Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-352
42 Az országgyűlés képviselőházának 352. ülése 1930 február 12-én, szerdán. resztényszeretetet és felbuzdulást, mikor azt mondják, hogy fogjunk össze keresztények a szociáldemokrácia ellen. Törvényesen, törvényparagrafusok alapján termeltek ki olyan különös valamit, amiről már azt hittük, hogy régen a lomtárbia tettük: a vallásfelekezetek közti harcot. A katholikusok és reformátusok között éles, gyűlölködő harc fejlődött ki éppen ennek a törvénynek a segítségével. Budapest székesfőváros és a vidék között tehát ez a törvényjavaslat nem a barátságot, nem az egymásközti megértést, szeretetet van hivatva ápolni —aminek szánták, vagy aminek szeretnék ezt nevezni — és nem azt fogja kifejleszteni, hanem ellenkezőleg a gyűlölködést fogja kifejleszteni Mert mi vidékiek joggal azt látjuk, hogy bennünket vidékieket a főváros polgárságával szemben másodosztályú polgároknak minősít a törvényhozás, (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) mert míg Budapesten • lajstromos a szavazás és Budapesten a törvényhatósági bizottságba e. törvény javaslat alapján, ha törvény lesz belőle, nőket is meg lehet választani, addig vidéken bármilyen intelligens legyen is az a nő, — nemcsak akkor, ha dolgozó nő, hanem ha az intellektuális réteghez tartozik is — akkor sem lehet törvényhatósági bizottsági taggá választani; Budapesten azonban lehet. Ezek a különbségtevések, amelyek Budapest és a vidék között megteremtődnek e törvény által, semmiesetre sem alkalmasak arra, hogy a vidék és főváros közötti sokszor hangoztatott jóviszonyt ápolják. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy a főváros gazdálkodásának pikantériáiról beszéljek, mert hiszen nem vagyok budapesti lakos, nem veszek ^ részt az itteni életben s csak azt hallom és látom, amit az újságokban olvasgatok, így tehát nem foglalkozom a kérdésnek ezzel a részével és csak pusztán arra akartam rámutatni, hogy az autonómia szempontjából ez a törvényjavaslat visszaeső; azonkívül pedig azokat a fontos kérdéseket, amelyek itt a vitába mint védőbeszédek bevetettek, a valóságban ez a törvényjavaslat nem szolgálja, ennek következtében tehát ezt a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Ennek a törvényjavaslatnak vitája során Ízelítőt kapott a t. Képviselőház arról a gazdálkodásról, amely Budapest székesfőváros politikáját nagyon is jellemzi. Részben a mai ülésen, részben pedig az elmúlt üléseken, de a napi sajtóban és a főváros törvényhatóságának közgyűlésén is, az ellenzéki oldalról megnyilatkozó kritikák állandóan feltárták azokat a bajokat, amely bajoknak orvoslására^ mi minden körülmények között törekszünk és amely bajoknak kiküszöbölésére volt a mi legfőbb törekvésünk azóta, amióta a székesfőváros törvényhatóságában helytfoglalunk. Erre törekedtünk mi minden módon és amikor erre törekedtünk és amikor legfőbb célunk az volt, hogy a fővárost részben mint politikai központot erősítjük meg, részben mint kulturális és közegészségügyi központot tegyük naggyá és fejlődésképessé és amikor minden intézkedésünket, minden tényünket csak ez az egy szempont vezette, akkor önkéntelenül felmerül a kérkés, hogy vájjon miért kellett a kormányzatnak ezzel a törvényjavaslattal idejönnie. Erezve és tudva a multat, érezve és látva azt a fejlődést és azt a munkát, amelyet a főváros törvényhatóságában kifejtettünk, nem tudjuk megérteni, hos-y miért vot szükség erre a törvényjavaslatra. Azt hallottuk a mutban, hogy készül az új fővárosi törvény, amelynek alapelvé nem a politikai kérdések rendezése lesz, mert a politikai kérdéseket az ellenforradalom diadalrajutása óta már két ízben törvénnyel rendezték, hanem a főváros elavult adminisztrációjának rendezésére vonatkozik. Vártuk és óhajtottuk a törvényjavaslat beterjesztését, e helyett azonban az történt, hogv idejön a belügyminiszter úr és az egész kérdéskomplexumot fel akarja ölelni avval a helytelen elgondolással azonban, hogy kevesebb gondot fordít az adminisztráció megjavítására és e helyett inkább az egész kérdést a politikára építi fel és a politikai kérdések megolua. f sara. Amikor láttuk és az itt elhanerzó beszédekből hallottuk, hogy milyen hibák és milyen bajok vannak a főváros ügykezelésében,, felmerül a kérdés, hogy vájjon miért akarja a fővárosnál ma a minisztérium és a kormányzat megkövesíteni, megrögzíteni azt az állapotot, amelyet úgy a jobboldali, mint a baloldali felszólalt képviselőtársaim is tarthatatlannak tartottak és erre nem kaptunk eddig feleletet. Csak egyedül Wolff Károly képviselőtársam tegnapi felszólalásából kaptunk erre nyilatkozatot, amelyben azt mondja, hogy meg akarja tartani a keresztény fővárost, védekezni akar a szociáldemokráciával szemben. Ez a kiindulási pont, ez az egész elgondolás vezette a kormányzatot a fővárosi törvényjavaslat megalkotásánál. Ha tisztán csak e szempont vezetné a kormányt, akkor valóban semmi szükség nincs arra, hogy egy új törvényjavaslattal jöjjön, mert az eddigi törvénnyel is biztosítani tudta volna ezt a hatalmat. De egyébként is, amióta a szociáldemokraták bent ülnek a főváros törvényhyatóságában, ott mi csak alkotó munkát végeztünk, mi a szavazatunkkal, gondolatainkkal, programmunk hangoztatásával, cselekvéseinkkel mindenkor csak tki akartuk fejleszteni és hatalmasabbá akartuk tenni a fővárost, nem pedig folytatni azt a gyűlölködő politikát, amelyet ott a Wolf fféle uralom megkezdett 1920-ban, aanikor bekerültek a főváros törvényhatóságába, amikor — csak az első Időben — ők maguk voltak tulajdonképpen és csekély számban a demokratapárt, de a szociáldemokrata bizottsági tagok egyáltalában nem voltak. Akkor a fővárosnak ezt az idejét, ezt az uralmát, amely tisztán polgári uralom volt a városházán, más, mint a gyűlölködés egyáltalában nem vezette és igazán mindent el lehet mondani erről az időről, csak azt nem, hogy a keresztény politikát igyekezett volna megvalósítani. Mit vétettünk és mit tettünk az alatt az idő alatt, amióta mi a főváros törvényhatóságában bent vagyunk? Megakadályoztuk azt, hogy a főváros polgársága és a főváros törvényhatósága a miniszterelnöknek, a minisztereknek, a kormány tagjainak és egyéb közéleti nagyságoknak díszpolgári oklevelet szállítson. Ez az egyetlen bűnünk. Ez bűn, mert amikor minden más törvényhatóság, úgy városi, mint pedig vármegyei törvényhatóság,- de az egyes községek is és a rendezett tanácsú városok is rakásszámra szállították a díszpolgári oklevelet a kormány tagjainak, akkor egyedül a főváros közönsége, a főváros törvényhatósága volt az, amely azt mondotta, hogy dolgozni kívánok, nem pedig egyes embereket díszpolgári oklevéllel felruházni. Ugyanígy hiányzott az idő alatt, mióta mi bent vagyunk a főváros törvényhatóságában, hogy a hódoló feliratok tömegét nem
