Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-364

Az országgyűlés képviselőházának 36 h. ségre jutni a választmányban s ha nem tud többségre jutni, akkor nem tudja képviselőit odaküldeni. Itt pedig azt mondják, hogy a fővárosban van a pártnak erős szervezete és a képviselete itt e nélkül is biztosítva van. Ez igaz, itt talán jobban megvan ez a képviselet, mint ahogy a vidéki városokban megvan, de ez nem lehet jogcím arra, hogy egy törvény alkotásánál arra legyünk figyelemmel s a szerint bíráljuk el az egyes kérdéseket, hogy melyik pártnak mikor, hol, milyen esélyei vannak. Mert ezt a törvényt nem két hétre csinálják, alkotói nem két hétre, hanem hosszú időre szánják. En nem. Remélem, hogv az utóbbi fog bekövetkezni. De ha hosszú időre szánják, legalább legyenek konzekvensek, és amikor ezt a törvényjavaslatot szerkesztik, ne mondják azt, hogy így csinálják, mert ma ez a helyzet. Hiszen nem lehet tudni, hogy öt vagy tíz, vagy húsz év múlva ilyen lesz a helyzet és^ akkor majd nem lehet azt mondani: kérem, ezért nem adtunk akkor képviseletet. Sok ilyen fura rendelkezés van ebben a törvényjavaslatban, amelyet az utódok nem fognak megérteni. Nem fogják megérteni, hogy miért kellett a törvénybe felvenni... Elnök: Kérem képviselő úr, tessék beszédét befejezni. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Peyer Károly: ... a polgármesteri és a főpolgármesteri hatáskörre vonatkozó rendelkezéseket. Sok mindent nem fognak megérteni, amit ma mi tudunk, de az utódok nem érthetnek meg. Ezeknek egyike ez a rendelkezés is. Ha nézzük a vármegyei törvényt, látjuk, hogy az érdekképviseletek között ott van a Társadalombiztosító választottja. Azt látjuk, hogy vidéken, ahol tizedrész annvi munkás van, megvan ez a képviselet, de Budapesten és Budapest környékén, ahol a betegsegelyzőpénztárban százezerszámra vannak munkások, ezeknek nem adnak semmiféle képviseletet. En az érdekképviseleti rendszert magát, az elvet kifogásolom. Engem nem az befolyásol, hogy miképpen fognak választani. Az uraknak kötelességük, hogy alátámasszák e tekintetben a miniszterelnök úr álláspontját. En elvben elhibázottnak tartom az érdekképviseleti rendszert s különösen kifogásolnom kell azt, hogy az érdekképviselet s egyéb hasonlók címén résztvevők száma 28%-át tette ki a múltban és most 52%-át teszi ki a választott bizottsági tagoknak. Éppen ezért a szakaszt törlésre javaslom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Buday Dezső! Buday Dezső: Igen t. Ház! Ebben a szakaszban, a törvényhatósági bizottság összetételében az érdekképviseleti rendszer nyer kifejezést. Az érdekképviselet általános felfogás és nem speciális magyar gondolat, hanem a nyugati államokban is találkozunk ezzel a gondolattal, (Propper Sándor: Olaszországban!) nemcsak Olaszországban, hanem Angliában is. Az én megítélésein szerint egészen helyes, hogy bizonyos kategóriák, amelyek^ nagy súlyuknál fogva és azoknál a gazdasági érdekeknél fogva, amelyet képviselni hivatottak, a törvényhatóságban szóhoz jussanak. Világos dolog, hogy mindnyájunknak arra kell törekednünk, hogy ez az érdekképviseleti rendszer igazságos legyen, tehát ne maradjanak képviselet^ nélkül kategóriák és így a magam szempontjából mélyen fájlalom, hogy a munkásság képviselete ebben az esetben itt nem szerepel. Ezt csupán annak tulajdonítom, hogy a munkásság egyetemét képviselni hivatott organizmus tulajdonképpen nincs. ülése 1930 március 7-én, pénteken. 389 Itt az egyes társaságok sorban meg vannak nevezve, de a munkásság egyetemét képviselő társaság nincs itt. (Propper Sándor: De a Gyosz. ott van!) A Gyosz. képviseltetése ellen magam is egészen határozottan állást foglalok. Téves az előttem szólott képviselő úrnak az a megállapítása, hogy 600.000 munkásnak nincs képviselete. Budapesti viszonylatról van itt szó. Hiszen Budapest egész lakossága nem éri el az egymilliót, tehát itt nem lehet 600.000 munkás. Elvetette a sulykot a képviselő úr, talán országos vonatkozásban gondolta, de ebben a pillanatban nem országos, hanem budapesti vonatkozásokról beszélünk. Ugyanúgy elvetette a képviselő úr a súlyt, amikor azt mondotta, hogy a szabadon választottak száma 52%. Rámutatok erre a nagy tévedésre, mert a törvényhatósági bizottság struktúrája a következőképpen épül fel. A 230 tagból a 150 választott tag 65%-ot jelent és nem 52%-ot, mint a képviselő úr mondotta. Az érdekképviseletek percentszáma mindössze 8"4, ez inkább megbecsülése bizonyos foglalkozási kategóriáknak, bizonyos tekintélyesebb • testületeknek, mert érdemben döntő jelentőséggel 8*4% nem bír. Hivatali állásánál fogva 20 tagja van a törvényhatóságnak, ez megfelel 8'6%-nak, az örököstagok percentszáma 14, a szakszerűség képviselőinek percentszáma 4. Ilyenmódon adódik ki a 100%, amelyből 65% közvetlen választás által nyer mandátumot, 35% pedig különböző érdekképviseletig szakszerűségi címen, vagy hivatali állásánál fogva. Igen t. Ház! Az én megítélésem szerint a dolog jól el van intézve, amikor az egyes kategóriáknak képviseletet juttatunk. Most foglalkozni kívánok azzal a kérdéssel, hogy vájjon a régebbi tervezet szerint helyesebb volt-e az érdekképviseleteknek biztosított mandátumok száma, vagy pedig a törvényjavaslat bizottsági szövegezésében előttünk álló berendezkedés . a helyesebb. A bizottsági szövegezés szerint az érdekképviseleti tagokat a törvényhatóságig bizottság választja és nem maguk az érdekképviseletek. Itt azonban nyomatékosan ki kell emelnem, hogy tulajdonképpen az érdekképviseletek akarata is belejátszik ebbe a választásiba. Talán azt merném mondani, hogy egy közvetett választást hajtatunk végre, mert az érdekképviseletek előbb kiszemelték a maguk által legértékesebbnek tartott tagokat, amikor megalkották igazgatótanácsukat, vagy választmányukat. Már pedig ez a törvényjavaslat akként intézkedik, hogy a választmányból, vagy az igazgatósági tanácsból választja a törvényhatósági bizottság a képviseleti tagokat. Az én megítéléseim szerint az autonómia szempontjából ez helyes megoldás. A múltban miként történt ez? A kamarák jelöltek, de négyszeres jelöléssel és egy jelöltet nevezett ki a Kormányzó úr őfőméltósága a kormány előterjesztésére. A törvényhatóságnak tehát tulajdonképpen semmi ingerenciája nem volt ebben a kérdésben. Szerintem hellyesebb és megfelelőbb, az autonómia gondolatával inkább kvadrál, ha a törvényhatósági bizottság fogja megválasztani azokat a tagokat. Van azonban egy észrevételem a kategorizálás tekintetében. A szakasz e) pontja ugyanis a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége számára juttat két tagot. Semmiképpen sem tudom ezt megérteni, mert semmiképpen sincs tudomásom a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének választói tömegeiről. En ilyeneket nem ismerek, mert azok a tömegek indirekte létezhetnek, de magának a Gyosz.-nak, mint ilyennek nincsenek választói tömegei. Miért kap tehát képviseletet? En ezt elhibázottnak tartom.