Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-363

380 Az országgyűlés képviselőházának 363. ülése 1930 már cms 6-án, csütörtökön. gyaljuk meg. Mielőtt megokolnám ezt a. kérdést, méltóztassanak megengedni, hogy az igazságügyminiszter egy-két kijelentésére reflektáljak. A miniszter úr azt mondotta, hogy én a beszédemben valótlanságokat állítottam. Én ezt a leghatározottabban visszautasítom. Akik beszédemet végighallgatták, azok tudhatják, hogy én az állításaimat tényekkel és okmányokkal támasztottam alá. Minthogy tehát ez a sértő kijelentés elnöki megrovás nélkül következett be, a magam részéről nem tehetek egyebei minthogy azt a leghatározottabban visszautasítom. Meglepett a miniszter úr beszédének hangja. Ez a hang és maga a beszéd tartalma is teljesen igazolta az én álláspontomat. Ha a miniszter úr beszéde után kellett volna elmondanom azt, amit mondottam, akkor nemcsak hogy nem enyhítettem volna a hangon és a mondanivalókon, hanem még sokkal élesebben kellett volna az amnesztiarendeletet megtámadnom. A miniszter úr szemrehányást tesz nekem, hogy én a kormányzói ténykedést bírálat alá vontam. Ez a miniszter úr részéről hiányos alkotmányjogi érzékre vall, mert az államfő minden ténykedéséért a minisztérium felelős és mihelyt a miniszter úr valamit ellenjegyzett, az máris megérett és jogossá vált a nyilvános bírálatra. Én tehát csak ezzel a jogos, nyilvános bírálattal éltem akkor, amikor az amnesztia kérdését szóvátettem s ezért senkinek sincs joga nekem szemrehányást tenni. A miniszter úr olyan dolgokat imputait nekem és nekünk, amelyeket mi nem mondottunk. Számokkal jött, amelyeket állítólag mi mondtunk volna. Ezzel szemben kijelentem, hogy számokat egyáltalában nem mondottam» hanem csak azt mondottam, hogy börtönben ülnek politikai elítéltek és emigrációban élnek politikai üldözöttek, szociáldemokraták és polgári emberek. Nem tudom, honnan veszi a miniszter úr azt a számot, amelyet nekem imputait és amelyet én nem mondottam. Én úgy tudtam, hogy ezidőszerint tizenhat politikai elítélt van fogházban. Tudomásul veszem, hogy csak tizennégy. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ezek nem politikai elítéltek!) Tudomásul veszem ;

azt is. hogy mindössze 360 az emigránsok száma, (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Háromszázhatvanhat!) mondjuk, háromszázhatvanhat, akik ellen valami eljárás van folyamatban. De. t. miniszter úr» a magyar kormányzat tíz évig nem ért rá arra, hogy ezt a számot konstatálja s én most konstatálom, hogy a minisztérium a mi egyenes felkérésünkre szánta rá magát arra a kis fáradságra, hogy végre összeírja ezeket és produkálja ezt a számot. Én azonban ennek ellenére sem mondottam számot. Tévedés tehát, mintha én itt hangulatkeltés céljából nagy számokkal akartam volna operálni. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: De vannak, akik ezt tették!) Ellenben megállapítom, t. miniszter úr. hogy az a hang, amelyet ön használt ma, csak alátámasztja az én felfogásomat és. azokat, amiket erről a kérdésről mondottam. Ez a hang a 19-esévek hangja. (Úgy van! a szélsőbaloldalon. Ellentmondások jobb felől.) Ez a megszemélyesített istennyila hangja (Zaj jőbbfelől.), ez az ellenforradalom hamisítatlan hangja, amellyel ma itt találkoztunk. Szerintem ez nem való egyébre és nem akart más célt szolgálni, mint azt, hogy a miniszter úr a mi akciónkat bizonyos hangulatkeltéssel gyengítse. (Zaj.) Én soha életemben gyilkosokat nem védtem. Én mint szocialista és mint pacifista, a lét summum bonum-jának tartom az emberi életet. Én tehát aljas bűncselekményt elkövető embereket sohasem védelmeztem és mi sohasem védelmeztünk. De méltóztassék tudomásul venni, végre egyszer, ennyi idő után, hogy a kétféle igazság nem lehet igazság. Ha ilyen precízen, patikai mérlegen méltóztatik mérlegelni a forradalmi cselekményeket, akkor méltóztassék ugyanilyen kényesnek lenni a fehér ellenforradalom banditáival szemben is. (Ügy van! a szélsőbaloldalon!) Amikor gyilkosoknak és rablóknak adtak amnesztiát, akik már a fehér terror idején végezték az ő kilengéseiket, akkor ne méltóztassék kiélezni és kihegyezni a másik oldalon a kérdést és ne méltóztassék hangulatkeltés céljából ilyen névsort idehozni. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Mind a kettőt elítéltem és mind a két számot megmondottam!) Méltóztassék tudomásul venni, hogy az ellenforradalom első idejében hosszú esztendőkig az úgynevezett gyorsított tanács hozott ítéleteket, tehát egy tagú bíróság, szemben a magyar jogszolgáltatás három tagozatú bíróságával. Tehát gyorsított tanács ítélt és azután az ítélete fellebbezhetetlen volt, nem volt Tábla, nem volt Kúria, nem volt felülvizsgálat, nem volt semmi és maga a miniszter úr ismeri azt, hogy a minősítések lehetnek hiányosak és lehetnek tévesek. Maga a miniszter úr olvasott fel beszéde végén egy rendelkezést, amelynek értelmében azt kérte saját alantas közegeitől, nézzenek utána és vizsgálják meg, vájjon a korábbi minősítések nem voltak-e túlszigorúak. Hát, ki garantálja, hogy ezeknek a szerencsétleneknek az ügyében az egy tagú fellebbezhetetlen bíróság ítélkezése nem volt-e túlszigorú? (Felkiáltások a jobboldalon: Nem egy tagú volt!) Ügy gondoltam, hogy az egyfázisú fellebbezhetetlen ítélet, hiszen tudom, hogy ötös tanácsok ítéltek. Ami a felolvasott névsort illeti, — amely olyan jóleső derűt váltott ki a túlsó oldalon (Peyer Károly: Francia Kiss Mihály bűncselekményeit is fel kellett volna olvasni.), melyen olyan derűsen tudtak elszórakozni, — hirtelenében két esetnek a hátterét tudtam információk alakjában megszerezni. Itt van Bártfai Géza 83 éves hírlapíró. Egy időben kibocsátották Bártfait; hazament Esztergomba és amikor kipihente magát, bement a városi irattárba és Ősze akarta írni, hogy Esztergomban rajta kívül, akit börtönbe zártak, ki volt még részese a bolsevista uralomnak. Ezt a város urai megtudták, és megijedtek tőle, — hogy miért, azt nem tudom, — de tény, hogy az én információim szerint úgy a polgári, mint az egyházi hatóságok összefogtak, közös akciót indítottak és eljártak a minisztériumnál, hogy ezt a 83 éves veszedelmes embert, aki ki akarja mutatni azt, hogy kik voltak még részesek a forradalomban (Peyer Károly: Schmidt Sándor bányaigazgatót nem fogják lecsukni ezért!), dugják be a szegedi csillagbörtönbe. Ez Bártfai volt. A másik Molnár József, aki 15 esztendőt kapott. Tudomásunk van róla, hogy a felesége beteges asszony, több gyermek anyja. Személyesen járt el a miniszter úrnál és nyújtott be kegyelmi kérvényt. A miniszter úr azt mondotta neki: «Édes fiam, menjen haza, az ura ki fog jönni». (Zsitvay Tibor Ígazságügyittiniszter: Nálam nem járt!) Akkor valamelyik közegénél. (Zsitvay Tibor igazságügyin iniszter: Nálam nem járt!) A szesény asszony hazament és tegnap vagy