Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-352
Az országgyűlés képviselőházának 352 Elnök: Kérem a közbeszóló képviselő urat, méltóztassék parlamentáris kifejezéseket használni, ha már egyáltalán közbeszól, ami különben is tiltva van. Fábián Béla: Erre mi történt? Nekünk az volt a meggyőződésünk, hogy azt a derék fuvarosréteget, a személyfuvarozó réteget, amely mindig biztos polgári réteg és polgári szavazó volt, fogják megerősíteni azzal, hogy nekik fogják adni a taxi engedélyeket, nekik, akik eddig is ott ültek a bakon. Erre legnagyobb meglepetésünkre egyszer a Képviselőház folyosóján — azt hiszem, Szilágyi Lajos t. képviselőtársammal voltam éppen együtt — azt hallottam, hogy a városházi urak a kereskedelemügyi miniszter úrnál itt jártak és a taxiengedélyeket nem a kisembereknek, nem a védgátnak fogják odaadni, hanem oda fogják adni jutalmazásul Baross Gábor úrnak. Erre mi valamennyien szörnyen megdöbbentünk, hogy egy hatalmas svájci tőkével rendelkező tehát még ráadásul külföldi vállalatnak adják a magyar kisiparosok helyett a kenyérkereseti lehetőséget. Valamennyien megdöbbentünk és egyik oldalról idebenn a Házban a folyosón próbáltuk megingatni ennek a Baross-féle frontnak erősítését, másik oldalon pedig a városházán indítottunk hatalmas harcot és bizalmatlansági indítványt terjesztettünk elő a tanáccsal szemben. Erre mi történt? Az történt, hogy felálott az a kereszténypárt, amely állítólag nemzeti szempontból a kispolgári társadalmat akarja erősíteni és azzal védte a Baross-féle 250 taxit a Kékosz-féle 30 taxit, a műegyetemi 30 taxit, a Flórián-féle 7 taxit — mert Bódy vezérigazgató úr fiának is kellett taxiengedélyeket adni — és azzal védte a többi, hatalmas nagyuraknak kiosztott taxikat, hogy kell egy vállalat, amely szembenálljon a Marta-taxival, már pedig a kisemberektől nem lehet azt megkívánni, hogy ők szálljanak majd szembe a Marta-taxival. Erre én felszólaltam a városházán és azt mondtam: vigyázzanak az urak, mert én figyelmeztetem a kereszténypártot, hogy tárgyalások vannak folyamatban a Marta taxivállalat és Baross Gábor vállalata között. (Szilágyi Lajos: Tehát a két konkurrens között!) Igen, a két konkurrens között, és hogy meg sem indulnak majd a Baross-taxik, hanem a Baross egyenesen bele fog olvadni a Marta-taxiba. Erre a szemembe nevettek a városházán és azt mondották, hogy miképpen is képzelek ilyet, hogy a nemes, keresztény alapon álló Baross majd össze fog olvadni a Martával. Es erre mi történt? Alig csillapodtak le az első szenvedélyek, a lapokban megjelent egy egész kicsi betűkkel, alig olvasható betűkkel nyomtatott eljegyzési hír, hogy a Martát elvette feleségül a Baross, hogy a Martába beleolvadt a Baross vagy a Baross olvadt bele a Martába. (Gaal Gaston: Ez nem lehet!) De igen ez megtörtént. Igenis megtörtént tehát az, IIOPT magánál az első kétszázötven autótaxinál beleolvadt a hatalmas nagy autótaxi vállalatba az a vállalat, amely azon a címen kapta az autótaxiengedélyeket, hogy konkurrense legyen annak a nagy vállalatnak. (Szilágyi Lajos: Az egészséges konkurreneia érdekében!) Mielőtt tehát megkezdődött volna a működése ennek a vállalatnak, ez a nemzeti keresztény gondolat nevében beleolvadt a konkurrens vállalatba, abba a vállalatba, amellyel szemben konkurrenciát kellett volna kifejtenie. (Gaal Gaston: Keresztény-zsidó házasság nem árt! — Bródy Ernő: Ne tessék felekezeti,szempontokat belevegyíteni ! — Zaj. — Elnök csenget.) ülése 1930 február 12-én, szerdán. 31 Erre mi történt? Maradt még két másik hatalmas, nagymennyiségű taxitömeg. Erre egy szép napon — tudniillik a Kozma-párt, a községi párt mindig ilyenkor mutatja meg, hogy létezik, és hogy nincs igaza Wolff Károly igen t. képviselő úrnak abban, hogy nem létezik — olvasunk egy nemes hírt az újságokban, hogy nemcsak a Marta és a Baross, hanem — mert meg kell neveznem a neveket — a Kékosz. is kapott 30 taxit. (Felkiáltások: Mi az a Kékosz?!) A Kékosz. a Ripka-pártnak vagy a Kozma-pártnak vagy a községi pártnak egy különítménye, amely különítménynek az a feladata, hogy a kisiparosokat megszerezze a maga részére. Egyszerre azt olvassuk az újságokban, hogy harminc taxit kaptak ezek is. De ez még nem volt elég, hogy ennyit kaptak, de rögtön utána olvastuk a pert abból kifolyólag, hogy itt 3000 pengőért boldog-boldogtalannak árusítják a taxi-engedélyeket. Mi történt tehát? A szegény kisiparos nem kapott taxit, de azok, akik a 3000 pengőt a kormány fővárosi különítményének lefizették, kaptak taxi-engedélyt. Mi más ez, ha nem visszaélés? Es mi az, ha nem visszaélés a kisiparosok terhére, amikor azt vagyunk kénytelenek olvasni, hogy a Flórián-garázs hét taxi-engedélyt kapott? Mintha ez a székesfőváros nem volna egyébre való, mint arra, hogy bizonyos családoknak állandó jövedelmi forrásul szolgáljon; mintha ez a székesfőváros nem volna egyébre való, mint arra, hogy bizonyos családok egyrészt az üzletek megkötése alkalmával, másrészt a városi monopóliumok kibocsátása alkalmával hol birtokokat, hol taxi-engedélyeket kapjanak tőle. Ez volt a második taxitömeg. A harmadik taxitömeg a Műegyetemi Sportrepülő Egyesületnek jutott. Erre szintén ott álltunk és nem voltunk hajlandók aláírni a megállapodást és azt kérdeztük, hogy hát miért a Műegyetemi Sport Egyesületnek a taxi-engedély, miért kell a műegyetemi hallgatók részére harminc taxi-engedély? Erre azt mondották nekünk, hogy azért, mert az ifjúságnak kell a harminc taxiengedély, és hogy a hóna alá kell nyúlni az ifjúságnak. Erre mi történt? Kiderült, hogy nem az ifjúságnak, hanem Ferdinándy Gyulának nyúltak a hóna alá a harminc taxiengedéllyel, mert olvastam az újságban, hogy özvegy Klein Mózesné pert indított, mert 60.000 pengőt adott azért a 30 taxiengedélyért, amelylyel az ifjúság hóna alá akartak nyúlni. Erre megindult a hatalmas, nagy per, azért, mert a székesfővárosnál nem tudták, hogy Kleinnéra át fogják-e tudni ruházni a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület részére átadott 30 taxiengedélyt, (Jánossy Gábor: Ez egy bonyodalmas regény!) Kell-e ennél bonyodalmasabb közgazdasági' regény és kell-e ennél komplikáltabb, teljesen átlátszó visszaélés? Hátha igenis küzdeni kell a visszaélések ellen, akkor azt kérdem: hol volt a t. képviselő úr pártja akkor, amikor a visszaélések ellen küzdeni kellett, hol volt a képviselő úr pártja akkor, amikor kinullázták Barossék révén, a Kékosz. révén, a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület révén és a Flórián-garázs révén a magyar kisiparosokat és azoknak a kisiparosoknak a kenyerét vették el, akik eddig ott ültek a bakon és most nem ülhettek a volán mellé azért, mert a városi uraknak nemes nagy bölcsessége kitalálta azt a zsenialitást, hogy minthogy a kisiparosok részére kell valamit adni, hát kettőnek adtak egy taxit? Pedig tudhatnák nagyon jól, hogy közös lónak túrós a háta, és két kisiparosnak egy taxiengedélyt adni nem lehet. Erre a következő történt.