Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-364

396 Az országgyűlés képviselőházának 36U- ülése 1930 március 7-én, pénteken. el a tömegek, minthogy katasztrofálisan felébresztették a szélsőségeket. Az Isten irgalmazzon minket attól, hogy itten mi a polgári gondolat nevében erőszakot kövessünk el a polgári akaraton! Magyarország népe, iparos- és kereskedőtársadalma elég érett már arra, hogy meg tudja nevezni, kik az ő képviselői, meg tudja mondani, kik azok az iparosok és kereskedők, akik őt a főváros közgyűlésében képviseljék. Nincs szükség arra, hogy a pártok kortes szempontból állapítsák meg, hogy a székesfőváros közgyűlésén melyik iparos alkalmas az iparosok képviseletére. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) Azért nem fogadom el ezt a szakaszt, mert még a miniszter úr által emlegetett polgári szempontból is súlyosan kártevőnek tartom a kisiparosok és kiskereskedők kisemmizését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik

1

? Petrovics György jegyző: Pr,opper Sándor! Propper Sándor: T. Ház! Az előző szakasz tárgyalásánál azt találtam mondani, hogy az a szakasz a legcifrább szakasza ennek a nagyon cifra törvényjavaslatnak. Most kénytelen vagyok ezt az előző szakaszt rehabilitálni, mert ez a 18. §. legalább is olyan cifra, ha nem cifrább, mint az előző szakasz. (Kabók Lajos: Csupa cifraságokból áll az egész törvényjavaslat!) A mi álláspontunkat már kifejtették és én csak megismételhetem azt, hogy mi a szabadválasztás elvi álláspontján állunk. Nem tartjuk parlamentarizmusnak" azt, ahol ilyen mesterséges eszközökkel, hideg úton szaporítják a képviselők számát, (Farkas István: Természetellenes eszközökkel!) ahol nem népképviselők ülnek, hanem politikai Alraunékkal akarják megtölteni a közgyűlés termét. Nem tartjuk tehát ezt a választópolgárság akarata megnyilvánulásának és nem tartjuk egészséges, parlamentáris rendszernek. De nemcsak ez a hiba, nemcsak elvi alapon van elhibázva a kérdés, amikor az önkormányzatba beleviszik az érdekképviseleti rendszert, amikor felhígítják a választók akaratából megválasztott képviselőtestületet, hanem magában az érdekképviseleti rendszer felépítésében is vannak olyan hibák, amelyek egyenesen kihívják minden demokratikus érzelmű embernek a kritikáját. Peyer képviselőtársam reklamálta a munkások érdekképviseletét, többen reklamálták, szerintem igen helyesen és igen logikusan a kisiparosok és kiskereskedők méltóbb képviseletét. Ha már képviseletről van szó, ha már érdekképviseletről beszélünk, akkor valóban legyen érdekképviselet és minden megfogható érdek legyen ott képviselve. A munkásság a legnagyobb réteg és a legértékesebb réteg és nincs egyáltalán képviselve. A kisiparos és kiskereskedő réteg, amely utána a legnagyobb népréteg, nincs kellőkép képviselve, a felette álló rétegződések azonban^ szerintem, már túlmenő képviseltetésben részesülnek. Itt van ennek a törvényszakasznak az osztályjellege és az igazságtalansága. Nem egyéb ez szerintem, mint egy Deckmantel, amelynek védelme alatt be akarják csempészni azokat a korrekciókat, amelyeket esetleg szükségesnek tartanak a közakarat megnyilvánulásával szemben érvényesíteni a reakció javára. En nem tudom, hogy ennek a törvénynek milyen lesz az élettartama, de remélem, hogy nagyon rövid lesz. Ennek a javaslatnak, ennek gondolatkörnek nincs jövője, nem lehet jövője. Ez egy máról-holnapra elvégzett foltozómunka, amely tartós nem lesz, de addig is, azt hiszem, nem politikus és nem bölcs dolog a mai nehéz időkben állandóan irritálni a közvéleményt ilyen intézkedésekkel, mint amilyen ez a szakasz is. A munkásságnak nincsen képviselete, a kispolgárságnak pedig csak igen szűkkörű a képviselete ennek a szakasznak az alapján. A vitézi széknek azonban van képviselete. Hogy tetszik elképzelni azt, hogy majd a főváros közgyűlésének termében a vitézi szék budapesti törzskapitánya sarkantyúval és egyenruhában fog megjelenni, esetleg — mint valamikor a debreceni huszárok a Bika-szállodába — lovon fog majd oda, ha egyszer jókedve támad, belovagolni 1 (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ezek nem komoly dolgok, és végig meglátszik minden gondolatfoszlányon, hogy mi itt a tulajdonképpeni cél. Nem ravasz és nem körmönfont ez a szakasz, hanem nyilt és egyenes bevallása az osztályuralom fenntartásának, nyilt és egyenes bevallása a közakarat meghamisítása szándékának. Nincs ebben semmi raffinéria, ez nyilt, őszinte, brutális bejelentése az osztályuralomnak. Erről van itt szó. En ezt nem tartom okos dolognak s legjobban szeretném — miután ennek a képviseleti rendszernek amúgy sincs jövője s én azt hiszem, hogy nagyon rövid időn belül, ha nem ez a képviselőház, de egy következő feltétlenül foglalkozni fog ezzel a problémával és más szellemben fog vele foglalkozni, mint ahogy mi foglalkozunk most vele, — mondom, legjobb volna valóban a mi javaslatunkat elfogadni és ezt a szakaszt törölni. Lehet bízni egy milliós főváros milliós lakosságának az érettségében. Hát miért nem bíznak? Talán észpótlék kell a választópolgárság választottjainak? Ezt megkísérelték már ámult közgyűlésen is, bevitték azt a bizonyos észpótlékot és amint arra előttem már többen rámutattak, valóban megállapítható az, hogy nem sokat használt ez a pótlék, nem sok hasznát vette a közgyűlés, mert egy gutaütött testrésze volt a közgyűlésnek az érdekképviselet és^ a többi címen bejutott képviselet. Egyáltalában nem tudtak szervesen beleilleszkedni az autonómia életébe, egyáltalában nem tudtak értékeset produkálni, egyáltalában nem tudtak okszerű tanácsadással szolgálni. Egyetlen egy ilyen szakszerűségre emlékszem csak. Tagja vagyok a főváros világítási bizottságának, s amikor ott a Talbot-centrálé ügyét tárgyaltuk, valamelyik érdekképviselet, azt hiszem, a Mérnöki Kamara részéről beküldött, egyébként a kormány álláspontját képviselő érdekképviseleti tag, erőteljesen állást foglalt előre a mellett, hogy pedig a Talbot-centrálétól az áramot a fővárosnak — : akarva, nem akarva — meg kell vásárolnia, másfélezer olyan áron, mint amennyiért a főváros maga állítja elő a saját telepein. Azt hiszem, ez nem olyan nagyon fontos dolog, hogy e miatt ezt az idegen testet (bele kellene applikálni az önkormányzat testébe. En azt hiszem, hogy ez a rendszer arra fog vezetni, hogy a főváros életének és a főváros kultúrájának nem túlságosan bőven buzogó forrásait sikerül majd eltömni. T. Képviselőház! Nem tudom, sikerül-e majd nekem — mindenesetre megkísérlem — szintén egy példára hivatkozni. (Kabók Lajos: Talán külföldi példára?) Nem, hanem hazai példára. Grünwald Béla közjogi író és történész, a szatmári békekötés utáni időkről beszél és megállapítja azt a borzalmas süllyedést, amely a nemzetet érte. Ö nem maradt maga ezzel a kritikájával, mert Gyulai Pál azt mondotta a szatmári békekötés utáni időkről, hogy (olvassa): «A köz-