Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-362

Az országgyűlés képviselőházának 362. Ezt nem büntető szankciókkal kell elintézni, hanem azzal kell elintézni, hogy — amint nagyon helyesen mondották már előttem — az ilyen lehetőségekre nem kell alkalmat adni. Mert mit jelent az, ha valaki ajánlókat hoz? Az nem büntetendő cselekmény, ha valaki több ajánlót hoz és kevesebb szavazathoz jut, mint ahogy a kormánypártnál történt, ihogy hozott njagytöaneg ajánlót és a végén 8% szavazatot kapott. Az ilyen pechek meg fognak történni a szelvényrendszer mellett is, ez sem nyújt biztosítást azok ellen. Az ilyen rendszer törvénybe iktatása csak arra vezet, hogy majd azok az emberek, akik a törvény rendelkezéseit nem ismerik, — és ez nemcsak egy pártnál, hanem minden pártnál megtörténhetik — túlbuzgóságból vagy heveskedésből — egy agent provocateur befolyása alatt — valamilyen kijelentést tesznek, aminek az lesz a következménye, hogy lecsuknak példaképpen néhány embert, aki beleütközött ebbe a törvénybe. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. » Kérem tehát a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Peyer Károly: Azonnal befejezem. Eszembe jut Ferenc Józsefnek egy állítólagos kijelentése, amelyben azt mondotta, hogy: Nem akarok annyi felségsértési pert látni, mert nem akarok minden nap egy részeg kocsissal^ szemben pernyertes lenni. (Fábián Béla: Rá van írva egy aktára!) Körülbelül hasonlít ez ehhez a rendszerhez. Ne akarjanak itt olyan embereket a vádlottak padjára ültetni, akik a törvényeket nem ismerik, hanem tessék lehetőséget nyújtani arra, hogy a polgárság akarata szabadon, minden terror nélkül megnyilatkozzék. Wolff Károly képviselő úr ismételten hangsúlyozta, hogy ő elvi alapon kívánj a a harcot megvívni. Ha ez így van, akkor ne vindikáljon magának a törvényben olyan rendelkezéseket, amelyek az elvi harc lehetőségét már előre kizárják, mert ezek neki óriási kedvezményt, a másik oldalon haladó polgárságnak és a szociáldemokratapártnak pedig mérhetetlen akadályokat jelentenének. A polgárság ezt tisztán fogja látni és értékelni fogja. Ezt a polgárságot a miniszter úr ne védje meg. Ez a polgárság elég öntudatos, elég értelmes ahhoz, hogy a maga érdekeit a kormánnyal szemben meg tudja majd védeni. A szakaszt nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Pakots József! Pakots József: Igen t. Képviselőház! Sajnos, a mai közállapotok azt a szomorú képet mutatják, hogy a korrupció minden irányban felüti a maga hidrafejét. Amikor itt egv ilyen szakaszt tárgyalunk, ahol nyilvánvaló az egész Ház előtt, hogy lehetőséget nyújtatnak bizonyos korrupt, üzletes eljárások foganatosítására, s amikor ez a szel vény rendszer (Bródy Ernő: Megbukott!) bebizonyosodottan már megbukott az eddigi választási aktusok alatt, akkor csodálom a t. kormányt, hogy ilyen rendelkezést kíván törvénybe iktatni. Hiszen a kormánynak egyik legfőbb feladata az is, hogy a közerkölcsök felett őrködjék, hogy a korrupció minden lehetőségét elzárja és erre alkalmat ne adjon, s hogy törvényes intézkedésekkel olyan barrikádokat emeljen a mostani egészen összeomlott lelkű társadalom bűnöző hajlamai elé, amely barrikádok lehetetlenné teszik számára, hogy megromlott lelki és erkölcsi felfogásuk szerint szabadosságokat kövessenek el. Éppen ezért érthetetlen, hogy a kormány itt nyilt utat enülése 1930 február 28-án, pénteken. 343 ged a korrupciónak. Ez a szakasz érthetetlenné válik, és egyrészt azok után a történelmi előzmények után, amelyek a választások során mutatkoztak, de másrészt az igen t. miniszter úr elődjének nyilatkozatai, a kormánypárt tagjainak nyilatkozatai után, akik megállapították velünk együtt, hogy a szelvényrendszer megbukott, hogy rettenetes és csúnya visszaélések forrása vált, bámulom a miniszter urnák ezt a konok, vagy mondjuk — nem akarok imparlamentáris kifejezéssel élni — szilárd elhatározását, hogy nem akart a jobb meggyőződés álláspontjára helyezkedni. Nem tudom, mi a célja a szelvényrendszerrel, nem tudom, mi annak az értelme. Ha megkérdezzük a t. községi pártokat, akik benn vannak a városházán, meg vagyok győződve arról, hogy egyik sem kívánja ezt. Semmi értelme nincs ennek a dolognak. Ezek után miért kívánja a t. miniszter úr? Tessék megkérdezni a községi polgári pártot, nyíltan meri-e azt állítani, hogy ezt ő kívánja. En a legutóbbi községi választások alkalmával, 1925-ben magam voltam az, aki a szelvényrendszerrel való visszaélésnek, üzérkedésnek nyomára jutottam. Ezt a visszaélést éppen a községi polgári pártnak igen tekintélyes kortese követte el a Terézvárosban. (Zaj a baloldalon.) Akkor meg is tettünk ellene minden szükséges lépést, később azonban, — és ezt a választási lélektan magyarázza — amikor olyan predominánsan nagy eredménnyel végeztük a választási küzdelmet, ennek az embernek könyörgésére és különböző közbenjárásokra abbahagytuk az ellene való büntetőeljárást. De engedelmet kérek, miniszter úr, amikor ilyen esetek vannak és amikor ezek bizonyosan jelentkeztek jelentések formájában is a t. kormány előtt, akkor mirevaló ezt a szelvényrendszert tovább fenntartani. Ennek lényegét csak egyben tudom meglátni. Minthogy azt még sem tételezem fel, hogy a kormány akarná a korrupciónak lehetőségeit biztosítani, ennélfogva azt kell feltételeznem, hogy ez csak arravaló, hogy megnehezítse a pártok számára az érvényesülés lehetőségét, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy barrikádokat és akadályokat állítson az elé, hogy odáig jussanak, hogy jelentkezhessenek Budapest közönsége előtt, mint a választásban a maguk számára voksokat kívánó politikai pártok. Ez áll mindenkire. Minket, mint nagy pártot, ez a szelyényrendszer és ajánlásig rendszer nem igen érint. Azt, hogy ezer ajánlásról van szó, a magunk számára, ha önzők akarunk lenni, jónak minősíthetjük, mert a kisebb pártok, ha jelentkezhetnek a szavazásnál, esetleg bizonyos töredékeket el tudnak venni a nagyobb pártoktól, így azonban a kisebb pártok nem feszélyeznének bennünket. Ez azonban nem szempont. Amint láthatja a t. miniszter úr, külföldön nagyon sok párt jelentkezik egy választási harcban. Németországban például egész tömeg párt vesz abban részt S

f a legkisebb pártok is ott vannak. Az alkotmányos felfogás szerint, ha ők tudnak maguknak bizalmat biztosítani a választók részéről, az elért arányban résztvehetnek a dolgok intézésében úgy a törvényhatóságokban, mint a törvényhozásban. Ez tehát érthetetlen dolog és teljesen logikátlan is sok minden szempontból. Vannak itt bizonyos javaslatok, amelyek közül a szociáldemokratapárt részérói benyújtott javaslat a választók 5%-ában kívánja az ajánlók számát megállapítani, Szilágyi Lajos t. képviselőtársam pedig azt ötszázra akarja leszállítani. Nem tudom, hogy a miniszter úr és a többség milyen álláspontra fog helyezkedni ebben az ügyben, ,*