Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-363
Az országgyűlés képviselőházának 363. lyekről csak azt mondhatjuk, hogyha valaki azokban nem ért egyet a nemzettel, kétségbe kell vonni azt, hogy tud-e magyarul gondolkozni és érezni. (Helyeslés a jobboldalon. — Propper Sándor: A miniszternek mindent szabad mondani? — Nagy zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Ezek után a sokszoros megbocsátásnak dokumentumaira akarok hivatkozni. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat a baloldalon, bízzák az elnökre annak megítélését, hogy mit szabad mondani. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A kéoviselő úr szenvedélyes és elfogult. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ott méltóztattak félbeszakítani, amikor azt mondtam, hogy az októberi lázadás miatt egyedül a közönséges bűntettesek ellen indult meg az eljárás, de azok ellen, akik politikai bűncselekményeket követtek el, eljárás nem is indult meg. (Peidl Gyula: Pedig azok követelték! — Farkas István: Somogyi Béla gyilkosai ma sincsenek meg. — Malasits Géza: Ma is szabadon sétál mind a három! — Nagy zaj. — Farkas István: Az erzsébetvárosi bombamerénylő gyilkosok hol vannak? — Jánossy Gábor: Keresse meg Őket! — Esztergályos János: Miért nem vitték őket bíróság elé? Nagy Vince itt követelte! Miért nem tették meg? — Elnök csenget — Propper Sándor: Savanyú volt a szőlő!) Megállapíthatom tehát, hogy a magyar megbocsátási hajlam ott nyilvánult meg legelőször a lázadások után, amikor az októberi lázadás politikai bűneiért senki ellen nem indult meg az eljárás. (Zai a szélsőbaloldalon. — Peidl Gyula: Pedig követelték! Nem merték odavinni!) és ott nyilvánult meg, amikor százak és ezrek számára már az első pillanatban megnyilvánult a megbocsátás. (Esztergályos János: Nagy Vince és Batthyány követelték! — Peyer Károly: Na^vatádival évekig ültek együtt egy kormányban! —Esztergályos János: Nagy Vince és Batthyány mindig követelték. Miért nem tették meg? — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Kabók Lajos: Ne sértse meg a miniszter úr a nemzetet. — Zaj és derültség a jobboldalon.) Kénytelen leszek a képviselő urakat megnevezni, rendreutasítani és szigorúbb eljárással fellépni. (Esztergályos János: Történelemhamisítás folyik itt. — Zaj a jobb- és baloldalon. — Barabás Samu: A vörös napon csinálják! — Esztergályos János: Ön kiutált pap! Szegyei je magát!) Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Az én kijelentésem nem sértheti a nemzetet. Az sérti a nemzetet, aki ország-világ előtt befeketítve állítja oda a nemzetet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hallottam egy közbeszólást. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Nem méltóztatnak olyan közbeszólással jönni, amelyre nyíltan és nyugodt lelkiismerettel ne felelhetnék. Hallottam egy közbeszólást, amely Somogyinak és Bacsónak gyalázatos meggyilkolásával kapcsolatban hangzott itt el. T. Ház! Nem ez az az alkalom, amikor erre részletesen kitérhetnék... (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Rothenstein Mór: Olyan alkalom sohasem lesz! — Jánossy Gábor: Ne zavarja!) Könnyelmű az a kijelentés, amely nem várja meg a mondat végét, t. képviselő úr (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Zaj.), de ez nem meglepő az önök részéről. T. Ház! Somogyi és Bacsó gyalázatos meggyilkoltatásával kapcsolatban évek óta folyt eljárás. Amikor én a miniszteri tárcát most ülése 1930 március 6-án, csütörtökön. 361 egy éve átvettem, az első napokban spontán érdeklődtem ez iránt az ügy iránt és megállapítottam, hogy abban a stádiumban van, hogy a polgári hatóságoknak sokáig vitás hatásköre megállapíttatott. Utasítást adtam, hogy kímélet és fenntartás nélkül folytassák le az ügyet a maga rendes útján és érleljék meg, mert a büntető igazságszolgáltatásnak és az országnak erkölcsi érdekei kívánják, hogy ebben a kérdésben végre döntés legyen. A magam részéről nyugodtan állhatok a t. Ház előtt, mert különböző fórumokon át ezidőszerint az ügy a budapesti Tábla előtt fekszik, s a Tábla bizonyításkiegészítést rendelt el vádtanácsi hatáskörében. Ez a helyzet. Ennek következtében méltóztassék tudomásul venni, hogy ez a közbeszólás, ha nem kapott volna választ, talán elérte volna a célját, de minthogy arra a tényállásnak megfelelően válaszoltam, talán feleslegessé teszi az ehhez hasonló további esetleges közbeszólásokat. (Györki Imre: Nem egészen, mert ezeket amnesztia alá vonták, miniszter úr! Megszüntették az eljárást az amnesztiarendeletre való hivatkozással. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem, méltóztassék megnézni a Tábla határozatát, amely ebben a kérdésben további bizonyítást rendelt el, s ének sürgős le^ folytatása van^ most folyamatban. (Györki Imre: Amnesztiát rendelt el, amit én folyamodtam felül, mert nem lehetett alkalmazni rá. Ez a való miniszter úr! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Györki Imre: A pestvidéki törvényszék megszüntette az eljárást! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Na, miniszter úr, mit szól hozzá?) A képviselő urat rendreutasítom. Kérem, képviselő urak, tessék csendben maradni és ne folytassanak párbeszédeket. (Peidl Gyula közbeszól.) Kérem, a képviselő úrnak egyáltalán semmit sincs joga mondani, mert nincs közbeszólási joga. Tessék csendben maradni! Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Peidl képviselő úr közbeszólását vissza kell utasítanom. (Peidl Gyula: En is visszautasítom a korábbi miniszteri kijelentést!) En korábban nem voltam miniszter, csak most vagyok. (Peidl Gyula: A beszéde elején, miniszter úr! — Propper Sándor: De tíz órakor már miniszter volt, ugy-e? — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Egyet kívánok leszögezni. Györki képviselő ur az elsőfokú határozatról beszélt, én pedig az azt megváltoztató másodfokú határozatról. (Jánossy Gábor: Nahát! — Zaj.) En nem tértem ki a kérdések elől, itt a Ház színe előtt. (Szabóky Jenő közbeszól. — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kalocsai hős!) En tehát megállapítottam a magyar nép és nemzet megbocsátási hajlamának első tényét az októberi lázadás politikai bűnöseivel szemben. Most annak közbevetésével, hogy a kommunista lázadásnak 373 súlyos elítéltjét az 1921: XLI. te. értelmében ki kellett adenunk Oroszországnak, — azért terjesztem ezt is elő, hogy az öszszes számokat méltóztassanak az egész világon tudomásul venni — ennek előrebocsátásával legyen szabad megemlítenem, hogy őfőméltósága kormányai előterjesztésére eddig a mai kivételével és megelőzőleg hét amnesztiát, általános kegyelmet adott. Ezek az amnesztiák rendkívül nagy számban ölelik fel azokat a bűncselekményeket amelyeknek nincs politikai vonatkozása. De azok a kommunista lázadással kapcsolatban elkövetett bűncselekmények, amelyek tekintetében kegyelmet nyújtanak, olyan hihetetlen mértékben jelentkeznek, hogy kénytelen vagyok ezt a t. Háznak egyszersmindenI korra szám szerint kifejezve tudomására hozni,
