Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-363
364 Az országgyűlés képviselőházának 3t jen, aki a románokat behozta! — Malasits Géza: Ki cimborált velük? Érdekes volna róla beszélni! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, t. képviselőtársaim keveslik-e az amnesztiát, vagy sokalják. Eddig úgy hallottam a közbeszólásokból, hogy keveslik, most amikor olyan eseteket emlegetek, amelyek miatt nem volt, vagy megszűnt az eljárás, azt kell gondolnom, hogy sokalják az amnesztiát. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Egyoldalúnak tartjuk az amnesztiát!) Magyar József upyancsak^ a pécsi eseményékért, ugyanazért a cselekményért szintén 15 évre van ítélve. Természetesen ö nála egyéb súlyos cselekmények is forognak fenn. Kovács Schmidt József a hasonló cselekményekért kisebb részesség után ötévi fegyházbüntetést kapott. A két utóbbi még nem ül egészen két esztendeje. Ha tehát ezekre vonatkozólag úgy alakulna a dolog, hogy ezek nem gyilkosok és ezekre vonatkoznék az a pártfogás, amelyet többízben (hallottunk emlegetni, hogy: «Ezek politikai bűncselekményeket követtek el és miért neon kapnak amnesztiát?», úgy erre azt mondhatom, hogy méltóztassék talán ezekre nézve egy kis türelemmel lenni. A többieket illetőleg pedig nem hiszem, — ás azt kell gondolnom), hogy nem csalódom — hogy bármely magyar ember követelhetne amnesztiát közönséges gyilkosságok, rablások es más ilyen bűncselekmények elkövetői részére. (Ügy van! Ügy van! a jobb- es a baloldalon) Ki kell jelentenem &i igazság érdekében, — nehogy valaki ezt hallgatólagosan vádnak tekintse, hogy nem is fordult elő, hogy magyar képviselő, aki ilyen kérdésben velem^ tárgyalt, közönséges bűntettesek kegyelmezését szorgalmazta volna. Nem személyekről, hanean elvekről beszéltem, ezt hangsúlyoznom kell, mert nem akarom, hogy az előbbi szavakból bármelyik oldalra nézve talán hallgatólagos vád is háramolhassék. Látjuk teháit, hogy a magyar börtönökben nem «százak és ezrek» ülnek, amit annyiszor hallunk emlegetni és idézőjelekben idézek én is, — hanem Összesen 14-en ülnek, a kommunizmus idején elkövetett bűncselekményekért hoszszabb szaibadságvesztésbüntetésre ítélt egyének. S kérdem újból: hol vannak azok a százak és ezrek? Azok sorában, akik kegyelmet kaptak. Szó van most 'azokról, akik külföldön vannak. Mondottam már, hogy a Károlyi-féle lázadással kapcsolatban senki ellen sincs bűnvádi eljárás folyamatban. (Peyer Károly: Nagyatádi megfordul sírjában! — Györki Imre: Es a székely nemzeti tanács elnöke mit szól ehhez?) Elnök: Csendet kérek! (Várnai Dániel: A király nevezte ki Károlyit miniszterelnökké! Micsoda beszéd az, hogy: lázadás? — Zaj. — Bárdos Ferenc: Egész Európában ez volt. Mindenütt lázadtak? — Malasits Géza: Ezzel akarnak alibit igazolni!) Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T, Ház! Elsősorban azt akarom hangsúlyozni, hogy — mint már mondottam — a Károlyi-féle lázadással kapcsolatban senki ellen nem tétetett folyamatba bűnvádi eljárás (Farkas István: Savanyú volt a szőlő!), egyedül a kommunista bűncselekmények miatt indíttatott meg bizonyos nagyobbszámú társasággal szemben az eljárás. Mégis kétféle csoportját látjuk azoknak az egyéneknek, akik a magyar ítélkezés, akár a bírói ítélkezés, akár a közvélemény ítélkezése elől elvonták magukat és szökésben vannak. Meg kell állapítanom, hogy azonak száma, akik ellen kommunista bűncselekmények miatt bűnvádi el. ülése 1930 március 6-án, csütörtökön. járás indíttatott s akik szökésben vannak, öszszesen 366. Ez a szám felöleli az összes kommunista bűncselekményekben szereplő személyeket, így a terroristákat is és Kun Bélától kezdve a legkisebb szökevényig. Ezeken kívül húszan vannak összesen olyanok, akiket nem a büntető ítéletnek vagy a vádnak fenyegető súlya, hanem saját lelkiismeretfurdalása vitt külföldre és aztán ott követtek el bűncselekményeket a nemzet ellen legsúlyosabb megpróbáltatásai idején. E húszon kívül még 16 olyan egyén van, aki az előző — a 366-os — csoportba tartozik és így ott már egyszer számba vettem őket, de akik szintén követtek el a külföldön is büntetendő cselekményeket. Tehát összesen 386 külföldi szökevény ellen van vád és pedig, ebből 350 ellen csak belföldön elkövetett, 20 ellen csak külföldön elkövetett és 16 ellen bel- és külföldön egyaránt elkövetett cselekmények miatt. Hát azért nem ér semmit ez az amnesztia, mert ez a 20, vagy ez a 366 nincsen közöttük? Én azt hiszem, hogy az az állítás, hogy itt nem volt amnesztia, vagy az az állítás, hogy ezrek vannak a börtönben, vagy hogy ezrek menekültek ki külföldre bizonyos terror és nem tudom én, micsoda üldözések elől, ez eddig is lelkiismeretlen állítás volt, ez után azonban, hogy itt a hiteles adatokat »megállapítottam, nem lehet egyéb, mint ennék a megbocsátásra amúgyis annyira kész és a megbocsátás jelét annyira tanúsító nemzetnek a megrágalmazása. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől, a baloldalon és a középen.) Nincsen amnesztia? Hát ez az amnesztiarendelet elsősorban minden feltétel és minden korlátozás nélkül elenged minden büntetést és eljárást azokkal .szemben, akik a Főméltóságu TTr személyével szemben követtek el bűncselekményt. Fenséges és magasztos gesztus ez, de legyen szabad megállapítanom, hogy az összes többi rendelkezések sem maradnak e mögött. Nem maradnak el mögötte^ és mert nem igaz és rosszul is hangzik egy képviselő szájából az a megállapítás, hogy apró tolvajok és csirkefogók amnesztiája volna ez. Először is elfelejtik... (Várnai Dániel: Az amnesztia az ön szájából még rosszabbul hangzik! — Zaj.) Kérem, én nem találok gyönyörűséget abban az állásban, amelyet betöltők, de találok ebben az állásban igen sok felelősséget, annak igen nehéz súlyát érzem és soha életemben nem fogok másképpen cselekedni, mint ahogyan meggyőződéseim diktálja. (Taps jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ne méltóztassanak tehát azt hinni, hogy bármiféle közbeszólás engem a magam meggyőződésének kimondásában megtántorít. (Propper Sándor (a jobboldal felé); Talán illenék felállani, micsoda pártfegyelem ez!? — Zaj. — Peyer Károly: Tapsolni illik!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Propper Sándor: Micsoda fegyelem ez?! — Jánossy Gábor: Parlamenti hang ez? — Peyer Károly: Ez nem parlament, mert ennek nem a titkos választás az alapja! — Mozgás a jobboldalon. — Jánossy Gábor: En annak tartom és a szerint is viselkedem itt! — Propper Sándor: Halljunk egy ódát! — Jánossy Gábor: Csináljon maga! — Propper Sándor: En nem vagyok költő! — Jánossy Gábor: En sem vagyok, én képviselő vagyok! — Propper Sándor: Akkor szavaljon! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak, minden oldalon! Propper Sándor képviselő urat előbbi kijelentéséért rendreutasítom. Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy a parlamenti illemet és a parlamenti tanácskozás szabadságát tartsák tiszteletben, kü-