Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-364

Az országgyűlés képviselőházának 364. kanták között és igen sok rokkant van a vite zek között is, ők tehát már a lelki rokonság re véri is, ha rákerül a sor, semmiesetre sem fognák a rokkantakról megfeledkezni akkor, amikor ezeknek a vitézeknek vagy a többieknek érdekéről lehetne szó. Kifogásolták, hogy ha már ezek a nagy érdekképviseletek képviselva vannak, miért nine-, ebben a törvényben képviselete az ilyen érdekképviseletek legnagyobb kategóriájának, amikor a megyei törvényhatósági törvényben a munkásság képviselethez jutott. Annál a törvénynél is az én gondolatom volt az, hogy bizonyos formában a vidéki törvényhatóságokban, tehát nem eventualitáson alapuló, hanem ténylegesen biztosítandó érdekképviselete a munkásságnak ott is helyt találjon. Más alakulata a munkásságnak ma nincs, mint a Munkásbiztosító Pénztárak; ezen a réven gondoltuk tehát, hogy választmányaik vagy grémiumaik útján bizonyos tekintetben képviseltetéshez juthassanak. Ott ezt nem eventuálisan, hanem ténylegesen akartuk biztosítani. A székesfővárosban azonban megvan a munkásságnak a maga pártja, amely a munkásságot maga köré csoportosítja, tömöríti, a szociáldemokratapárt, amely nem hinném, hogy rövidéletű legyen, hanem mindaddig, amíg munkások lesznek, mindig is meglesz és mindenesetre a munkásság e kategóriájának, 'a polgári társadalom e rétegének lesz pártja, amely az ő érdekeit minden bizonnyal kellőképpen és kellő súllyal is képviselni fogj'a. Ezért nem láttam indokoltnak ennél a törvényjavaslatnál a munkásságnak ilyen speciális képviseltetéséről gondoskodni, amikor a valóságban is ténylegesen és emberi számítás szerint belátható időkig ez a képviseltetésük az általános választások útján a saját munkásérdekeiket képviselő pártjuk révén megfelelően biztosítva is van. Ez volt az oka annak, hogy ebben a törvényjavaslatban külön erre vonatkozó intézkedést nem láttam szükségesnek felvenni. (Kabók Lajos: Ez igazán gyenge érv. miniszter úr!) Mindenesetre elég erős érv képviselőtársaimnak azokkal az érveivel szemben, amelyeket a törvényhatósági javaslatnál használtak. Ott ugyanis kifogásolták a munkásságnak ilyetén való kép vis éltetését. Ez a kifogásolt képviseltetés nines benne ebben a törvényjavaslatban és most ezt méltóztatnak kifogásolni. Az én indokolásomnak vanlegalább alapja, de képviselőtársaim indokolásának nincsen. (Farkas István: Magát a rendszert kívánjuk törölni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Scitovszky Béla belügyminiszter: Amint említettem volt, ezen már túl vagyunk, mert a 11. §-iban megszavazta a t. Ház az érdekképviseletet, e felett tehát nem is dönthetünk, ez már el van döntve. Itt csak a részletkérdések megvitatásáról van szó. A 18. §-it tehát logikusan el sem lehet törölni, ez irikonzekvencia is lenne; és azt a t. Ház bölcseségéről alig lehetne feltételezni, hogy egyszer elfogadott álláspontját a következő szakaszban megváltoztassa. Káfogásoiltatott azután a jelen szakasz e) és f) pontja, amely a kereskedelmi- és iparkamara képviseltetéséről szól és hogy itt ezek rovására a Gyosz. jutott képviselethez. A Budapesti Kereskededelmi és Iparkamara képviseltetésének kérdésénél mindig felvetődött az a gondolat, hogy magát a nagyipart, a gyáripart külön kell képviseltetni. En megmaradtam volna az eredeti elgondolás mellett, ha időközben a Felsőházról szóló törvényünkben nem történt volna novelláülése 1930 március 7-én, pénteken. 405 ris úton változtatás. Tagadhatatlan, hogy a kereskedelmi és iparkamara mai összetételében nincs meg a kellő garancia arra, hogy általa az összes oda betömörített érdekeltek megfelelően képviseltessenek, mert nincsenek benne az összes gyáriparosok. Különböző gyáriparosok, a legkülönbözőbb kereskedelmi alakulatok és a legkülönbözőbb ipari alakulatok vannak benne. Mi a törvény szerint nem ismerünk csak nagy gyárat, nagykereskedelemét, és nagyipart, ezzel szemben kisipari, kisgyári és kiskereskedelmi megkülönböztetést a törvény szerint sem a gyáripariban, sem az iparban, sem a kereskedelemben nem ismerünk. Ezért kellett tehát a felsőházi törvénynek megfelelően ebben a törvényjavaslatban gondoskodni az ott szerzett tapasztalatok alapján arról, hogy majd a nagy gyáripart külön kell képviseltetni, mert külön erdekei vannak az egyébként a kereskedelmi és iparkamarában tömörített keresdsedekni és ipari érdekeken felül és kívül. (Zaj. — Elnök csenget.) Ezek a szempontok voltak tehát indokai annak, hogy igenis, a Gyáriparosok Országos Szövetségét ebben a törvényjavaslatban külön képviseltetjük s eredetileg hat tagból két tagot a Gyáriparosok Országos Szövetségének, kettőt a kereskedelmi képviseletnek, és az ipari képviseletnek szintén ikét tagot biztosítottunk. Mármost a leglényegesebb kérdés, ami felett tulajdonképpen a t. Ház bölcseségének kell döntenie, hoary magukat az érdekképviseleteket az érdekelt testületek küldjék-e ki, vagy pedig a székesfőváros törvényhatósági bizottsága válassza, igen vagy sem? (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen. — Szilágyi Lajos: Ez a legfontosabb!) Ez nem annyira praktikussági, mint inkább elvi kérdés. Magam is az elvi álláspontra helyezkedem, eltérőleg a közigazgatási bizottság javaslatától, (Szilágyi Lajos: Helyes!) az eredeti elgondolás álláspontján vagyok, amely az érdekképviseleteket elsősorban az érdekképviseletek érdekében alakítja és állapítja meg. (Hehieslés a jobboldalon. — Halljuk Halljuk!) Indokolt tehát az, hogy ezen érdekképviseletek képviseltetésére elsősorban azok vannak hivatva, akiknek érdekében képviselőket kiküldenek. (Szilágyi Lajos: Akik meg is számoltathatják őket!) Ugyanez az elgondolás vezetett bennünket a már hivatkozott törvényhatósági törvénynél; ugyanez az elgondolás vezetett elvi alapon állva s elvi álláspontom szerint a Felsőház idevonatkozó rendelkezésénél. Ott sem az illető törvényhatósági testület, illetőleg a Felsőház választ ezekből az érdekképviseleti csoportokból képviselőket, hanem mindenütt maguk az érdekképviseleti csoportok (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) választják ezeket a kén vi s élőket. Ez logikus és természetes is. A magam részéről nem tudom honorálni azt az argumentumot, amelyet különösen a Keresztény Gazdasági Párt részéről hangoztattak, hogy itt az érdekképviseletnél már egy bizonyos szelekció történik a törvényjavaslat elgondolása szerint is, amidőn nem az egész érdekképviselet tagjai közül, hanem annak grémiumából történik a választás. Maga az érdekeltségi testület választja ki azokat, akiket a saját érdekeinek képviseletére megbízhatóknak tart. Most azt mondja a Keresztény Gazdasági Párt, hogyha a törvényhatósági bizottság ezekből választ, akkor a praktikusság szempontjából olyan egyéneket választ, akik a kombattáns elemhez tartoznak, és nem olyanok kül-