Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-362

Az országgyűlés képviselőházának 362. ülése 1930 február 28-án, pénteken. 345 ellenkező célt éri el. Ez a javaslat ugyanis ilyen alakban igenis alkalmas arra, hogy a polgári tömegek elkeseredését fokozván, őket a szociáldemokrácia karjaiba hajtsa. (Várnai Dániel: Ez nekünk csak szerencse!) önöknek szerencse, nekünk nem. En éppen polgári érdekből, azokból a,z érdekekből, amelyeket képviselünk állítom, hogy egy ilyen retrograd javaslat mindig a legnagyobb szélsőségek céljait szolgálja. Erre pedig nincs szükség. S ha a miniszter úr komolyan meggondolja és komolyan mérlegeli ezeket a különben is jelentéktelen intézkedéseket, amelyek ebben a törvényjavaslatban bennfoglaltatnak, akkor valószínűleg rájön iarra az eredményre, hogy ezek feleslegessé is válnak. Sem az ajánlási rendszer, sem a szelvényrendszer nem szolgálja a választók akaratának szabad megnyilvánulását, de nem 'szolgálja a választás tisztaságának és becsületességének célját sem, hanem ellenkezőleg csak arra alkalmas, hogy a választók ne nyilváníthassák akaratukat olyan szabadon, mint ahogy akarják. Ezzel a rendszerrel nem lehet kimunkálni a választó tömegeket, nem lehet nüanszirozni azokat az elvi felfogásokat, amelyek a választó tömegek lelkében élnek. Az árnyalatok így nem kerülnek ki, hanem egészen durva vonalakban csak egyes pártok — a szerint, hogy a múltban hogyan szervezkedtek — vitetnek bele a küzdelembe. Vannak evolúciók a politikában, amelyek bizonyos határvonalon túl jelentkeznek, de amelyeknek szintén érvényesülniök kell, mert ez az összhang adja meg végül a politika teljes képét. S az ország érdeke is az, hogy mindenki, aki ebben az országban politikai véleményt formál, annak kifejezést is adhasson. Ennek eredője fogja azután adni az igazi jövőbeli nemzeti politikát, amelyre itt szükség van. Mindezeknél fogva én egyik rendszert sem fogadhatom el, sem* a szelvényrendszert, sem az ajánlási rendszert, és kérem, hogy ez a szakasz töröltessék a javaslatból. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Kothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! A 17. § 12 bekezdésből áll. Az első bekezdés megállapítja, hogy a választás milyen módon történjék: titkosan és hivatalos szavazólapokkal, de a többi 11. bekezdés mind korlátozza ennek az első bekezdésnek rendelkezését. Mindjárt a második bekezdés is, amely az ajánlásról beszél. Az ajánlási rendszerről előttem szólott képviselőtársaim már mind beszéltek itt, de olyan nagy horderejű ez a rendelkezés, hogy jobb, ha minél többen hozzászólunk, ha minél többen érvelünk a mellett, hogy ezt az ajánlási rendszert így nem lehet törvénybe iktatni, mert ez így jó ormán illuzóriussá teszi nemcsak a kispártok részére, hanem egyáltalában minden párt részére az érvényesülést. Az ily módon megalkotót! ajánlási rendszer erkölcstelenségre neveli a választópolgárt, minthogy azt mondják neki; csak írd alá ezt, ez még nem jelenti azt, hogy arra a listára kell is neked szavaznod, hiszen a választás titkos, csak írd most ezt alá. (Petrovácz Gyula: Jó ügynök!) Szerintem tehát erkölcstelenség, ha valaki nem arra a listára szavaz, amelyet ajánl. Hogy lehet ilyesmire nevelni a választók tömegeit? Presszionálják Őket, mert az illető lajstrom, ha ilyen preszsziót nem gyakorolnak, nem tud elindulni, minthogy nem kapja meg az ajánlási feltételeknek megfelelően az ezer aláírót. Ha tovább nézem a dolgot, azt látom, hogy a titkos szavazásnak kinullázása is ez az eljáKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXV. , rás. Mert ha mindjárt arra szavaz is az ezer ajánló, akit ajánlott, vagy ha a választóknak nagyrésze —• ezer vagy több is — arra a listára szavaz, amelyet ajánlott, hogy áll a helyzet? Azt tapasztaljuk, hogy egyes pártok minél több ajánlóaláírást toboroznak össze, hogy ezzel imponáljanak és megtévesszék a többi pártot abban a tekintetben, hogy a kevesebb számú ajánlóval bíró pártok nem tudnak úgy elindulni, mint azok a pártok, amelyek nemcsak az ezer aláírást hozzák össze, hanem esetleg háromezer aláírással is lépnek elő. S ha mindezt a háromezer aláírást igazoltnak, legálisnak veszik is azok, — amint a tapasztalatból láttuk — még akkor is megtévesztik a választókat, mert azok azt hiszik, hogy itt már úgyis hiába minden, a választóknak többsége már az egyik vagy másik nárt ajánlási ívét aláírta. A 17. §-nak ez a 2. bekezdése egymagában •olyan rendelkezés, amelynek csak az általam kifejtett szempontokból lehet valami létjogosultságát kimutatni. De ez a létjogosultság nem bír reális alappal, ez irreális valami. Ez erkölcstelen dolog és éppen ezért kérném az igen t. belügyminiszter urat, talán mégis lehetne egy más elgondolás alapján rendezni a kérdést. Nem tudom, hogy honnan vette a belügyminiszter úr ezt a megoldást. Melyik országban van olyan választójog, amelynél a jelöléshez ilyen nagyszámú ajánlót követelnek? Mert ha Cseh-Szlovákiát nézte, (Felkiáltások a jobboldalon: Jó hely!) ahol az ajánlók száma az itt kontemplált szám fele, vagyis ötszáz, akkor nem tudom, hogy, miért kellett nekünk ezt a számot ezerre emelni. Ha pedig a multat nézzük, amikor a munkásság még nem bírt választójoggal, még nem rendelkezett ezzel a joggal, akkor azt látjuk, hogy akkor tíz ajánló is elég volt. Az igen t. belügyminiszter úr azt mondotta, hogy csak egy. Majd lesz szíves megmagyarázni azt, hogy miért kellett akkor csak egy ajánló és miért kell most ezer. (Propper Sándor: Most ezerszer akkora az ország, mint volt akkor!) A 17. § 2. bekezdése minden kerületre nézve legalább ezer ajánlót állapít meg, mégpedig olyan kerületekre nézve is, amelyekben sokkal kevesebb a választó, mint a többi kerületben. A szakasz ezen rendelkezésénél mindenesetre csak igazságosabb az az indítvány, amelyet Farkas István és társai tettek, hogy a jelöléshez a választók 5%-ának ajánlása legyen szükséges. Ez legalább valami arányt állapít meg az ajánlásoknál és ezt lehet valahogy az (igazságot megközelítő eszköznek minősíteni. Nem lehet belátni, hogy ha a szociáldemokraták részéről valami javaslat jön, azt már azért se legyen szabad elfogadni, mert éppen a szociáldemokratáktól származik! Figyelmeztetni kívánom valamire az igen t. belügyminiszter urat, aki a tegnapi nap folyamán a szocializmusról vagy a szociáldemkoráciáról nem valami hízelgőén nyilatkozott. Azt meg tudom érteni, hogy a belügyminiszter úr ellenfele a szociáldemokráciának, ez azonban még nem jelentheti azt, ' hogy rólunk úgy nyilatkozzék, ahogy nyilatkozott, hogy ezt a pártot, amely a parlamentnek is tagja, nem lehet valami legális nagy dolognak elismerni. A belügyminiszter úr, mielőtt ezt^ a javaslatot véglegesen megszövegezte, a szociáldemokratákat meghívta, hogy; mondják el kívánságaikat, nagy ellentétet látok tehát abban, hogy a belügyminiszter úr úgy nyilatkozott, hogy ellenünk meg kívánja védeni a polgári társadalmat. Az igen t. belügyiminiszter úr meghívott bennünket, 'hogy mondjuk el kívánságainkat és amit jónak fog találni, azt esetleg ebbe a javasaltba be fogja venni. Hogy mi ott 52