Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-364

104 Az országgyűlés képviselőházának 36'h. ülése 1930 március 7-én, pénteken. ben a Házban, mint a Felsőházban élénk vita fejlődött ki az érdekképviseleti rendszer felett. En itt csak össze kívánom foglalni azokat az argumentumokat, amelyek ezt indokolttá tették. Bár nem nóvum a mi törvényeinkben az érdekeltségek képviseltetése, mégis azt láttam a vita során, hogy nagyon divergálnak ebben a tekintetben a felfogások. (Zaj.) Elnök: Méltóztassanak a miniszter urat figyelemmel hallgatni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Scitovszky Béla belügyminiszter: A legkülönbözőbb alapokból indulnak ki ennek megítélését illetőleg és többnyire nem abba a gondolatmenetbe illeszkednek bele, amely gondolatmenet annak idején magukat a törvén veket és ezt a törvényjavaslatot is megalkotta. Nagy különbség van az érdekképviseleti rendszert illetőleg abban a tekintetben, hogy generaliter az érdekképviseleti rendszerre alapítunk-e egy intézményt vagy csak specialiter. Természetesen ebbe a törvényjavaslatba, mint más törvényeinkben is, az érdekképviselet nem generaliter vétetett fel, hanem specialiter és így a legtöbb szónok összetévesztette ezt a szisztémát az általános érdekképviseleti rendszerrel. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Ez speciális képviseleti rendszer. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A kettő között lényeges különbség van. Ez a szisztéma egy mixta szisztéma, megmarad a választások alapjának rendszere mellett; a többséget, szóval a döntő votumokat az általános választás útján bejutók kezébe teszi le, az érdekképviseleti rendszert mint kiegészítőt használja, (Farkas István: Mint korrektívumot használja! — Kabók Lajos: Biztosítószelep!) mint korrektívumot nemcsak abból a szempontból, amely szempontra t. képviselőtársam gondol, hanem a testület nívója szempontjából is. (Farkas István: A nívóról ne beszéljünk!) Abból a szempontból, hogy necsak alkalmilag biztosíttassanak az érdekképviseletek felszólalásai, ha a választások útján bekerülnek; intézményesen kívántuk biztosítani, hogy igenis, az érdekképviseletek szavából azok argumentumait is meghallgatva, a döntő faktoroknak módjuk legyen a maguk véleményének kialakítására és ennek során a maguk döntésének meghozatalára is. Tehát nem generaliter, hanem specialiter alkalmazza a törvényeavasjat is az érdekképviseleteket. Ebből már egy lényeges dolog következik, az, hogy nem lehet arányos a képviseltetés. Nem a tömegek és érdekképviseletek arányában jönnek be a kénviselők, hanem azért, hogy az érdekképviseletek képviselve legyenek. Az teljesen irreleváns, hogy hánnyal vannak képviselve a maguk tömegéhez képest, vagy kevésbbé vannak képviselve tömegeiknek érvényesítésénél, mert az érdekképviseleti képviseltetés sem azt a célt szolgálja, hogy a saját érdekeiket képviseljék, hanem éppen, mert széleskörű érdekeket képviselnek, az életbe való bekapcsolódásuk révén — amire különben még talán részletesebben kitérek — azt a célt, hogy ezeknek az érdekeknek képviseltetése révén magának a közérdeknek is szolgálatába álljanak. Az érdekképviseletek, amelyeket képviseltetni kívánunk, majdnem százszázalékig olyanok, amelyek a napi élettel a legszorosabb vonatkozásban és összefüggésben vannak. Minden életmegnyilvánulás, minden életmegmozdulás ebben az országban is, mint jogállamban a jog terén mozog. Az Ügyvédi Kamarák és Közjegyzői Kamarák, amelyek a iog területén mozognak és az egész élettel ebben a tekintetben kapcsolatban vannak s így a jog révén polgártársaik nagy rétegével is kapcsolatba jutnak, tehát magával az élettel tartják fenn á kapcsolatot, olyan területen mozognak, amely felöleli az egész jogképviseletet és az egész jogérdeket, az egész jogalkalmazás területét, hivatvák arra, hogy egy magas kultúrfokon álló, nagy gazdasági, nagy kulturális érdekeket képviselő testületben szintén reprezentálva legyenek. Ezt — úgy hiszem — senkisem tagadhatja. Ugyanilyan érdeket képvisel az orvosok köre. Az általános szociális, humanitárius és egészségügyi kérdések felölelésével alig van a közületek területén lakók közül valaki, aki ezekkel a körökkel szoros kapcsolatban ne volna. Ugyanilyen érdeket képvisel a maga tömegeivel a Mérnöki Kamara, amely viszont a tehnika fejlődése, a szociális és higiénikus építkezés fejlődése, ezenfelül pedig a tehnikának más téren való fejlesztése folytán — így gondolok az üzemekre, közlekedésre, közvilágításra s.tb., amelyek a tehnika újabb vívmányait kell, hogy érvényesítsék — szükséges, hogy itt képviselve legyen. (Kabók Lajos: Ott vannak a szakférfiak!) A szakférfiak, akik ebben a tekintetben a székesfőváros rendelkezésére állanak, talán csak egyoldalúan tudnák a kérdéseket megvilágítani, talán csak a főváros érdeke szempontjából. Ez az érdek lehet a tehnika szempontjából helyes, lehet talán csak financiális szempontból helyes, indokoltabb, tehát, hogy a székesfőváros hatalma és hatáskörén kívül eső tényezők is beleszólhassanak ezekbe a kérdésekbe. Ennek a beleszólásnak nem eventualitáson, hanem ténylegességen kell alapulnia, mert hiszen ezeknek a közületeknek az Összetétele inkább a laikus elemből történik. Szükséges tehát, hogy a maguk elhatározása előtt ilyen megfelelő érdekképviseleti kiküldöttek révén az ügyekről szakszerű szempontokból is megfelelő tájékoztatást kapjanak, hogy mérlegelés tárgyává téve az összes felszólalásokat, szűrhessék le a maguk meggyőződését, amelynek alapján azután lelkiismeretük szerint adhassák le szavazatukat. így alakult ki a többi érdekek képviselete is. A kereskedelmi és iparkamara például szintén nagy érdekeltséget ölel fel, a gazdasági életnek jóformán egyik felét, amely iparral és kereskedelemmel foglalkozik, míg a másik fele az agrikulturális érdekek képviselete, amelynek a termelés szempontjából ugyan talán nincs összefüggése a székesfővárossal, r de amelynek képviseltetése az élelmezés* az élelmiszerekkel való ellátás szempontjából fontos, hogy az élelmezéssel összefüggő kérdésekben is tájékoztatást kaphasson a főváros közgyűlése. A székesfőváros közérdeke szempontjából fontos tehát, hogy mindezek az érdekképviseletek ott rendelkezésre álljanak és a maguk ponderaibiUtasával és a maguk súlyával a közütatek elhatározásának irányt mutassanak. Ettől eltérő elgondolás vezetett — épúgy, mint a hasonló törvényeknél; a megyei törvényhatósági és a felsőházi törvénynél — a Vitézi Szék képviseltetésénél. Ez egy érzelmi momentum, — nem tagadom — amelyet a háborús idők vetettek fel: bizonyos megtiszteltetésben kívántuk részesíteni (Helyeslés jobbfelöl.) a közületben a történelmileg is ismert tradicionális magyar vitézséget. Nem lehet ezt összefüggésbe hozni, mint ahogy egyik képviselőtársunk öszszefüggésbe hozta, azzal, hogy a rokkantakat miért nem vettük be? A vitézség az egyéniséghez volt kötve; a megrokkanás, sajnos, vél étlenségen is múlhatott. De vannak vitézek a rok-