Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-364
S98 Az országgyűlés képviselőházának 36U. ülése 1980 'március 7-én, pénteken. kat a képviselő urakat, akik a meghosszabbítást megadják, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárul. Kérem azonban a képviselő urat, szíveskedjék a tárgyhoz beszélni. Propper Sándor: T. Képviselőház! Ügy érzem, hogy a tárgyhoz beszéltem. Elnök: A tárgyalás alatt lévő paragrafushoz méltóztassék szólni! Propper Sándor: Ez a paragrafus az érdekképviseleti rendszert iktatja be a főváros autonómiájába, amit én ellenzék és azt indokolom, hogy talán elszólás volt csak Petrovácz Gyula képviselőtársam részéről, (Petrovácz Gyula: A legkevésbbé sem!) mert hiszen eddig tagadták és leplezték, hogy politikumot visznek bele a dologba, tagadták és leplezték, hogy nem a tulajdonképpeni érdekképviseleti szempontok és nem szakszempontok voltak dominálok, hanem az, hogy a polgárság akaratát így felvizezzék és a polgárság akaratán kívül vigyenek bele bizonyos képviseleteket a törvényjavaslatba, a haladás és a demokrácia ellensúlyozására. Eddig azt mondották, hogy csak szakszempontok és érdekképviseleti szempontok jöhetnek figyelembe, noshát mi nem kérünk a valódi hamisítatlan érdekképviseletből, erre nincs szükségünk, hanem majd küldjük azokat, akiket mi fogunk kiválasztani. Ez megbízhatóbb Petrovácz Gyula t. képviselőtársam felfogása •szerint, mert akit netalán az érdekképviseletek fognak választani, vagyis akik mint teljes jogú delegátusok mennek, illetve küldetnek a közgyűlésbe, talán még nem 100%-ig képviselői a reakciónak s lehet, hogy azok fejében világos pillanatokban demokratikus gondolatok is születnek és nem 100%-ig képviselik ott a reakciós álláspontot. Ez Petrovácz képviselőtársain álláspontja, mert hogy az érdekképviseletek beküldendő delegátusai öregek, vagy komótosak, vagy hogy lehiggadt korban vannak, ahhoz, ha ezt mi tör vény beiktatjuk, a közgyűlésnek semmi köze nincsen. Ha az öreg úr jó érdekképviselőnek, akkor, mint érdekképviselet jó lehet a közgyűlésnek is, ha pedig nem' jó a közgyűlésnek, mert kiöregedett, mert rokkant, mert veterán, akkor valószínű, hogy nem jó az érdekképviseletnek sem. Ez a logika tehát sántít. Megjegyzem, én nem foglalok semmiféle irányban sem állást, mert álláspontom ezt kizárja. Az én álláspontom a tiszta választás s ez kizárja, hogy egyik vagy másik irányban foglaljak állást. Éppen azért csak rámutattam itt ennél az ütközőpontnál arra a furcsa felfogásra, amelyet a kereszténypárt a maga részéről lanszíroz és be akar a törvényjavaslatba foglaltatni. (Petrovácz Gyula: Mi védjük az autonómiát önökkel szemben! — Jánossy Gábor: Helyes! — Derültség a szélsőbaloldalon.) . Tréfának ez jó és azt hiszem, hogy «Az Ojság» című vicclapba ez lesz az a bizonyos legjobb vagy legblődebb vicc. Az autonómiát a keresztény gazdasági párt az én szerény felfogásom szerint hatalmi előnyök ellenében feladta és eladta. Ez az én meggyőződésem. Ha nem ez lett volna helyes, akkor közgyűlésen nem viselkedtek volna másképpen, mint ahogy itt a Képviselőházban viselkednek, nem fogadkoztak volna és nem. hoztak volna a többi pártokkal egyező határozatokat, nem vállalták volna a székesfőváros autonómiájától azt a megbízatást, hogy az ország törvényhozói házában az autonómiát meg fogják védeni. (Petrovácz Gyula: Most is védjük, önökkel szemben!) önök nem védelmezik az autonómiát. (Petrovácz Gyula: Önök autonómiaellenes állásponton vannak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor: Önök a közgyűlésen velünk egyező álláspontot foglaltak el, határozatot is hoztak. (Petrovácz Gyula: S most önök megszegik azt! — Baracs Marcell: Ugyan kérem! Vicc ez? — Petrovácz Gyula: Ez autonómiaellenes álláspont! De mi megvédjük az autonómiát!) Azután mentek a titkos ajtókon, érintkezést kerestek a kormánnyal és a belügyminiszter úrral, lepáktáltak a főváros közönségének bőrére és hátrányára. (Petrovácz Gyula: Bizonyítsa be!) Önök beismerték, felesleges minden bizonyítás. Itt van, ez a törvényjavaslat a legjobb bizonyíték, amelyet önök védenek, amelytől csak nüanszokban térnek el és csak olyan külön követeléseket támasztanak, amelyek az önök messzebbmenő reakciós étvágyát elégítenék ki. Önöknek tudniillik ez a javaslat sem elég reakciós és bizonyos mértékben még reakciósabbat akarnak és szeretnének. Ha kell, ha kíváncsi rá Petrovácz képviselőtársam, igenis kimondom, hogy ha a közgyűlés választ érdekképviseleti tagokat, a megoldás igenis reakciósabb, mintha maga a testület választja a tagokat, mert ez már közvetett választás, az pedig közvetlen választás. (Petrovácz Gyula: Az autonómia! — Zaj a balközépen.) Ha elfogadom, mint érdekképviseleti testületet és attól delegátusokat kérek törvényes alapon, akkor neon avatkozhatom bele a kiválogatás!, kiválasztási jogába. Erről van szó. Ez tehát nem autonómikus. jog, amit ön akar, hanem a reakciónak még újabb biztosítéka, hogy mindenki, aki oda bekerül, meg legyen mártogatva a reakciós szószban, hogy 100%-os megbízható támasza legyen a reakciónak. Erről van szó. En a magam részéről à szakasz törlését kívánom, csatlakozom ] ennél á szakasznál Farkas István és társai javaslatához. De ha megmaradna a szakasz, akkor igenis, jogot formálok arra, hogy a legnagyobb és a leghasznosabb dolgozó rétegnek, a munkásságnak is nyújtsanak megfelelő képviseletet. Lehetetlen, hogy mindenki kapjon képviseletet, csak éppen a munkásság nem. A miniszter úr azt mondja, — így érvelt az általános tárgyalás folyamán — hogy a munkásságot azért hagyta ki, mert a munkásságnak van külön politikai pártja és vannak pártszervezetei, a többinek nincs külön pártja és nincs külön érdekképviselete. Hát a polgári képviselő urakat sem a mennyországból (húzgálták le a padokba, hanem választották és vannak pártjaik és vannak különböző alakulataik, amelyek megmozdulnak választás idején és megfelelő módon, amennyire tudnak, érvényesítik akaratukat. Ez egy különleges jog, ez egy plusz, amit itt a törvényjavaslat nyújt. Ha tehát ez a plusz jár valakinek, akkor egészen természetesen jár a munkásságnak is, mint dolgozó rétegnek, mint dolgozó tömegnek, és ezért szintén csak csatlakozom Fábián Béla t. képviselőtársam gondolatmenetéhez, amely szerint a kisipar és a kiskereskedelem is méltóbb képviseletet kapjon. Van állítólag egy 100 tagú kisiparosmentő blokk a falakon belül, itt a Képviselőházban. (Fábián Béla: Csak papíron!) Ezt a blokkot én soha, sem m iféle formában megnyilatkozni nem láttam. (Fábián Béla: Csak gimplit csinál a kisiparosból!) Sohasem^ hallottam, hogy felszólaltak volna a kisipar és a kiskereskedelem érdekében, valamely teher elhárítása, valamely könnyebbség kivívása érdekében. Kint a pódiumon a gyűléseken szavalnak (Fábián Béla: Jó