Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-362
/ 344 Az országgyűlés képviselőházának 36í de szerintünk egyáltalán nem szükséges az ajánlási rendszer. (Bródy Ernő: Ügy van!) Nem kell, felesleges. Aki listát tud állítani, menjen bele a küzdelembe, fusson (Farkas István: Válogasson a polgár!) és vívja meg a maga harcát becsületesen, a maga erejéhez mérten. Ez az igaz, ez a logikus, ez a természetes. Hiába állít ibele a t. kormány és a t. miniszter úr javaslatába bizonyos büntető lehetőségeket, szankciókat az ellen, ha itt elkövetik ezeket a vétségeket, mert hiszen — amint nagyon jól tudjuk — semmiféle ilyen vétség ellen nem véd meg semimlféle rendelkezés. Hiszen tetszik tudni, hogy a szavazás elmulasztását m vétségnek minősítették, az emberek mégis tömegesen nem 'mentek szavazni és nem történt semmi bajuk. Tudják nagyon jól, hogy végeredményben ilyen alkotmányos nagy aktus következményeképpen különösebb baj nem történhetik velük. Az is meggondolandó, ami ezen szakasz 11. bekezdésében foglaltatik, hogy tudniillik a büntető szankció csak arra vonatkozik (olvassa): «aki a szavazójegy szelvényeért ajándékot, jutalmat vagy egyéb előnyt ad, juttat, igér, vagy elfogad.» Az ilyen egyén vétséget követ el és két évig terjedhető fogházzal büntetendő. Hiszen egyéb módja is van annak, hogy ezt a vétséget elkövessék. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ott van többek között az a hivatali függés, amelyről előttem szóló t. képviselőtársaim beszélt, amikor a hivatalfőnök egyszerűen berendeli az alárendeltjét és azt mondja neki: Kedves barátom, nekem ez a jelölt a szimpatikus, tessék ezt az ajánlóívet aláírni — és ezzel el fogja intézni a dolgot. Lehet, hogy HZ H hivatali főnök azt fogja neki mondani: nem akarom befolyásolni, hiszen maga független ember, úgy gyakorolja alkotmányos jogát, ahogy akarja; nagyon fontos azonban az, hogy ezen kijelentése közben milyen hangot használ. Egész skálája van annak a megkörnyékezési lehetőségnek, amikor a hivatali főnök a neki alárendelt embert ráveszi arra, hogy az általa támogatott párt ajánlóívét írja alá. Ez a 11. bekezdés tehát nem is pre ven iái erre az eshetőségre. Nem tudom, hogy van-e erre nézve valami módosítás; ha nincs, ajánlom a koirmány figyelmébe, hogy, amennyiben ragaszkodik az ajánlási és a szelvényrendszerhez, egy ilyen értelmű módosítást foglaljon bele ebbe a 11. bekezdésébe. Engedje meg a t. Ház, hogy rövid alluzióyial éljek a t. belügyminiszter úrnak arra a kijelentésére, amelyben a polgári társadalom védelme címén akarja megmagyarázni, hogy ő ezeket a szakaszokat úgy konstruálta meg, ahogy megkonstruálta. Eggyel legyünk végre tisztában, azzal, hogy Magyarországon az lesz az ideális állapot, amikor a polgári társadalom egészen külön a maga polgári érdekei szerint fogja megvívni politikai r küzdelmeit. Ma azonban, sajnos, egy olyan osállapothan vagyunk még árpolitikai jogok tekintetében, hogy a polgári társadalom azokkal együtt kell, hogy meneteljen és harcoljon, akik r hasonló politikai jogfosztottság állapotában lévén, ugyanazokat a keserűségeket és nyomorúságokat érzik, amelyeket érez a polgári társadalom, maga is. Amikor a közszabadságok és a közjogok élvezetének ilyen minimuma, sőt mondhatnám, niihilizmusa mutatkozik a politikában, akkor kénytelen a polgári társadalom a szociáldemokratapárttai együtt felvonulni a választások alkalmával, sőt kénytelen bent a parlamientben is azzal együtt dolgozni. (Petrovácz Gyula: Elárulják a pol'. ülése 1930 február 28-án, pénteken. gári érdekeket! — Bródy Ernő: Taxi-engedélyek! — Zaj.) Elnök: Kérem Bródy Ernő képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Pakots József: Ügy látszik, Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársam nincs tisztában a politikai terminológiával, vagy legalább is nem tudja lemérni, hogy az egyes politikai pártok pro gramm ja szerint milyen társulások lehetségesek. Ahogy lehetséges az, hogy a keresztény községi párt együttmenjen a keresztényszocialistapárttal, épúgy lehetséges az is, hogy a polgári demokratapárt együtt menjen a szociáldemokratapárttai. (Petrovácz Gyula: A keresztényszocialistapárt polgári párti) Nem polgári párt, t. képviselőtársam, mert a keresztényszocialistapártban munkások is vannak. (Petrovácz Gyula: Ez nem differencia! —Györki Imre: Csak szeretnék, ha lennének! — Zaj.) Ha a keresztényszocialistapárt polgári párt, akkor a szociáldemokrata munkásság pártja is polgári pártnak tekinthető. Ez semmi egyéb, mint játék a szavakkal, t. képviselőtársam. (Zaj.) T. Ház! Amikor a közélet terén az egész világon azt látjuk, hogy hogyan alakulnak át a felfogások és gondolkozások, és hogy a konzervatív ideológia helyett modern, új felfogás lesz úrrá a legkonzervatívabb országokban is, — mert akármit mond t. képviselőtársam, Anglia egy konzervatív ország, s ott most mégis munkáspárti kormány van (Egy hang a középen: Kilenc szótöbbséggel!) és abban a munkáspártban kiváló történelmi nevek viselői, lordok is vannak — akkor mi történik nálunk? Legyünk egyszer tisztában azzal, hogy abban a pillanatban, amikor egy párt az ország, a nemzet, a társadalom érdekét megfelelő módon képviseli, jogot nyer arra, hogy mindenki kellő tisztelettel nézze munkáját. Ne méltóztassék tehát azt mondani, hogy mi eláruljuk a polgári társadalmat akkor, amikor a szociáldemokratapárttai együtt dolgozunk. Igenis, együtt kell vele dolgoznunk. (Zaj a balközépen.) Megengedem, hogy ez Önöknek kellemetlen lehet. Egyelőre azonban még nagyon problematikus, hogy megyünk-e együtt, vagy nem ^megyünk, ez később elintézendő taktikai kérdés, annyi azonban bizonyos, hogy ha a szükség azt parancsolja, nevezetesen ha azok a közszabadságok, azok a közjogok, azok a jogosítványok, amelyek minden polgárt -megilletnek, munkást és polgárt egyaránt, abban a formában még nem fognak érvényesülni, ahogy egy szabad, egy alkotmányos berendezkedésű országban szükséges, r akkor mi igenis együtt fogunk menni a szociáldemokratapárttal, mert elemi jogainkat ki kell verekednünk. Ebben a tekintetben Petrovácz képviselőtársam nem írhat elő semmit sem egy politikai pártnak, de viszont azt sem mondhatja, hogy eláruljuk a polgári társadalmat, mert az egész magyar polgári társadalom tanúbizonyságot tehet arról, hogy a nemzeti demokratapárt tíz esztendőn keresztül mennyit dolgozott önfeláldozóan azokért a polgári érdekekért, amelyek nemzetiek és hazafiasak. r Ezeket szükségesnek tartottam megemlíteni azért is, mert a t. miniszter úr a polgári társadalom védelmét állítja oda, mint olyan okot, olyan argumentumot, amely miatt neki ezt a törvényjavaslatot így kellett megkonstruálni. Az igen t. miniszter úr akkor, amikor először hívott bennünket tanácskozásra ennek a törvényjavaslatnak, illetőleg törvénytervezetnek ügyében — mert akkor ez még csak törvénytervezet volt — szintén a polgári társadalom védelméről beszélt, mi azonban már akkor figyelmeztettük a miniszter urat arra, hogy vigyázzon, mert az
