Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-362

Az országgyűlés képviselőházának 362. Erezze meg, szívlelje meg, hogy amit mondunk, azt a legnagyobb aggodalommal mondjuk, a legtisztább meggyőződésből, különösen azért is, mert amint hallottam és beszédem bevezető megjegyzésében mondottam, a miniszter úr állásfoglalása nem is olyan merev. (Rothenstein Mór: Fél a kereszténypárttól!) El lehetne fogadni a mi indítványunkat. Ha már nem törli az ajánlás rendszerét, elégedjék meg a kisebb kerületekben a választók 5%-val, mint ajánlóval, a nagyobb kerületekben pedig ezer ajánlóval. Ez nem fog semmiféle tekintetben rontani — megmarad az ajánlási rendszere — és le kell mondani a szelvényrendszerről is, ez is fontos. Kérem a miniszter urat, fogadja el a mi indítványunkat, mert ez tisztán a választóknak és a választás tisztaságának érdekében áll. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belüP'vminiszter úr kíván szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! (Halljuk/ Halljuk! a jobboldalon.) Elvezettel hallgattam végig ennek a szakasznak vitáját és igen kellemes alkalmak kínálkoznának részemre, hogy foglalkozzam olyan témákkal és kérdésekkel is, amelyek talán nincsenek szorosabb összefüggésben ezzel a szakasszal, de a vita során mégis előhozattak és felvetődtek, A vita során igen érdekes képet nyertem és már egészen kifejlődve látom a vita anyagát. Most már az argumentumok nemhogy gyarapodnának, nemhogy újakkal gazdagodnának, hanem inkább megismétlődnek és ugyanabban a keretben bizonyos szóvirágok variációjával tűnnek elő. így elérkezettnek látom az időt arra, hogy kifejezésre juttassam, a magam felfogását ebben a kérdésben és foglalkozzam a 17. §-hoz felszólalt képviselőtársaimnak kritikájával. Azt a kedvező alkalmat, amely így a debattirozásra kínálkozik, különösen Gál Jenő képviselőtársam szolgáltatta, aki a maga jogi felfogásával — amelyet jogászembernél különösnek is találok — olyan következtetésekre is jutott, hogv mivel házasságtörés van, talán felesleges a házasság, mivel üzérkedések és kémkedések háború esetén mindig előfordulnak, tehát ebből a szempontból felesleges a háború, (Kabók Lajos: Ez miniszteri következtetés! — Söpkéz Sándor^ Ezt onnan hallottuk! Csak citálunk — Fábián Béla: Mert evés közben megronthatja a gyomrát, tehát felesleges az evés!) miivel a lajstromos választásnál az a szegény választó nem tájékozott a választás techniikájában s miivel csak a lajstrom vezetőnek nevét ismeri, tehát nem igazságos a lajstromos rendszer. De ugyanakkor a választók képességét is lekicsinyelte a képviselő úr, aki, ha egyébként igen demokratikus állásponton van — s ugyanígy, mivel visszaélések vannak a választás során, a logikus következtetés az lehet, hogy felesleges a választás. Ezeken az eszmefuttatásokon lovagolt végig Gál Jenő t. képviselőtársam, sőt még egy példát is előhozott, hogy felesleges a belügyminiszternek szabályrendeletalkotási jogot adni, mert hiszen azzal is visszaélhet, egy rossz példára való hivatkozással. (Bródy Ernő: A mozik!) Éppen azt poentírozta ki képviselőtársam, aminek poentírozása kényszerítette a kormányzatot, hogy azt a bizonyos rendeletet kibocsássa. Mert éppen az volt a baj, hogy az előző rendeletet nem a kormányzat, hanem a belügyminiszter adta ki, holott a kormányzatnak kellett volna kiadnia. Ez a poénja ennek a rendeletnek. A képvisel a úr azonban természetesen nem volt kellőleg tájékozódva és így erős tévedésben volt e rendelet kiadásának okairól és intenciójáról. En nem hiszem, hogy evvel a palásttal igen ülése 1930 február 28-án, pénteken. 351 t. képviselőtársam a maga jogi felfogását akarta volna elfedni, mert evvel a palásttal nem fedte volna el magát egészen. Méltóztatnak tehát látni, hogy bizonyos problémák felvetése még jogászembert is menynyire elragadtat és mennyire tévútra visz. Méltóztatnak látni, hogy a jognak és a logikus konzekvenciának érvényesülése hova vezet, milyen téves utakra kalandozik el. En nem akarom a képviselő urat ezen az úton követni, csak ki akarok terjeszkedni azokra a kérdésekre, amelyek szoros összefüggésben vannak a 17. §-ban foglalt rendelkezésekkel. Ebben a szakaszban két lényeges rendelkezés van, amelyet különösen kritika tárgyává tettek. Az egyik rendelkezés, amely összefüggésben van két kérdéssel, az ajánlásnak és a szelvényrendszernek fenntartása, a másik rendelkezés a kötelező szavazás. Mindkét kérdés igen érdekes. Különösen behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel — úgy látszik közelebbről érdekli őket — a szociáldemokratapárt, nem annyira közvetlenül a saját érdekében, hanem inkább más vonatkozásban, a polgári pártokat illetőleg. Mert a szociáldemokratapárt arra az álláspontra helyezke dik, hogy: divide et impera. (Petrovácz Gyula: Ügy van!) Nem magát akarja megbontani, hanem a polgári társadalmat és a polgári pártokat akarja felaprózni, hogy azok a maguk tömörségében és erős falában megbolygattassanak és így a maga részére a diadalt könnyebbé tegye (Derültség a szélsőbaloldalon.) és a diadal révén hamarább hozzá juthasson ahhoz, (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Arányos választás van!) amiért mint politikai párt küzd, (Peyer Károly: A kis pártoknak mindig több esélyük van! — Zaj. — Elnök csenget.) hogy minél jobban hatalomhoz juthasson. (Állandó zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly közbeszól.) Elnök: Peyer képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Scitovszky Béla belügyminiszter: Távolabbi visszapillantást kívánok vetni az ajánlás kérdésére. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Maga az ajánlás abszolúte nem novum, nemcsak nálunk, hanem más országokban sem. Itt azonban külföldi példákra nem kívánok utalni, (Fábián Béla: Miért? — Peyer Károly: Mert nincs!) inert nem akarok a szomszéd államba átmenni ebből a szempontból. (Jánossy Gábor: Helyes!) Megmaradok inkább a magunk hazai példáinál. (Fábián Béla: De szeretném tudni, hol van ilyen!) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. Scitovszky Béla belügyminiszter: Az országgyűlési képviselőválasztásokra vonatkozólag fenntartóim azt, amit közbeszólás alakjában mondottam Propper Sándor 'képviselőtársaimnak, aki hivatkozott a Magna Charta-ra, hogy tudniillik anniak alapján három ajánlás szükséges. En közbeszóltam, hogy nálunk a régi időben egy lajánlás is elegendő volt (Propper Sándor: Tíz!) és, pedig az 1874 : XXXIII. te. 70. §-a alapján. Tehát nem három, hanem egy aj anlas is elegendő volt. Ezt módosította az 1899 : XV. te. 156. §-ia, amely tíz ajánlót ír elő. A képviselő úr azonban rendi 'Országgyűlésre hivatkozott. 1899-ben nem volt rendi országgyűlés (Propper Sándor: Rendi volt az is! Annak nevezem valamennyit!) Ez egy különleges nomenklatúra, amely azonban hamisítja a történelmet, képviselő úr. (Peyer Károly: Nem a név, á tartalom adja meg a lényeget.) Az 1913 : XIV. te. szerint 50 ajánló kellett, .az 1918 : XVII. te. I alapján szintén 50 ajánló. A Friedrieh István ' miniszterelnöksége alatt kiadott rendelet alap-