Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-362

350 Az országgyűlés képviselőházának 3i el az urak gondolkozásához, akik a polgári tár: sadalmat azzal akarják megvédelmezni, hogy a polgári társadalomból kiszakadt pártoknak vagy gruppoknak lehetetlenné teszik, hogy egy választásba induljanak. Kénytelen vagyok visszatérni erre, mert nagyon használják itt azt az érvelést, hogy ellenünk akarják: megvédelmezni a polgári társadalmat, különösen az ajánlás rendszerével és •még fogjuk hallani, amint hallottuk is, hogy a szociáldemokrácia ellen kell megvédelmezni a polgári társadalmat. Az imént már rámutattam, de ismételni kívánom, mert meg akarom óvni a hiszékenyeket ettől a becsapástól, hogy az ország mai politikai és gazdasági viszonyai közepette szükség van arra, hogy a szociáldemokráciával szemben ilyen lehetetlen védelmi pragrafusooskákat alkalmazzanak, amelyek — amint már mondottam és ismétlem — egyáltalábar nem akadály számunkra és nem védelem a polgári társadalom számára. Mondja meg az igen t. miniszter úr: meg akarja védelmezni a polgári társadalmat attól a mi követelésünktől és attól, amit mi életté és gyakorlattá is

t akarunk valósítani, hogy végre a választójog általános, egyenlő ós titkos legyen? Mi nem követelünk mást ezen túl sem, mint 'sajtószabadságot, az egyesülési és gyülekezési jognak végre modern államhoz illő törvénybe iktatását. Követeljük ezenkívül az esküdtszék visszaállítását. Minden követelésünk politikai téren olyan, amely megfelel a polgári demokrácia általános követeléíseinek és amely már mindenütt megvan a tőlünk nyugatra fekvő államokban és minden olyan államban, amely méltóvá akarja magát tenni a modern kormányzás rendszeréhez és élni akar ezek által a rendszerek által. Ahoi ezek a követelések életté valósultak, intézményesültek, sehol se dűlt össze, sőt megerősödött általuk a polgári társadalom vagy mondjuk úgy, a társadalom, és ezen az úton megerősödött az állam is. Igen t. miniszter úr, fordulhat-e ön logikusan a polgári társadalom felé, hogy meg akarlak védelmezni a szociáldemokrácia ellen, mert a felemlített politikai követeléseken túl gazdasági téren a szociáldemckratapárt akcióprogrammja követeli az igaascigosabb közteherelosztást, követel egy kiadósabb, gyümölcsözőbb gazdasági és pénzügyi politikát, követeli a fogyasztók védelmét, követel egy más vámpolitikát, amely nem zsarolja ki a fogyasztó piacokat, amely nem teszi úrrá egész gazdasági életünk felett a magyar tröszt- és kartellpölitikának azt a rabló rendszerét, laanelyet ideje volna már egyszer nem eltörölni, hanem alaposan megreformálni és megregulázni? T. miniszter úr! Senki, a polgári társada lom egyetlen józan hozzátartozója sem fogja elhinni azt, hogy ön a szociáldemokrácia ellen akarja megvédelmezni a polgári társadalmar. Engedje ímeg t. miniszter úr, ez nevetséges, gyermekded állítás, amelyet elhihetnek odakünn a gyengeeknéjűek, de bennünket nem lehet ilyen argument unióikkal félrevezetni akarni. Hogy mi van tulajdonképpen a dolog mögött, hogy miért ragaszkodik hozzá különösen a kereszténypárt, azzal tisztában vagyunk. Az urak a kereszténypárt és a Kozma-párt részéről azt hiszik, hogyha az ajánlásnak a szakaszban tervezett rendszerét erőszakolják bele a törvényjavaslatba és emeltetik törvényerőre, rajtuk kívül minden pártnak lehetetlenné teszik az indulást. De a miniszter úr, aki nem a kereszténypárt és nem a Kozma-csoportocska minisztere, hanem az ország minisztere, nem képviselheti itt a fórum előtt ezeknek a gruppoknak, ezeknek a vékony társadalmi és politikai . ülése 19$0 február 2B-án

t pénteken. rétegeződéseknek privát, egyéni érdekeit. A miniszter úrnak meg kell magyaráznia nem védelmi; érveléssel, hanem egyébbel, hogy tulajdonképpen mit is akar ezzel a rendelkezéssel elérni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt; szíveskedjék beszédét befejezni. Várnai Dániel: Tíz perc beszédidőhosszabbítást kérnék a t. Háztól. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a képviselő úr beszédidejét 10 perccel meghoszszabbítani? (Igen!) A Ház a hosszabbítást megadta. Várnai Dániel: Amikor itt tegnap bizony igen alapos érveléssel támadták ennek a rendelkezésnek erkölcsi oldalát és kimutatták, hogy az erkölcsileg milyen gyönge lábon áll, milyen korrupcióra, milyen lelki rontásra^ vezet a választók között, akkor az országos és a községi kereszténypárt t. vezére, Wolff Károly úr, von Wolffenau (Petrovácz Gyula: Nem igaz, németprónai!) kijelentette, hogy részükről semmiféle korrupt hatása nem lehetett ennek az ajánlási rendszernek, mert hiszen a kereszténypárt t. tagjai spontán lelkesedésből minden fillérnyi ellenszolgáltatás nélkül mentek házról házra (Petrovácz Gyula: Ügy van! Ügy van!) és gyűjtötték az ajánlási aláírásokat és 1925-ben a szelvényeket. En erre azt mondtam, hogy nagyon sok pénzébe került a kereszténypártnak az a spontán lelkesedés. Wolff Károly t. képviselőtársam mély sajnálatomra ezen nagyon felháborodott és azt mondotta; hajlandó vagyok-e ezért a kijelentésemért a bíróság előtt helyt állani? Még jó, hogy azt nem mondotta, hogy hajlandó volnék-e a Bírák és Ügyészek Egyesülete előtt helyt állani, ahol neki igen nagy befolyása van. Nem arról van szó, hogy hajlandó vagyok-e helyt állani, mert ez nem vitás, minden téren mindenkivel szemben állításomért hajlandó vagyok helyt állani, ez önmagától értetődik. Aki itt egy szót szól, annak természetesen helyt is kell állania azért, amit mond. Emlékeztetem azonban a t. kereszténypártot a következőkre. 1925-ben az én lakásomra is bejött egy igen tisztelt úr a kereszténypárt részéről ajánlási aláírásokat gyűjteni és amikor azt mondottam neki: ez teljesen ki van zárva, az én ajánlási aláírásomat az Ön ívére, tekintve, hogy milyen pártot képvisel, nem adom oda, ez az úr azt mondotta, majdnem könyörögve: kérem, ez nem jelent pártunk mellett való leszavazást, nem jelent pártunk mellett semmi elkötelezést, méltóztassék aláírni. Ezzel ön csak azt éri el, hogy számomra szerez tízezer koronát — akkor még koronában beszéltünk — (Petrovácz Gyula: Anzágolt a fiatalember!) és az nekem hasznos, az úrnak pedig nem jelent semmiféle kiadást, semmiféle elkötelezést. (Petrovácz Gyula: Mesék az írógépről!) Azt aztán igazán kikérem magamnak, hogy szavaimban kételkedjék. (Petrovácz Gyula: Nem önre mondottam! Az illető meséjére!) Az egészen más. Járt ott lakásról-lakásra, a jobboldali és baloldali házakba is ezzel érvelt, (Rothenstein Mór: Ilyen embereket angazsáltak Önök!) hogy írják alá nekem, aláírásonként tízezer koronát szerzek, önnek pedig nein jelent ez semmit. (Petrovácz Gyula: Kortesfogás !) Kérdem a t. Házat és kérdem igen t. képviselőtársaimat, Wolff Károlyt és társait; vájjon nincs-e ennnek korrumpáló, lelkileg rontó hatása a választókra? Kérem a miniszter urat, fontolja meg mindazokat az ellenvetéseket, amelyek itt elhangzanak. Nem azért beszélünk, hogy falra borsót hányjunk, nem úgy beszélünk, mintha egy kertben állnánk s egy nagy falnak beszélnénk.