiismeretüket terheli, ez annak az agrárius Képviselőháznak a bűne. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy a közbeszólások nem jogosítják fel a képviselő urat a tárgytól való eltérésre. Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! Ez a törvényjavaslat semmiképpen sem alkalmas arra, hogy a vidéket a fővárossal szemben valami nagy szeretetre hangolja, mert, amikor Budapest székesfőváros számára a választásnak lajstromos formáját állapítja meg, ugyanakkor a vidéki törvényhatósági bizottságok választását nem lajstromos, hanem rendes többségi választás útján intézik el. A megbízható vidék tehát, az önök által annyiszor diesőitett vidék^ a vármegye, a földmíves nép megint csak hátrányba kerül Budapest székesfővárossal szemben. Ezzel nem akarom azt mondani, mintha nem helyeselném a lajstromos választást, mintha nem r tartanám igazságosnak, : vagy mintha ezt irigyelném Budapest ^székesfőváros közönségétől, hanem pusztán rá akarok mutatni, hogy ez a Képviselőház is, ugyanúgy, mint a régi, — ahogy Erdélyi képviselőtársam mondta —* újra csak igazságtalanul mér a falu, a vidék lakosságával szemben és ott elveti a lajstromos választást, sőt. nemcsak elvetette, hanectn a választásnak egy igen különös formáját is termelte ki: nem állapította meg a jelölésnél a rendestagok és a póttagok jelölését különkülön, hanem csak jelölést állapított meg, ami azt a különös helyzetet eredményezte a választásnál, hogy jelöltünk egy kerületben, mondjuk, hat tagot, és nem mondtuk, hogy ebből négy rendes és kettő póttag, s akkor megindult a konkurreneia a jelöltek között. Az uralkodó, fennálló keresztény barátság, a keresztények és keresztyének közötti nagy szeretet bemutatására legyen szabadj rámutatnom arra, hogy például a miskolci törvényhatósági bizottsági választásoknál a reformátusok hátulról leszúrták a^ velük egy listán levő katholikus jelölteket, úgyhogy a katholikus jelöltekből póttagok lettek és a reformátusok jutottak be mint rendes tagok. Ebből azután nagyon kedves állapot fejlődött ki. Most a katholikusok és reformátusok éles harcban állanak egymással. Ezt az éles harcot egy ügyetlen törvény, két ballábbal megszerkesztett törvény idézte elő és mesterségesen fejlesztette — azt nem mondhatom, hogy ésszel, mert nem ésszel történt — és termelte ki ezt a harcot... Elnök: A képviselő úr (megállapításai sértők. Méltóztassék ezektől tartózkodni. Reisinger Ferenc: Mindenesetre nagyon különösnek találom azt a borzasztó nagy ke-