Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-364

394 Az országgyűlés képviselőházának 364-. ülése 1930 március 7-én, pénteken. Fábián Béla: T. Ház! En ennél a szakasznál két dologgal nem vagyok megelégedve. Elsősorban nem vagyok megelégedve azzal, hogy a magyar kisiparosságnak budapesti képviselete olyan csekély számra van összezsugorítva, hogy még abban az esetben sem volnának •kellőképpen képviselve, ha a kisiparosok maguk választanák a maguk képviselőit. A másik kérdés pedig, amelyet kifogásolok, az, hogy a főváros közgyűlése, nem pedig a kisiparosok maguk választják meg képviselőiket. (Zaj a balközépen.) Az iparosok maguk válaszszák meg képviselőiket. Méltóztassanak megengedni, hogy én a belügyminiszter úrnak gondolatmenetébe helyezkedjem bele. A belügyminiszter úr és t. képviselőtársaim mindig a nemzetet és a polgári társadalmat akarják megmenteni. (Wolff Károly: Van bátorságunk ezt meg is mondani! —Popper Sándor: Elég sikeresen csinálták: hasrafektették! — Wolff Károly: Fogom is csinálni! Propper Sándor: Addig védelmezték, amíg tönkretették! — Wolff Károly: Nem kertelve, hanem nyíltan hangoztatom a polgári társadalom védelmének szükségességét! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni! Fábiáö/Béla: Ha a nemzet és a polgári társadalom megmentése címén t. képviselőtársaim érdekképviseleteket és más egyéb korrektívumo'kat hoznak he a főváros képviselőtestületébe, akkor, azt hiszem, abban aztán nem lehet köztünk nézeteltérés, hogy az országnak egyetlen társadalmi osztálya sem vizsgázott úgy le a nemzeti szempontból, úgy a háborúban, mint a forradalmak alatt, mint a kisiparosok és a kiskereskedők. A háború alatt felmentettek óriási tömeget jelentettek ebben az országban. (Zaj a balközépen.) Csak a kisiparos és a kiskereskedő nem volt felmentve. (Wolff Károly: Hogy lehet ilyent 'mondani! A szobafestő nem kisiparos?) De nem mentették fel, hanem kiment a harctérre! (Wolff Károly: Nem arról beszélek, hanem a felmentett bizottsági tagokról! — Zaj.) Arról beszélek, hogy a háború alatt a kisipari és kiskereskedelmi osztályban felmentés nem volt. Még a mezőgazdaságban is inkább voltak felmentések, de a kisiparos- és kiskereskedőtársadalomban nem voltak. Ez a társadalmi réteg a harctéren teljesítette kötelességét, azután teljesítette kötelességét a forradalomban. Elmondhatjuk, hogy mindkét forradalomban az országnak minden rétegéből találtunk vezető embereket, csak kisiparos és kiskereskedő nem vett részt a forradalomban. Ez a kisiparos, a nemzetnek ez a gerince igenis megbízható a polgári társadalom szempontjából is. Ha tehát megbízható, akkor semmi értelme nincs annak, hogy itt meg méltóztatnak szavazni egy olyan törvényjavaslatot, amely nem tudom, hány, talán 20 vagy 14 közjegyzőnek ad egy képviselőt és 50.000 kisiparosnak ad két képviselőt. (Buday Dezső: Kifogásoltuk!) Nem arról van szó, hogy kifogásoljuk. Az a ikérdés, hogy bizalommal viseltessünk-e olyan kormány iránt, amely ilyent csinál. (Buday Dezső: A vízzel együtt nem öntjük ki a gyereket! — Zaj.) Igenis, az a szituáció, hogy nem lehetséges az, hogy a nemzetmentés feladatával kizárólag csak néhány, kevés embert bízzunk^meg, mert olyan országnak, amely a saját népével szemben nem viseltetik bizalommal, amely a saját népét nemzeti szempontból még akkor is kifogás alá veszi, ha az nemzeti szempontból már letette a vizsgát, ilyen országnak nincs sok remélni való ja. En igenis azt kívánom, hogy a magyar kisiparosságnak és a magyar kiskereskedő-társadalomnak legyen képviselete a székesfőváros közgyűlésén. (Wolff Károly: A bizottsági tagok között!) Igen, a bizottsági tagok között s ne legyen külön érdekképviselete. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Wolff Károly: En el is törölném!) Mondom, a bizottsági tagok között legyen képviselete, és ne legyen külön érdekképviselete. De ha már érdekképviseleteket állítunk fel, akkor nem lehetséges az, hogy 50.000 kisiparosnak csak kétszerannyi képviselőt adjunk, mint amennyi képviselőt 14 közjegyzőnek adnnk Budapesten. Az én meggyőződésem szerint ebben a nyomorult gazdasági helyzetben, amelyben mi benne vagyunk, ezeket a rétegeket kell éppen beültetni az autonómia képviselőtestületébe, — ha már a képviselőházba nem kerülnek be, — hogy ott a maguk fájdalmát, a maguk panaszait képviselhessék, hogy ne^ szoruljanak ki onnan. Mert a társadalmi osztályoknak a parlamenten kívüli képviselete és a parlamenten kívüli harca az alkotmányos harcnak már csak a látszatát jelenti. Sokkal szívesebben veszem, harc, amelyet a kisiparosság folytat, az a háború, amelyet a kisiparosság a kormány ellen visel, bent a főváros közgyűlési termében és a képviselőházban folyik le, (Helyeslés a szélsőbaloldalon) nem pedig az asztalosok ipartestületében a Bérkocsis-utcában; sokkal szívesebben veszem, ha módjuk van a maguk panaszát benn a képviselőházban és benn a képviselőtestületben elmondani. Nem szabad éppen nemzeti szempontból és éppen polgári szempontból lekicsinyelni azokat a rétegeket, amelyek a védgátat képezik a proletariátus határán. Nem lehetséges az, hogy mi odaálljunk a magyar kisiparos-társadalom elé és azt mondjuk, hogy ötvenezer budapesti kisiparost a magyar törvényhozás úgyannyira értékelt, mint 28 királyi közjegyzőt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tizennégy királyi közjegyzőt! — Zaj.) Az, ami az egész törvényjavaslat katasztrófája, ebben a szakaszban van benne, amikor különféle értékűnek állapítja meg az emberek szavazatait. T. képviselőtársaim maguk is nagyon jól tudják, hogy milyen nemcsak Budapesten, hanem az egész országban^ ennek a derék, nemzeti szempontból legmegbízhatóbb társadalmi rétegnek helyzete. Most ezt magára méltóztatik hagyni, meg méltóztatik tagadni tőle annak a lehetőségét, hogy a saját maga által megválasztott képviselői útján adja elő nyilvános fórumokon panaszait? Mert azt csak méltóztatnak belátni, hogy ma az a két kisiparos, akit szintén nem a kisiparosok fognak megválasztani, hanem akit a többségbe került pártok fognak kortesszempontok által vezetve megválasztani, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) igazán nem fogja a kisiparosság felfogását képviselni. (Wolff Károly közbeszól.) T. képviselőtársam ugyanúgy tudja, mint én, hogy Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsági közgyűlésén ma is ott vannak különféle érdekképviseletek emberei, de azok semmit sem érnek, egy fabatkát nem érnek. A legfontosabb kérdésekben, ahol saját szakmájuk érdekeiről volt szó, nem tartották szükségesnek, hogy felszólaljanak és nem tartották szükségesnek azt, hogy amikor a legnagyobb harcok voltak, amikor mi benn a legnagyobb harcokat vívtuk a kisiparosság és a kiskereskedők érdekében, megjelenjenek, akkor ezek az urak sehol (í nem voltak. Méltóztassék elhinni, t. Képviselőház, hogy ezeknek az uraknak egy szavát sem lehetett hallani, a legfontosabb küz-