Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-362

346 Az országgyűlés képviselőházának 3í nem jelentünk meg, ezt nagyon is igazolja az, hogy az igen t. miniszter úr rólunk így vélekedik, rólunk ilyen véleménnyel van; ebből lehet látni azt, hogy csak kifelé akarta azt a látszatot kelteni, hogy meghívja a szociáldemokratákat is, nehogy azt mondják, hogy ez nem volt valóságos pártközi konferencia, pártközi értekezlet, hogy nem hallgatott meg minden pártot, de valójában ez csak valami formális valami lett volna. Éppen ezért nagyon helyesen cselekedett a szociáldemokrata frakció akkor, amikor ennek a meghívásnak nem tett eleget. Petrovácz igen t. képviselőtársam ezt a 17. %-í változatlanul fogadta el azért, mert nem akar vörös Budapestet látni. Mint vörös Bécset, vagy vörös Wient ismerünk egy várost, azért, mert Wienben a városházán (Szilágyi Lajos: Mondjuk csak: Bécs!) a képviselőtestület többsége a szociáldemokráciáé. Mégis azt látjuk, hogy Bécs idegenforgalmát Budapestével nem lehet összehasonlítani, mert az sokkal nagyobb Bécsben, mint sajnos, itt nálunk Budapesten. (Szilágyi Lajos: Azelőtt is így volt!) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgynál maradni; a. 17. § van szőnyegen, ahhoz méltóztassék hozzászólni. Rothenstein Mór: Ez hozzátartozik! Ha valakinek szabad azt mondani, hogy nem kell vörös Budapest... Elnök: Engedelmet kérek, a becsli idegenforgalom nem hozható összefüggésbe a 17. <§-al. Méltóztassék csak az elnök intését követni s a 17. §-ról beszélni. (Kuiia P. András: Csak kell valamiről beszélni! — Györki Imre: Jól van, bácsi! Hát kend miért nem beszél? — Propper Sándor: Jó reggelt kívánok! Csak már egyszer felszólalna! — Fábián Béla: Ave Caesar Imperator, morituri te salutant!) Rothenstein Mór: En csak azt akarom kimutatni, hogy Wien nem Moskau. (Petrovácz Gyula: Akkor mondja: Moszkova! Az nem német város !) Ha tehát Wien nem Moszkva... (Petrovácz Gyula: Nem Moskau, semmi esetre!) Azt hiszem, nem olyan sokan vagyunk a Képviselőházban, akik oroszul tudnak. (Petrovácz Gyula: Dehogy, Fábián is tud! — F. Szabó Géza: De, ó, rosszul — sokan! — Várnai Dániel: Jaj! — Derültség. — Propper Sándor: Még egy ilyen adomát!) Azt hiszem, az, hogy egy városban a városházán a szociáldemokraták vannak többségben s ott úgy gazdálkodnak, ahogy tudnak, kifogás alá nem eshetik, mert kérdem, vàn-e valami a világon, ami tökéletes? (Egy hang a jobboldalon: Például Berlinben! — Propper Sándor: Jó lesz Berlinnel hallgatni, az az önök számlájára esik!) Wienben is van egy városházi ellenzék, az is megteszi kifogásait, amit természetesnek találok, de nem lehet azt a pártot, amely még nálunk is parlamenti párt, úgy odaállítani, mint ahogy azt Petrovácz Gyula képviselőtársam teszi minduntalan és ez alkalommal is, hogy a 17. %-i azért kívánja változatlanul elfogadni, mert vörös Budapestet nem akar látni; annak ellenére, hogy a szelvényrendszerről ő is kritikát mondott, ő sem helyesli azt a módszert, amely itt le van fektetve, (Petrovácz Gyula: Azt nem mondtam! A múltra értettem!) ő is másképpen kívánná, mert ahogy le van fektetve, a visszaélésektől néni mentesít. Ebben a szakaszban a szelvényrendszer, a szavazó jegy az, ami szmtén^ csak arra való, hogy megnehezítse a választást, hogy vesálja a választópolgárokat. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Rothenstein Mór: Tisztelettel kérek öt perc meghosszabbítást. '. ülése 1930 február 28-án, pénteken. | t Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház az engedélyt megadta, a képviselő úrnak tehát még Öt perc áll rendelkezésére. (Petrovácz Gyula: Hiszen még három mondatot sem mondott! Hagyjuk beszélni!) Rothenstein Mór: Nagyon kegyesek aá urak! (Petrovácz Gyula: Egy perc már lejárt!) A szelvényekről itt már nagyon sok szó esett és talán nem kell hosszabban időznöm ennél a kérdésnél, rátérek tehát a 17. § kilencedik bekezdésére, amelyben a választójog kötelező gyakorlásáról van szó. Itt elhiszem azt, hogy a miniszter úr ezt a rendelkezést azért kívánja, mert úgy véli, hogy a szociáldemokraták fegyelmezettek, kötelességtudók és a választóurna előtt meg fognak jelenni és megjelennek már annál a propagandánál fogva is, amelyet mi kifejtünk, ellenben a többi polgári pártok talán nem olyan kötelességtudók (Egy hang a jobboldalon: Nincs szakszervezetük!) és azt gondoljak: akár leadom a szavazatomat, akár nem, nélkülem is fog menni. Itt azonban azt az egyet kívánom megjegyezni, hogyha a belügyminiszter úr ezt a választójogot kötelezőnek mondja, akkor választási napnak mindig a vasárnapot kellene megjelölni, mert ha vasárnap történik a választás, akkor ;a munkáltató nincs abban a helyzetben, hogy a munkásokat vagy alkalmazottakat attól visszatartsa, hogy szavazati jogukkal élhesseI nek, hogy azt gyakorolhassák. De ha kömapokon van a választás, akkor a miniszter úr elősegíti azokat a visszaéléseket, amelyekről itt már szintén szó volt, mert nem ritka, hanem nagyon gyakori az az eset, hogy azáltal, hogy köznapokon s a nap olyan órájában van a választás, a szavazás, mikor az a munkás nem tud eljönni műhelyéből, vagy lehet, hogy vannak olyan esetek is, hogy az a munkáltató azt a munkást nem is engedheti el, mert üzemében ezáltal zavar állhat elő, — tehát megengedem, ez is lehetséges — nem tud leszavazni iaz a munkás. De miért nem lehetséges úgy, mint másutt, a vasárnapokat, az ünnepnapot választási napnak megszabni? Akkor sok visszaéléstől mentesen lehetne ezeket a választásokat, szavazásokat lebonyolítani. De ettől is tartanak, ettől is félnek, vasárnapra nem akarnak választásokat kitűzni, valószínűleg abból az okból, mert akkor a munkás ráér, vagy talán azért nem, mert vasárnap^ olyan dolgok is történhetnek, amelyek nem kívánatosak. De hiszen ebben a szakaszban is van egy bekezdés, amely a szeszesitalokat a választás napján eltiltja. Vagy talán az az érv, hogyha szeszesitalt nem szabad inni, akkor a vendéglősök kivételesen nem fognak olyan üzletet csinálni, (Petrovácz Gynla: Es a pincérek, a szervezett pincérek!) mint amilyen üzlethez vasárnap aneg van: nak szokva? Ez nem lehet érv a mellett, hogy a választások ne vasárnap, ne ünnepnap legyenek, hanem köznapokon, mert így ez sokkal nagyobb kárral és hátránnyal jár. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni! Rothenstein Mór: Ezekután tehát nem mondhatok mást, — hiszen minden egyes szakasznál az ellenzék részéről a kísérleteknek egész sorát látjuk, hogy a belügyminiszter urat más elgondolásra bírja — minthogy mi minden egyes szakasznál megismételjük ezt a kísérletet, bár nem hisszük, hogy a belügyminiszter urat az ő elgondolásának megváltoztatására rá tudjuk bírni. Mondom, bár nem hisszük, hogy lehetséges volna, mégis folytatjuk a vitát, de ezt a szakaszt, úgy, ahogyan előttünk fekszik, elfogadni