Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-363

Az országgyűlés képviselőházának 363 het kérlelhetetlen és vérszomjas, de a dolgozó magyar társadalom mást akar, más az igénye, más a szükséglete és mást parancsol a korszellem. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Méltóztassék beszédét befejezni. Propper Sándor: Mást parancsol a korszellem... (Szabóky Jenő közbeszól — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: Kalocsai hős! — Malasits Géza: Mikor szokik át Bajára?! — Kabók Lajos: Közönséges beugrató! — Esztergályos János: Otthagyta a beugratottakat! — Szabóky Jenő ismételten közbeszól. — Zaj. — Kabók Lajos: Ilyenek a magyar hősök! — Malasits Géza: Beugratja a parasztot és átszökik!) Elnök: Bn ebben az általános zajban nem vagyok képes a képviselő úr beszédét ellenőrizni, kérem tehát a képviselő urakat, őrizzék meg nyugalmukat s maradjanak csendben! Propper Sándor: En úgy látom, úgy tudom, s azt vallom, hogy Európa ma uralkodó demokratikus szelleme nem bírja sokáig az olyan reakciós színfoltokat, amilyenekkel önök állanak elő. Én azt mondom... Elnök: A képviselő úr most már ne mondjon semmit, hanem tessék beszédét befejezni. Propper Sándor: Befejezem néhány mondattal. Bízom az igazság erejében, bízom abban a történelmi erőben, amely itt is közreműködik s meg vagyok győződve arról, hogy a kormányzat ellenére is az igazság és a józan ész végre diadalmaskodni fog. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Bródy Ernő képviselő urat illeti a szó! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Amikor az igazságügyminiszter úr által ellenjegyzett amnesztiarendeletet iszóváteszem, ezt a legnagyobb nyugalommal, higgadtsággal s az ügyhöz illő tárgyilagossággal óhajtom megtenni. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni annak kijelentését, hogy én a magam részéről sajnálom, hogy egy politikai esemény alkalmából nem borult fátyol ezekre az eseményekre, mint ahogy az idő megkövetelte volna. Mert más a közönséges bűncselekmény és más a politikai bűncselekmény. A politikai bűncselekmények rendszerint pillanatnyi hangulat hatása alatt születnek és azoknak legnagyobb jellegzetességük a túlzás. Ha az ember leszűri és lefékezi, akkor kiderülj hogy tulajdonképpen csak egy ártatlan elszólásról van szó. Eopen ezért a politikai bűncselekményeknél sokkal engesztelőbb szelleműnek kellene lenni. (östÖr József: Bródyféle teória!) En nyugalommal tárgyalom ezt a kérdést. (Östör József: Humorral!) Nam humor ez! (Malasits Géza: Beszéljünk a grófok szakszervezetéről!) Méltóztassanak engem meghallgatni. Amikor az 1878. évi büntetőtörvénykönyvnek képviselőházi tárgyalása volt, akkor Mocsáry Lajos, a függetlenségi párt elnöke azt indítványozta, hogy politikai nyilatkozatokért és beszédekért egyáltalában ne lehessen büntetőeljárást indítani. Van ilyen felfogás, (östör József: Ez is (humoros! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Mocsáry a régi politikai életnek egyik legkiemelkedőbb jelensége volt. (Jánossy Gábor: Más volt a levegő!) Nem akarok vitát felidézni ebben a kérdésben, mindössze csak meg akartam ezt érinteni (Peidl Gyula: Más volt a kereszténység!) és sajnálatomat fejezem ki a felett, hogy az amnesztiarendelet a sajtóügyekben nem intézkedett különlegesen. A sajtóügy a politikának legelevenebb része. (Fábián Béla közbeszól. .•-7» Zaj. — Hódossy Gedeon: Azért kell vigyázni! — Fábián Béla: Ha gyilkosoknak megkegyelülése 1930 március 6-án, csütörtökön. 359 mezhettek, akkor azoknak is meg kell kegyelmezni!) A közönséges bűncselekmények és a sajtó útján elkövetett bűncselekmények között ; nagy különbség van. A közönséges bűncselekményeknél nagy feladatát képezi az igazságszolgáltatásnak magának a bűncselekménynek kinyomozása, a tényállás megállapítása. A sajtó útján elkövetett bűncselekményeknél a sajtótermék maga hozza a nyomozás teljes eredményét, teljesen készen van, úgyhogy a sajtótörvény természete egészen különleges. Éppen ezért azt szerettem volna, hogy amikor kegyelemről van szó, a sajtó útján elkövetett bűncselekményekről és a sajtó munkásairól a dolog természete szerint külön 'megemlékezés történjék. Ebben az^ amnesztiarendeletben azonban ezt nem látom. (Vary Albert: Vonatkozik rájuk is!) Igen t. képviselőtársam, mint kiváló sájtójogász nagyon jól tudja, hogy másképpen minősül egy bűncselekmény, ha a közönséges büntetőtörvénykönyvbe ütközik és másképpen, ha sajtó útján követtetik el. Jo^os tehát a kívánság, hogy a sajtó útján elkövetett bűncselekményekről a közkegyelem különlegesen intézkedjék, különleges intézkedéseket tartalmazzon. Ez a dolog természetéből folvik. Hiszen méltóztatott ezt hallani Pronper igen t. képviselőtársam beszédéből is, aki Hugo Viktornak egy törvényjavaslatát említette fel, amelyben a sajtóvétségek külön ki vannak emelve és külön vannak tárgyalva. Ez,, ismétlem, a dolog természetéből folyik és azt hiszem, a magyar sajtó rászolgált arra, hogy vele ebben ez esetben különleges módon bánjanak. Hiszen maga a miniszterelnök úr említette legutóbbi beszédében, amelyet a hágai kérdéssel kapcsolatban tartott, de nem is említette, hanem megköszönte a magyar sajtónak azt a támogatását, amelyet a hágai eseményekkel kapcsolatban tanúsított. Engedelmet kérek, (Jánossy Gábor: Kötelessége volt!) ez a magyar sajtó rászolgált arra, hogy amikor közkegyelemről van szó, akkor a sajtóban elkövetett bűncselekmények, amelyek igazán pillanatnyi hevületből, indulatból, a legtöbbször a közérdek védelmében (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a korrupció kiirtásáért, egy tiszta közélet megteremtéséért történnek, véletlen elszólásért, véletlen hangulatmegnyilatkozásokért ne legyen olyan súlyos büntetésekkel sújtva, amennyiben pedig • már történtek ilyen büntetések, legyen mód és alkalom azoknak enyhítésére. Azt hiszem, pártkülönbség nélkül vallhatjuk a magyar sajtóval szemben ezt az álláspontot. Es én, amikor felszólalok ebben a kérdésben, arra is kérem a mélyen t. igazságügyminiszter urat, legyen kegyes intézkedni, mert még e jelenlegi amnesztiarendelet alapján is sokat jóvá lehet ' tenni. Akár az ötödik fejezet alapján, — ha méltóztatik ezt ide szubszumálni — akár egyéni kegvelmezések útján, megvan a miniszter úrnak a módja és alkalma arra, hogy a magyar sajtó munkásainak kegyelemben való részesítése iránt intézkedjék. Azt hiszem igen t. Képviselőház, hogy akkor, amikor közeledik á sajtószabadság március 15-iki ünnepe, (Fábián Béla: Ojé! — Zaj a baloldalon és a középen. — Fábián Béla: Olyan messze vagyunk a 48-as sajtószabadságtól, mint 1848 1930-tól. — Zaj a jobboldalon és a középen. — Elnök csenget. — Petrovaez Gyula: Március 15-ére mégsem szabad mondani egy ojé-t. — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Jóval előbbre vagvunk, 80 évvel! — Fábián Béla: Nem, hátrább vagyunk a középkorban. — Zaj. — Elnök csenget.) Amikor közeledik március 15-e, a sajtósza-