Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-364

392 Az országgyűlés képviselőházának 364. ülése 1930 március 7-én, pénteken. nak ahhoz, hogy a saját kebeléből választhasson, illetve jelölhessen, akkor méltányos az az álláspont, hogy a budapesti ipartestületek maguk közül jelölhessék érdekképviselőiket, akik közül aztán választ a törvényhatóság. (Fábián Béla: Kicsoda?) A törvényhatóság. (Fábián Béla: A törvényhatóság ne válassza, mert akkor nem iparosokat fognak választani, hanem korteseket! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Frühwirth Mátyás: T. Képviselőház! Eddig az volt az uzus, hogy a Kormányzó úr ő főméltósága nevezte ki a kormány előterjesztése alapján a tagokat, most pedig egy korrekció áll be, amennyiben a törvényhatóság maga választja meg azokat. Ha egyik oldalon alkalmat adunk arra, hogy nem törvényes érdekképviseletek tagokat küldjenek, akkor milyen jogon fosztjuk meg az ipartestületeket, ezeket a negyven év óta fennálló érdekképviseletéket attól, hogy ők is önállóan küldhessenek be a maguk tagjai sorából érdekképviselőiket a közgyűlésbe. A magyar iparosság nevében kérem a belügyminiszter urat, hogy ezt a súlyos méltánytalanságot szüntesse meg. Nincs jogunlk arra, hogy azt az érdekképviseletet, amely törvény alapján létesült és amely negyven esztendő óta áll fenn, nullifikáljuk. (Zaj. — Elnök csenget.) Arra kérem a belügyminiszter urat, hogy ezt a súlyos igazságtalanságot szüntesse meg és ha a Gyosz.-nak, az Orvosszövetségnek megadta ezt a jogot, akkor adja meg a budapesti magyar iparosságnak is azt a jogot, hogy saját érdekének képviseletére a saját soraiból választhassa meg a maga két tagját. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Esztergályos János! Eszterályos János: T. Képviselőház! Ez a szakasz sokkal többet mond, mint amennyit az eddigi felszólalók bírálatuk folyamán mondottak, sokkal többet mond annál, mint ahogyan ezt nagyon sokan gondolják. Az elmúlt napokban ugyanis az igen t. belügyminiszter úr mint egy új keresztesvitéz széjjelkiáltotta ebből a teremből a polgári társadalom megvédésének szükségességét. Ismételten hangoztatta az igen t. belügyminiszter úr, hogy ez a törvényjavaslat egyike azoknak a védelmi eszközöknek, amelyekről a kormánynak gosdoskodnia kell a mindinkább erősödő szociáldemokrácia ellen. A.z igen t. belügyminiszter úr, miként máskor, úgy ebben az esetben sem volt őszinte, mert ha az igen t. belügyminiszter úr őszinte tudna lenni, akkor ő egészen nyíltan megmondaná és megmondotta volna a törvényjavaslat tárgyalása folyamán, hogy nem felel meg a valóságnak az, amit ő mond, mert nincs szükség arra, hogy ezt az általa féltett polgári társadalmat megvédje a szociáldemokráciával szemben, nines szükség arra, hogy a veszedelem ellen és a polgári r társadalmat elborító förgeteg ellen ilyen törvényjavaslattal dolgozzék. Ha őszinte tudott volna, vagy tudna lenni az igen t. belügyminiszter úr, akkor meg kellett volna és meg kellene mondania, hogy ez a törvényjavaslat is egy olyan trójai fa-ló, amellyel az egész polgári társadalmat be akarják csapni. Elnök: Kérem, a képviselő úr, méltóztassék kifejezéseiben a parlamentáris formákhoz alkalmazkodni. Esztergályos János: Kereszteslovagként iparkodik az igen t. belügyminiszter úr itt magát feltüntetni és Titán nevű lován ülve, erősen hadakozik a szocializmus ellen. Elnök (csenget): Kérem, képviselő úr, a személyeskedéseket nem engedhetem meg. Azoktól méltóztassék tartózkodni. Esztergályos János: Ne méltóztassék célzásnak venni. Elnök: Ne tessék az elnököt irányítani. Hogy én mit minek veszek, az nem tartozik a képviselő úrra. (Propper Sándor: Egészen stabil álláspont!) Csendet kérek! Esztergályos János: Riadót fúj ellenünk. Pedig ha a törvényjavaslatot figyelmesen átolvassuk, látjuk, hogy semmi egyébről r nincs szó, mint a polgári jogok elkonfiskálásáról. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Semmi egyébről nincs szó, mint hogy mindent, ami polgári jog és polgári szabadság, a reakció jármába fogjon be. Arról van ebben a törvényjavaslatban szó. Különösen ilyen ennek a javaslatnak 18. §-a. E javaslat 18. §-a világosan hirdeti és törvénybe iktatja az osztályharcot, a •• társadalomnak osztályokra való tagozódását. S ha figyelemmel olvasom ezt a javaslatot, akkor azt kell látnom, hogy annyi raffinériával van összeállítva, hogy valósággal bámulatba ejti az embert: vájjon abban a törvénykigondoló hivatalban fent a belügyminisztériumban hogyan tudnak ennyi raffinériával összeállítani mondatokat, szavakat, amelyekkel azt a látszatot keltik, mintha ez a törvényjavaslat szabadságot és jogokat adna a polgári társadalomnak. Csodálattal tölti ez az embert. Itt van például mindjárt ennek a 18. §-nak első bekezdése. Azt mondja (olvassa): «Azokat, akik a törvényhatósági bizottságnak érdekképviselet címén tagjai, maga a törvényhatósági bizottság, a következő érdekképviseleti csoportok köréből az alább megjelölt számban választja,» Méltóztatnak észrevenni a jogoknak ezt a finom kis elsikkasztását? Elnök: A képviselő urat ismételten figyelmeztetnem kell, tessék^ parlamentáris kifejezéseket használni és a sértő kitételeket mellőzni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek! Esztergályos János: Méltóztatnak látni a jogoknak ezt az elkobzását? Nem mondja meg, nem állapítja meg, hogy kik jelölnek, kik végzik a jelölést, kiket fognak megválasztani, egyszerűen elsiklik a kérdés felett. Azután felsorolja, hogy mely érdekképviseletek lesznek benn a törvényhatóságiban. Hát nem az osztályharcnak törvénybeiktatása-e, nem a polgári jogok kijátszása-e ezeknek az érdekképviseleteknek törvényibeiktatása? Kérdezem tisztelettel, miért van szükség arra, hogy külön törvénybe iktassák, külön törvényben sorolják fel, külön szakaszban állapítsák meg azokat az érdékképviseleteket, amelyek a törvényhatóságban képviselettel fognak bírni? Kérdezem először ugyanazt, amit Peyer igenét, képviselőtársam kérdezett: miért van szükség érdekképviseletre, miért nem bízzák a főváros lakosságára, miért nem bízzák a főváros polgárságára, a főváros népére azt, hogy ők a törvényhatóságba kit küldjenek be? Mit akarnak az urak ezzel az érdekképviselettel elérni? A választ meg lehet rá adni,_ a válasz világos: a városházát is meg akarják a maguk részére hódítani, egy olyan közgyűlési többséget akarnak teremteni, amely mindenkor szó nélkül térdet és fejet hajt a kormány előtt. Érdekképviselet? Hát kérdezem én, t. ^Képviselőház, nü akadálya van annak, hogy például a Képviselőházban vagy a főváros közgyűlési termében a főváros összes érdekeinek a képviselete ott legyen sza'bad választás útján? (Fábián Béla: Ki akar itt szabad választást?) En akarok, a képviselő úr is akar és akik itt ülünk, valamennyien akarunk. (Bródy