Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-363

360 Az országgyűlés képviselőházának 36< badság nagy napja, arra kérem a miniszter urat, hogyha akár feledékenységből, akár más szempontokból kim áradt a . sajtó munkásaira vonatkozó kegyelmi intézkedések sorozata, legyen kegyes intézkedni aziránt, hogy március 15-ét, a sajtószabadság nagy magyar ünnepét azzal ünnepeljék meg, hogy a sajtó elítélt munkásainak kegyelmet adjanak. Azt hiszem, ez méltányos kérelem és semmiféle szempontba nem ütközik, semmiféle kegyeletellenes tényt nem involvál, ellenkezőleg ez a magyar közhangulatnak legyen a kifejezője azzal a magyar sajtóval szemben, amely önfeláldozó munkával rendikívüli nehézségek között teljesíti a maga hivatását és feladatát. En nagyon kérem a t. miniszter urat, legyen kegyes ebben az irányban intézkedéseket tenni és na már eddig a sajtó munkásai nem részesültek külön elbánásban, a sajtó útján elkövetett vétségek elkövetőivel szemben legyen oly kegyes és mutasson egy megbocsátó gesztust és március 15-ével kapcsolatban vegye le a magyar sajtó munkásainak válláról ezeket a terheket; akkor úgy megünnepli a magyar sajtószabadságot, hogy az méltó lesz március 15-éhez. Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy mindenekelőtt mély sajnálatomnak adjak kifejezést a felett, hogy egy olyan fenséges és magasztos gesztussal kapcsolatban, amilyen ez az igazán széleskörű, általános amnesztia volt (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. ~ Rothenstein Mór: Ezt maga sem hiszi el!), hangok hallatszanak ebben a parlamentben, hangok, amelyek magukon viselik azt a bélyeget, hogy semmi közük sincs az egyetemes nemzeti gondolathoz. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Esztergályos János: A miniszter úr ma csupa humor!) Ha azt hallom, hogy a kormány szavahihetőségét keresik, akkor azt kell mondanom, hogy ott kételkedjenek a szavahihetőségben, ahol ilyen kijelentések könnyelműen elhangzanak, amint hogy a túlsó oldalon elhangzottak bizonyos ténybeli valótlapságok és ferdítések. Propper t. képviselőtársam beszédében. Ebben a pillanatban be fogom ezt bizonyítani. (Peidl Gyula: Miniszternek ilyent is szabad mondani. Ez nem ütközik a házszabályba. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: A kegyelmezési jog nemcsak felségjog, hanem valóban felséges jog is, amelyhez csak magasztos lélekkel, ihletett kezekkel szabad nyúlni, akkor is, ha adományoznak, akkor is, ha megtörtént tényt kritizálnak. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ezt a nemzetet, amely ezer évig szenvedett, ezt a mindig megbocsátani tudó nemzetet nem kell a megbocsátás terjedelme tekintetében kioktatni és bíztatni, mert erre szükség nincs. Ez a nemzet mindig könnyen, sőt könnyelműen tudott feledni. (Elénk taps a jobboldalon és a középen. — Mala sits Géza: A gyilkosoknak nagyon könynyen megbocsátanak minden maradék nélkül.) Ez a nemzet számtalan példáját mutatta annak, hogy megbocsáthatatlanul megbocsátó saját ellenségeivel szemben. Az amnesztia csak akkor áll erkölcsi alapon, ha erkölcsi megerősödést és megújhodást jelent és a világért sem szabad elvéteni azt a határt, amelyen túl az erkölcsi élet megrendülésére vezet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Farkas István: Szóval egységespárti álláspont!) T. képviselő. ülése 1930 március 6-án, csütörtökön. társam, ez a közbeszólás csak azt mutatja, hogy egy szavamat sem értette meg. (Farkas István: Dehogy nem értettem meg. — Zaj.) Nagyon sajnálom, egyszerű erkölcsi igazságokat mondottam, ha azt nem értette meg a képviselő úr, nincs az a hatalmam, hogy ezt újból megmagyarázzam. (Simon András: Vaknak a színről, süketnek a hangról! — Propper Sándor: De szellemes!) Egy olyan amnesztia, amelynek nincs erkölcsi alapja, végveszedelmet jelenthet egy nemzetre. Láttuk ezt 1919 március 21-én, amikor nem a szeretet, hanem a gyűlölet nyitotta meg válogatás nélkül a börtönök ajtait (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a köI zépen. — Propper Sándor: Szóval önök követik | ezt a szellemet!), az a gyűlölködés, melyben egy szemernyi szeretet sem volt, az vezette őket, amit latinul úgy mondanak, hogy: similis, simili gaudet. (Propper Sándor: önök is örülnek egymásnak!) T. Ház! A vad ösztönöket rászabadítani a nemzetre, helyrehozhatatlan bűn. Az emtoeri ösztönhöz szeretettel közeledve gyógyítani és megfelelő intézkedésekkel helyes irányba terelni a ímegtévelyedetteket: ez helyes cselekedet, amellyel a nemzet erkölcsi erőtartaléka gyarapodik. Ne méltóztassanak tehát arról beszélni, hogy a megbocsátás tartalma tekintetében hiányokat észlelnek. Mondom, ezt a nemzetet e tekintetben nem kell kioktatni. (Propper Sándor: Megbocsátanak még az ötvenháromszoros gyilkosnak is!) Sehol a világon olyan mértékben nem gyakoroltak még megbocsátást, mint gyakoroltak ebben az országban, bár azt is meg kell állapítanom, hogy tíz éven keresztül soha annyi megpróbáltatáson egy nemzet nem ment át, mint ez a szerencsétlen Magyarország. Először is legyen szabad megállapítamom, hogy az októberi lázadásnak... (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Propper Sándor: Mayer János nincs itt? Hol vannak a főispánok? — Nagy zaj. — Peyer Károly: József főherceg ezt kikéri magának. — Elnök csenget.) Ügy látom, hogy a közbeszóló képviselő urak ezt a kifejezésemet kifogásolják. (Farkas István: Tönkretették a magyar államot 1918ban.) Nem tehetek róla, én nem beszélhetek októberi forradalomról és márciusi forradalomról, mert forradalom alatt azt értjük, (Peyer Károly: Beszéljen csak az összeomlásról! — Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) ha a nemzeti közokarat még formákat is áttörve, érvényesíti az igazságot és az erkölcsöt (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: TTgy van! Ez a forradalom!) és nem, ha a közakaratot elnémítja az erőszak és a hazugság. (Taps a jobboldalon. — Zajd a szélsőbaloldalon.) Ha nem ez a forradalom, akkor méltóztassék egyszersmindenkorra törölni a parlamenti szótárból ebben a vonatkozásban az emigráns szót is... (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Ugyanezt mondták Kossuth Lajosról is! Azt mondták, hogy pénzhamisító. — Nagy zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) mert az szent szó, az emigránsok, akik a nemzeti forradalom után kimenekültek, emigráltak, szentek és ezeknek a szenteknek az emlékét ne méltóztassék meggyalázni. (Taps a jobboldalon. — Folytonos zaj és közbekiáltások a szélsőbaloldalon. — Simon András: Semmi közük maguknak Kossuthhoz! — Propper Sándor: Képletesen felakasztották Kossuth Lajost az önök elődei! — Folytonos zaj. — Elnök csenget.) Történelmi ábécét tanítani nem jöttem ide. j Minden magyar ember köteles a történelmet < ismerni és vannak olyan ábécés kérdések, ame-